Első csapás
Természetesen a japánok mit sem tudtak a készülődő amerikaiakról, azt feltételezték, hogy a hajóik még Hawaiin vannak és majd csak 2-3 nap múlva esedékes a megjelenésük, ezért a felderítést sem vitték túlzásba. Az egyik kísérő nehézcirkálóról (!) indítottak repülőket, de valami gond támadt a katapulttal, így az utolsó gép csak később indult a dolgára...
A japánok 4 repülőgép-hordozóval indultak csatába (Akagi, Kaga, Hiryu, Soryu), valamint 99 kísérőhajóval, gyakorlatilag minden hajóosztályból. A Shokaku és a Zuikaku a Korall-tenger miatt nem vehettek részt a csatában. 1942. június 4-én hajnalban megindultak a négy hordozó gépei a sziget ellen, de az amerikai radarok észrevették őket és saját maguk is repülőket kezdtek indítani. A támaszpont 120 repülőjéből 118 felszállt, kettő azonnal visszafordult motorhiba miatt. Az amerikai gépek között semmiféle együttműködés nem volt, pedig nagy valószínűséggel a veszteségek alacsonyabbak, a győzelmek pedig könnyebbek lehettek volna. Ez azonban még nem az amerikaiak műfaja volt, minden csoport a saját szakállára támadta a japán hajókat. Találatot nem is értek el, pedig 5 hullámban támadták a japán hajókat.
Eközben a japán repülők is Midwayhez értek, sikerült is megrongálniuk az üzemanyag-tartályokat, a felszállópályákat azonban nem - és hát a szárazföldi légierő gépei közül sem tudtak megsemmisíteni semmit a földön, hiszen azok éppen ekkor támadták a japán hajókat. Így aztán a japán támadást vezető Tomonaga százados egy második támadóhullámot kért a sziget ellen, a japán hajókon elkezdték a felkészülést.
Tudni érdemes, hogy nem mindegy, milyen fegyvereket szerelünk fel egy repülőre: szárazföldi célpontok ellen egész más bombák kellenek, mint hajók ellen, illetve szárazföld támadása esetén semmire nem megyünk egy torpedóval. A japánok tehát elkezdték felfegyverezni a repülőket a sziget bombázására, mikor a késve indult felderítő repülő észrevette a Yorktownt és kísérőhajóit, amely információt rádión továbbított Nagumo tengernagy számára. Midway bombázásáról is ekkor értek vissza a repülőgépek, ezért előbb őket szedték fel, mielőtt mind az eszközök, mind az emberanyag odavész. Ezután lázas munkában kezdték el a repülők átfegyverzését, a leszerelt bombákat nem vitték vissza a raktárakba, egyszerűen csak félregurították a fedélzet szélére.
A szárazföldön a légitámadás idején mindenfelé bombák robbantak és géppuskák verték a környéket, de a sziget védőinek erőfeszítései nem maradtak hatástalanok. A sziget parancsnoka hasznosította az első világháborúban tapasztaltakat, mindenfelé homokzsákok és fedezékek emelkedtek, így az első légitámadás mindössze 11 halottal és 18 sérülttel járt (Pearl Harbornál több mint 2000 ember veszítette életét - noha persze az sűrűbben lakot terület).
Természetesen eddigre az amerikai hordozókról is felszálltak a repülők, de a torpedóvetők, a zuhanóbombázók és a vadászok ugyanúgy nem tudták összehangolni a támadást, mint a szárazföldi repülők - noha itt legalább volt rá terv. A 3., 6. és 8. torpedóvető-század egymás után vetették magukat a japán hordozókra, de találatot nem értek el, ugyanakkor saját veszteségeik 85-90%-osak voltak. A nyolc támadóhullám azonban szétzilálta a japán flottát és a vadászok el voltak foglalva a torpedóvetők elkergetésével, mikor az amerikai zuhanóbombázó századok az Akagi, a Kaga és a Soryu fölé értek.
Itt ismét támadt némi zavar az amerikai repülők között; nem a gyakorlatokon megszokott rendben zuhantak a gépek. A Kagát a három század 45, támadást végrehajtó repülőjéből 25 vette célba - egynek még a japán flotta felett kifogyott az üzemanyaga, miközben az Akagira összesen 3 jutott, a Soryura pedig a maradék 17 - négyen ugyanis nem sokkal a felszállás után elveszítették a bombájukat. A Kagát legalább 7 bomba eltalálta, amelyek közül az egyik egy tartálykocsit talált telibe a parancsnoki híd előtt. Az Akagit Dick Best és a 6. zuhanóbombázó-század három repülője támadta, legalább 2 találatot értek el a hordozón. A népszerű vélekedésekkel ellentétben Dick Best nem süllyesztette el az Akagit, erre bombázópilótaként nem is igen lehetett esélye.
A Soryu a 3. zuhanóbombázó-század áldozatává vált. Max Leslie századparancsnok zuhant elsőként, noha neki nem volt mit ledobnia - ő volt a 4 pilóta közül az egyik, aki az élesítéskor elhagyta a bombáját egy rossz elektromos érintkezés miatt. A többiek azonban megszórták a japán hajót és harcképtelenné tették. A Hornet 8. zuhanóbombázó-százada azonban nem találta meg a japán hajókat, így üzemanyag-problémák miatt inkább a szigetre repültek - ahol a saját légvédelmük majdnem lelőtte őket. Később aztán visszatértek a hajóra és újra készültek a japánok támadására.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
