Bemutató

A sorozat eddigi részeiben bemutattam már Európa legerősebb csatahajóját, a Bismarckot, valamint olvashattatok a valaha épített legnagyobb csatahajóról, a Yamatóról.

A kifejezetten csatahajókat bemutató sorozatom utolsó része az Iowa-osztállyal (Iowa, New Jersey, Missouri, Wisconsin, Illinois, Kentucky) ér véget, mint a csatahajó-építés csúcsát bemutatandó hajókkal.

E hajókkal a sebesség-fegyverzet-páncélzat háromszögben semmilyen más csatahajó nem veszi fel a versenyt, ugyanakkor a sors furcsa iróniája, hogy mire szolgálatba álltak 1943-ban, addigra az osztály kora véget ért.

Forrásként segítségül hívtam a Wikipédiát, emlékeimet a Zrínyi kiadó Hadihajók c. típuskönyvéből, és természetesen Olli hajóit.

A hajók teljes hossza 270 méter körül alakult, szélességük 33 méter. Teljes harci díszben 52,000 tonna vízkiszorításúak, szolgálatba állásukkor a fegyverzetet 9 db 406 mm-es, 12 db 127 mm-es, 80 db 40 mm-es és 49 darab 20 mm-es ágyúból és gépágyúból állt.

Páncélvédettségük bámulatos, az övpáncél 310 mm, a fedélzet 190 mm, a lövegtornyok pedig 180-500 mm közötti védettséget kaptak.

Maximális sebesség 33 csomó, 20 csomós sebesség melletti hatótávolság 11,700 mérföld (~19,000 km), 15 csomónál ~15,000 mérföld (24,000 km). A fegyverzet a koreai háborúig nem változott.

Az osztály egységei az első olyan amerikai csatahajók, amelyeknél már nem vették figyelembe a korábbi tengerészeti megállapodásokat, miután nyilvánvalóvá vált, hogy mindenki fütyül rájuk. Az osztályt 1940-ben kezdték el építeni, a csatahajók szerepének megváltozása miatt azonban a tervezett hat úszó erődből csak négy készült el, az utolsó kettőt törölték.

Háborúk

Nos, háborúból jutott elég, az osztály tagjai összesen négy (!) nagy háborúban harcoltak, közöttük ki-kivonva a szolgálatból.

Az első természetesen a második világháború volt, ahol japán hajókra nem sikerült lövést leadni, köszönhetően Halsey ostobaságának; Leyténél az amerikai csatahajók a japán csaliflotta után vetették magukat, miközben egy erős japán felszíni flotta meglepte a partraszálló erőket.

Noha hajók ellen nem tudták a lövegeket fordítani, partraszállások támogató erejeként még mindig komoly erőt képviseltek. Bevetették Kwajaleinnél, Truknál, Ulithinél, a Fülöp-szigeteknél, Okinawánál és Iwo Jimán. Egyes számítások szerint a hajók fő nehéztüzérsége egyenként 9 perc alatt 210 tonna lövedéket tudott eljuttatni a kijelölt célpontokra, repülővel ez 12 órát igényelne.

A japán kapitulációs okmányokat a Missouri fedélzetén írták alá, de ezután a hajóosztály másik három egységét kivonták szolgálatból. 1946-tól a Missouri a Földközi-tengeren teljesített szolgálatot, hogy jelenlétével csökkentse a kommunista befolyást Görög- és Törökországban. 1950-ben következett a koreai háború, ahol a hajó által nyújtott teljesítmény hatására 1951 augusztusáig reaktiválták mindhárom testvérét is.

A háború után természetesen 1958-ig mindegyik hajót ismételten kivonták a szolgálatból, így a 19. század vége óta először fordult elő, hogy az amerikai flottában nem szolgált csatahajó, vagy azzal egyenértékű hajó. 10 év pihenő után a New Jersey ismét szolgálatba állt a vietnami háború idején, ez azonban mindössze másfél évig tartott, 1969 decemberében ismét kivonták a szolgálatból - a hajó túl sikeres volt.

Az osztály tagjai egészen 1981-ig aludták mély álmukat, amikor is a Reagan-adminisztráció teljes modernizálást és hadrendbe állítást írt elő a számukra. A légvédelmi fegyverzet nagy részét leszerelték, mindössze 4 Phalanx gépágyú biztosította a közelvédelmet - ezek azonban percenként 3000 lövést voltak képesek leadni. Ezenkívül 32 darab Tomahawk cirkáló- és 16 darab hajók elleni Harpoon rakétával szerelték fel őket.

Mielőtt a keleti blokk összeomlása miatti újabb tartalékbahelyezés megtörtént volna, megtörtént az amerikai flotta legtöbb áldozatot követelő békebeli balesete. Az Iowán 1989-ben egy lőgyakorlaton a kettes torony középső lövegében felrobbant a töltetkivető lőpor, 47 ember halálát okozva. A baleset okára nem derült fény.

Az újabb kivonásra 1990-től került sor folyamatosan, de a Missouri és a Wisconsin még részt vettek az első Öböl-háborúban. Ezután azonban végképp lezárult a csatahajók korszaka, az osztály tagjai minden más csatahajónál hosszabban szolgáltak. 1943-tól 2007-ig több, mint 60 éven keresztül szolgálták hazájuk érdekeit. Többségük mára múzeum- és bemutatóhajó, de a Missouri időnként filmszerepeket is kap (Úszó erőd, Csatahajó).