openSUSE 12.1 KDE

  • (f)
  • (p)
Bemutató – Írta: | 2012-02-04 12:00

Hosszú idők óta igyekszem átállni a Win7 alól Linux alapú rendszerre - eddig egész simán ment!

Kulcsszavak: . LinuxopenSUSEvélemény

[ Új teszt ]

Az elme ereje

Egyszer mindenki bekattan. Nem kicsit, nagyon. Amikor rájön arra, hogy neki nem elég a komfortzóna, valami teljesen más irányba szeretne elindulni. Nah ez nálam már pár éve jelen van, de mindig belefutottam olyan pofonokba, hogy inkább lecsücsültem, és igazi konzumér felhasználóként élveztem ki a Microsoft nyújtotta életet.

De ebből most egy kicsit - úgy 70 GB-nyi partíció erejéig - egyelőre kilépek!

Egy kis rövid bemutató az openSUSE 12.1ről, a telepítésről, az elrontott telepítésről, annak helyrerakásától egészen az elégedett használatig - remélhetőleg tényleg lesz ilyen :)

openSUSE-ra fel!

Amikor az elme megbomlik I.

Az nem most kezdődött. Alapvetően 2000es évek elején - vagy még tán 1998ban - kaptam (igazából szülők vették a család részére) az első asztali konfigurációt, Windows 98-cal fűszerezve. Imádtam. A Win 95 után határozott előrelépés volt. Igaz, sokat próbálkoztam a módosításaival, skinekkel - már amennyit akkor értettem belőle.

Valamikor ilyentájt, középiskola elején jutottam a Linux közelébe. Illetve ház ő jutott a közelembe, mert a szépemlékű Computer Panoráma mellékleteként kaptam egy disztribúciót (Suse volt talán, de nem vagyok benne biztos). Nos, az nem győzött meg, sőt. Szinte már vártam, hogy visszatérjek a jól megszokott Win 98hoz.

Valaki emlékszik még rá?

Itt alább is hagyott az érdeklődés, hiszen bejött az XP. Nah, azt már konkrétan széttúrtam, és eljutottam oda, hogy már egész jól ismertem, tweakeltem ameddig csak bírtam - itt ismerkedtem meg a Windows telepítése közbeni egyéb elfoglaltságokkal, úgymint szoba kitakarítása, segítkezés a konyhában, esetleg tanulás. Ebből is látható, hogy az minden volt, csak gyors nem. Itt már elkezdtem érdeklődni más oprendszerek iránt, és mivel a különböző disztribúciókról elég sokat hallottam, elkezdtem feléjük kacsintgatni.

De melyik is legyen a nyerő?

Kezdetnek egy 10 lemezes SUSE került hozzám, de nem tudom, hogy azzal meddig is jutottam el. Szerintem maradt a dobozában. Utánaolvastam, és akkori tudásommal kicsit soknak tűnt nekem a dolog - most se egyszerűbb, de már legalább rutinból rájövök dolgokra. Ezt követte egy iskolás kiadás, LIVE CD formájában, azt a maga módján kedveltem. Ekkor írtunk 2004et. Itt az érdeklődés kicsit alábbhagyott, egészen 4 évvel ezelőttig.

A fősulis évek elején vett/kapott Albacomp laptopon egy Linux volt fent, amit gyorsan le is szedtem, mert használhatatlan volt. Lett helyette Vista - cseberből vederbe. De itt még nem jelentkezett oly nagyon a Linux iránti olthatatlan vágy.
Aztán valahogy elkezdett érdekelni a dolog. Azt már az elején leszűrtem, hogy nekem grafikus felületű kell, mert programsorokkal nem tudok mit kezdeni. Itt került a látókörömbe az Ubuntu és verziói. A 9-es verziót próbáltam ki először, de az akkori konfigomra (MSI WIND u100) fejlesztett felülettel nem tudtam megfelelően dolgozni, meg mást se nagyon, így az akkor még nem maradt fenn teljesen.

Amikor az elme megbomlik II.

Aztán tavaly valahogy ráleltem az Ubuntu-Kubuntu-Lubuntu trióra, annak is a Windows alól telepíthető verziójára, közismert nevén Wubi. Innen töltöttem le szépen sorban a disztribúciókat. Kezdtem a 10es Ubuntuval, az nem nyerte el tetszésemet, számomra túl plasztik volt, és a kezelőfelület sem volt az én barátom.
Hát semmi gond, uninstall, Kubuntu fel. Ő már viszont begyere volt - KDE azt hiszem akkor nyerte el a tetszésemet. A Kubuntu először csak a Wubis verzióban került fel, majd miután sikerült relatív személyre szabnom, gondoltam, telepítsük fel normálisan is.

Ezt a jól megszokott módon indítottam el - merevlemezről egy kis partíció lecsíp, azt érintetlenül hagy, majd oda Kubuntu fel. Minden aprósággal együtt egy óra alatt már fent is voltam a neten, és töltöttem le a frissítéseket. Mondhatni minden szép és jó. Csak elkezdett érdekes dolgokat csinálni, netre se akart felmenni, aztán úgy összeomlott, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Másik gép elé leül, guglizás, eredmény nuku. DVD berak, recovery indít. Hááááát, eltoltam. Nem kicsit, nagyon. Mondom jó, akkor induljon a Win7, az még megvan - no boot files. Itt nem sorolom fel a magyar káromkodás ízes részeit, mindenki képzeljen ide amit akar. Ismét gugli, hiba oka megvan, MBR korrekció. DVD elő, amit írtak, megcsináltam. És ment a Win7 - Kubuntu abban a szentséges pillanatban formázva, helye behintve audió- és videófájlokkal.

Ezek után még a Wubis verziót akartam ismét tesztelni, hátha én voltam az a bizonyos porszem - de a reboot után be sem tudta fejezni a telepítést. Itt azt hiszem a kevésbé nyakas - barátnők szájából a számítógépfüggő vadbarom - emberek már hagyták volna a fenébe a dolgot, de én máshogy álltam a dolgokhoz.

3 az 1-ben, és nem is kávé - most már mindhárom oprendszert napi szinten használom

Ok, hogy ez a két disztribúció nem akart engem, de akkor nézzük meg, melyik fogadhat engem normálisan. Itt fordultam vissza a SUSE irányába, mert nem tudom miért. Azt megtaláltam, hogy az anno kapott SUSE már Novell alá tartozik, így azt a verziót nem biztos, hogy nekem szánták.

De az openSUSE az más tészta, és még DVDn is meg tudom szerezni.

openSUSEra fel! Egy kis nyitott történelem következik most.

openSUSE

A S.u.S.E. céget 1992 végén alapította Hubert Mantel, Burchard Steinbild, Roland Dyroff és Thomas Fehr, amely UNIX rendszerek konzultációjával foglalkozott. Számos tevékenységük mellett szoftver csomagokat készítettek SLS (Softlanding Linux System) és Slackware termékekre, valamint kézikönyveket adtak ki a UNIX/Linux rendszerekhez.
Az első disztribúciójukat, amely az SLS (amelyet Peter McDonald alapított és az első összetett disztribúcióval, amely olyan komponenseket integrált, mint az X és a TCP/IP), a Slackware és a saját fejlesztésű komponensekből állt 1994-ben adták ki S.u.S.E Linux 1.0 néven. Később integrálták a Florian La Roche által alapított Jurix disztribúciót is, és így 1996-ban megjelent a S.u.S.E. Linux 4.2, amely már valóban önálló disztribúciónak számított.

A S.u.S.E. elnevezést később SuSE-ra egyszerűsítették, amely eredetileg a német „Software- und System-Entwicklung” („Szoftver- és rendszerfejlesztés”) kifejezésből született. Meg nem erősített források azonban egy olyan lehetőséget is boncolgatnak, miszerint az elnevezés Konrad Zuse, híres német számítógép-mérnök és feltaláló nevéből született.

2003. november 4-én a Novell bejelentette, hogy 220 millió dollár készpénzért felvásárolja a SuSE Linuxot, amely tranzakció 2004 januárjában fejeződött be, és az így a Novell birtokába került termékeket SUSE LINUX néven kezdte el forgalmazni. A Novell első lépeseként GPL licenc alá helyezte a YaST2 (Yet another Setup Tool) komponenst, amely a SUSE LINUX és a United Linux disztribúciók meghatározott része volt, ezzel lehetőséget adva arra, hogy más disztribúciók is felhasználhassák. A Novell második lépésként ISO formátumban elérhetővé tette a disztribúciót, a terjesztés egyszerűsítésére.

2005. augusztus 4-én bejelentették az openSUSE projektet, amely teljesen átláthatóvá tette, a fejlesztési és tesztelési fázisokat, elérhetővé téve a fejlesztési (alfa és béta) változatokat, így 2005. október 6-án a SUSE Linux 10 OSS (open source software – teljesen nyílt forrású szoftver) és dobozos változatban is megjelent. A projekt a Novell támogatását élvezi. A SuSE Linux Professional folytatása. Elméletben nyolc hónapos fejlesztési és 18 hónapos támogatási ciklussal működik. 2006. június 26-án hivatalosan is elindult a magyar nyelvű openSUSE wiki, a magyar nyelven folyó közösségi munka és tájékoztatás támogatására.

forrás: wikipedia

A ráhangolódás

Az openSUSE beszerzését az alábbi oldalon kezdtem el. A fájlok letöltését nem kultiválom, 2 DVD minimum kell. De élelmes a magyar ember, ha már egyszer meg lehet szerezni DVD-re írva, miért ne tenném?
December 31-én írtam rá a Novellre, hogy kellene a DVD, ők meg írták, hogy akkor lehet érte menni a központi irodába (1124 Bp., Csörsz u. 45. Sas Torony 7. emelet. reggel 8.00-tól este 17.30-ig átvehető). Bementem, átvettem. Egy darab DVD, kétoldalas, 32- és 64 bites verzió, 12.1es kiadás.

Az ismerkedést a LIVE verzióval kezdtem, GNOME és KDE felületet is kipróbálva. Ezt mindenkinek javaslom, aki ismerkedik és nem tud dönteni. Nekem a GNOME kicsit kocka, mondhatni WIN95-98ra hajazó. A KDE nekem emberközelibb, lehet kicsit csicsás, de nekem könnyebb így átállni Win7/OSX alól. Erről nem érdemes képet ide berakni, mindenki maga döntse el Live DVD alapján, hogy melyik is kell neki. Én a KDE-t választottam, nekem begyere.

A mindent legyőző erőt most nem a puffin, hanem a pH! SUSE fóruma adta. Kérdeztem, válaszoltak. Minő meglepő, itt gyorsabban, mint másutt, és még használhatóan is.

A kiindulási alap a HP G62-es laptop 320 GB-nyi merevlemeze, Win7 32 bittel. A merevlemez felosztása az alábbi volt:
1 - 100MB rendszer-fenntartott
2 - 60 GB Win7
3 - 260 GB cuccos

A tanácsokat megfogadva a merevlemez "Cuccos" partíciójáról ~70 GB-nyi tárhelyet leválasztottam, formázatlanul. Ide telepítettem fel az openSUSE 12.1. x86_x64 verziót. A telepítés után a merevlemez az alábbiak szerint néz ki:
1 - 100MB rendszer-fenntartott
2 - 60 GB Win7
3 - 170 GB cuccos
4 - 2GB swap
5 - 28 GB valami
6 - 35 GB home

Ezzel gyakorlatilag az alapok már megvoltak, így a rendszer a kezdeti állapotát elérte, kezdődhetett a belakás és a korábban általam is megtapasztalt hibák előretörése. De, és ez a legfontosabb, most nem akartam ennyiben hagyni a dolgokat.

Most megmutatom, hogy mik voltak azok a részek, amiket ha - valahogy - máshogy csinálok, könnyebb.

Kezdeti hibák

A telepítés után a Linux egyik sajátossága, hogy repository - repo, ha így jobban tetszik - kell a legtöbb frissítéshez. A YaST - Yet another Setup Tool - gyakorlatilag a Windows eszközkezelője és rendszerfrissítője, csak kibővítve, míg OSX oldalról egy MacAppStore/iTunes (iOS 5-höz szoftverek, csak hogy érthető legyen a hasonlat) megfelelője. Én, mint laikus is elég könnyen megtanultam használni. A repo-k felvétele, ha van róla infó - és itt köszönöm meg laca026, tropico, wetomi és kelvin fórumtársak támogatását és instrukcióit (leb*szásokkal együtt); nélkülük nem hinném, hogy ez a cikk létrejöhetett volna, Köszönöm! - határozottan egyszerűbb.

Amit én felvettem, azok az alábbiak voltak:
- Chromium (Google Chrome: én ezt használom, szoktam meg, szinkronizáltam, működik. Minden!)
- KDE update
- openSUSE frissítések
- LibreOffice frissítések

Plusz felvételre került egy külső Catalyst meghajtó repo, de mint kiderült, ő nem az igazi. Ezen bejegyzés alapján viszont minden megy, gyönyörűen.

Ezek után jött az "esztétikai szemét" helyrehozatala. Nekem három nagyobb bajom volt a rendszerrel:
- nem az openSUSE zöld grubot szoktam meg - de ez gyorsan változik -, és eleve több minden volt az indtóképernyőn, mint szerettem volna
- a második az asztalok beállításai
- a harmadik meg a wifi

De haladjunk sorba.

Rendszerkiválasztás: aki használt már dual-bootban rendszert, tudja jól, hogy a telepítés után a rendszer az MBR-t (Master Boot Record) felülírja úgy, hogy ki tudjuk választani a megfelelő oprendszert. Alapesetben ez a megszokott windowsos fekete-fehér, 2 vagy 3 választással. Nekem az alábbi jött össze, SUSE zöldben:

OpenSUSE 12.1
Failed Save xx.xxx.xx
Windows 1
Windows 2
Windows 3

Mint megtudtam, ez így normális - mármint az első kettő. A másik 3 az a particionált merevlemeznek volt köszönhető. De semmi gond, válasz itt is jött, így most már az alábbi a kijelző:

OpenSUSE 12.1
Failed Save xx.xxx.xx
Win7 Ultimate

Ezek után már határozottan tetszett a SUSE zöld indítóképernyő. Tudom, mit zavar ez engem, meg minden, de egy dolgot had emeljek ki, ismét. Én magamat még mindig a hétköznapi felhasználók népes táborába sorolom, akik nem szeretnek még/már belemerülni a rendszer túrásába. Én mindig is ilyen szemmel nézem a rendszereket, mert tudom, hogy a felhasználók 80-90%-a ilyen elvek alapján választ. És köszönhetően a Win 7 - OsX - openSUSE párhuzamos használatának, van rálátási alapom azt hiszem a rendszerekre.

A másik, amit jeleztem, az az asztal hibája - vagyis számomra érthetetlen átváltozásai. Azt még a Kubuntus időszakom alatt megtanultam, hogy csak akkor jegyzi meg a képeket a rendszer, ha azok a rendszerem partícióján vannak. Semmi gond, átmásoltam, ezen már ne múljék a siker. Azt is megjegyeztem, hogy a KDE Plazma kis huncut rendszer, nem feltétlen mindig azt csinálja, amit szeretnék.

Alapból 4 asztal az, amivel szeretek dolgozni - OSX alatt is így használom. Az alap téma az openSUSE alapértelmezett háttérképe, ami nekem annyira nem begyere. De elég könnyű mind témákat, mind háttereket letölteni, így ezt pillanatok alatt személyre lehet szabni, ha kell. A problémám nem is ez volt, hanem az, hogy hiába állítottam be az asztalom, az minduntalan visszaváltott az alap beállításokra. A fórumban javasolták. hogy zároljam az asztalt. Ezt meg is tettem, azóta ilyen gondom nincsen.

A wifi a harmadik. Szintén Linuxos sajátosság, hogy egy Wallet nevű programot kell megnyitnia, amiben a jelszavak vannak tárolva. Ez az egyik jelszó, amit indításnál meg kell adni. Ezen kívül van a root jelszó.Ez eddig kettő. A gondom itt van. Ezek alapján én hiába állítom be, hogy automatikusan csatlakozzon a házi hálózatra, nem megy, mert ugye a két alapjelszó utána tudna csak hozzáférni a jelszóhoz. Valamit erre ki kell találni erre, mert idegesítő - számomra.

Windows után szabadon

Aki állt már át egyik pillanatról a másikra egyik oprendszerről a másikra, az tudja jól, hogy a megszokott programok hiánya az elején eléggé nagy gondot tud okozni.

A kezdetekhez javasolt az openSUSE vonatkozó wikijét átnézni.

Nekem az alábbi programok kerültek fel, mint Windowsból megmaradt dolgok linuxos megfelelői:
- Gnome Commander: én személy szerint nem tudok meglenni 2 ablakos fájlkezelő nélkül. Még a DOS-os időkből maradt meg azt hiszem, de kell egy ilyen, hogy legyen
- Tűzfal/antivírus: rendszer része, meg eleve biztonságos. Az más kérdés, hogy nem eszi meg a rendszer a vírusokat, de szállítani még tudja. Erre azért valamit ki kell találni.
- Fájlkiterjesztés: .exe helyett .rpm kiterjesztésű fájlok kellenek nekünk (ezt is szokni kell, de könnyen megy)
- ATI driver: a gyári nem az igazi. Folyamatos hibákat generál,de egy külső repoból felvesszük a tárat, egyből megoldódik. Kb 500Mb-os a teljes csomag nálam.
- Team Viewer 7 és Dropbox kliens

Amik viszont nincsenek Linux alatt:
- Picasa: régi kliens volt, de a 3.8 óta semmilyen Linuxos fejlesztés nincs, a vonatkozó oldala nem létezik. digiKAM szoftver lehet a megfelelő, exportálni és importálni is tud Picasa irányából/irányába
- Foobar2000: személyes kedvencem, mindegyik szoftvernél jobban kedveltem. Amarok nekem nem tetszett, egy rossz átmenetnek tartom WMP/iTunes között. Még keresem az alternatívát, de egyelőre semmi.

És nagyjából ennyi. Ezek személyes szívfájdalmak, a gyakorlati felhasználhatóságot nem befolyásolják.

Amit mindenképpen érdemes megnézni, és ebbe én is belefutottam, az a billentyűzet kiosztás és a tapipad. Alapból a speciális billentyűk, úgymint wifi, hangerő, fényerő, külső monitor és a többi. Alapból ezek tényleg F1-F12 közöttiként működtek. Csakhogy Fn+ billentyű kombinációra sem jöttek elő a speciális funkciók. Egy kis turkálás után a billentyűzetkiosztást machináltam meg, és a HP internet keyboard lett a megoldás, azóta ezek a speciális billentyűk is tökéletesen működnek.

A másik a tapipad volt. Illetve annak nem megléte. Balra-jobbra, fel-le ment, görgő-funkció megvolt, de a kattintást nem érzékelte. A beállítások között az egyik legeldugottabb szekcióban ott volt egy pipa, és azóta ő is használható. Kis apró dolog, de nekem kellett.

Konklúziók

Figyelembe véve, hogy hosszú idők óta igyekszem átállni a Win7 alól Linux alapú rendszerre, egész simának tartom az átállást. Tudom, ez bőven a jéghegy csúcsa, de most boldog vagyok vele. Megy. Másra jelenleg nem nagyon vágyok. Van még mit reszelni rajta, főleg a wifis dolgon, de megy, él, lélegzik. És ez így most jó.

Ha valakinek kétségei vannak, akkor először a live verziókat próbálja ki. Mondjuk pár lemezt el fog lőni csak ilyenekre, de megéri. A - mondjuk úgy, mai - mainstream disztribúciók:
- Ubuntu Linux
- Kubuntu Linux
- openSUSE
- Debian
- Fedora
- RedHat

Én ezzel a hárommal találkoztam a leggyakrabban. Persze a Linux egyik szépsége, hogy irdatlan mennyiségű disztribúció jött már ki belőle. Szöveges alapú, grafikus, kevert, vegyes, makói, meg még a többi.

Mindenképpen egy alap rendszerrel kezdje az ember, mint az Ubuntu/SuSE páros. Aztán ha kedve tartja merüljön bele az Unix rendszerekbe. Így vagy úgy, de érinteni fogja az OsX-et is. Az megállapítható, hogy az oprendszerek egyre jobban hasonlítanak egymásra.

És ez nekünk felhasználóknak nem feltétlenül rossz.