Okostelefonok, kézi eszközök belülről

  • (f)
  • (p)
Tudástár – Írta: | 2010-03-23 12:34

Avagy hardverek, oprendszerek, trendek a mobilok, PDA-k, MID-ek világából

Kulcsszavak: . MobilokostelefonMIDPDAGSMTegraCortexMoorestown

[ Új teszt ]

Bevezető

Bevezető

Manapság a mobilok piacán egyre több és több olyan tudású telefon bukkan fel, amelyeknek a szolgáltatásai a PDA-kkal vetekszik. A mai trendnek megfelelően ezek érintőkijelzősek, ismerik a wifi, a GPS és a HSDPA protokolljait, fejlett operációs rendszereket futtatnak és viszonylag bő szoftveres kínálattal kecsegtetnek. A PDA-k tehát lassan összemosódni látszanak az okostelefonokkal.

Ezek mellett a hordozható eszközök egy új formája is megjelent az utóbbi években. A Mobile Internet Device (MID) tulajdonképpen átmenet a médialejátszók és a PDA-k között. Van bennük wifi, erős multimédiás képességekkel bírnak, érintőképernyősek és kisméretűek, mindössze néhány coll méretű kijelzővel szerelik legtöbbjüket. Méretükhöz mérten igen komoly hardveres felszereltség jellemzi őket.

Cikksorozatomban megpróbálom összegyűjteni és röviden bemutatni a szegmens legfontosabb hardvereit és operációs rendszereit a kétezres évek elejétől, némi statisztikával és látnoki jóslatokkal fűszerezve.

Bocha nagyszerű cikke inspirált, hogy befejezzem ezt a cikket, ezért külön is köszönetet szeretnék mondani neki.

Hardverek

Hardverek

SoC családok

A SoC (System-on-Chip) olyan rendszerek összefoglaló neve, amelyekben minden szükséges komponenst egy chipbe integráltak. Tulajdonképpen egy lapkából álló számítógépek. Tartalmazzák a processzort, a megjelenítő egységet, az I/O, valamint a memóriavezérlőt. A mobil eszközök területén általában SoC megoldásokkal találkozhatunk a kis méret, a fogyasztás, melegedés kordában tartása miatt. A legnagyobb SoC gyártó az ARM ezen a területen és a legtöbb cég az ARM megoldásokat alkalmazza saját rendszerének megépítéséhez.

ARM Cortex

Az ARM-ról nehéz röviden írni, mert annyira szerteágazó és annyira sok elem tartozik egy-egy SoC családba. ARMv5TEJ dolgozik például a WD MyBook II World Edition-ben, több játékkonzolban, televízióban is. Bocha cikkét ajánlom mindenki figyelmébe még egyszer. Azt később láthatjuk majd, hogy szinte minden gyártó, aki a piacon van, az ARM termékeire épít így vagy úgy, ezért nem meglepő, hogy részesedése és népszerűsége verhetetlen.

A Cortex család mobilos vonala az ARMv7-A architektúrára épül, és a Cortex-A5, Cortex-A8, Cortex-A9, Cortex-A9-MPCore processzorokat foglalja magában. Tényleg csak nagy vonalakban nézzük meg a fontosabb paramétereket.

A Cortex-A8 az alapja talán a legtöbb mobil eszköznek manapság. Erre épül az iPod Touch, az iPhone 3GS, a Motorola Droid, a Palm Pre, a Samsung Omnia HD, a Sony Ericsson Satio, a Nokia N900. 65 nm-en készül és 600 MHz-től 1 GHz-ig emelhető a CPU sebessége. Konfigurálható 64 vagy 128-bit-es, nagy sebességű AMBA (Advanced Microprocessor Bus Architecture) busz, külső memória interfész (Advanced Extensible Interface (AXI)) gyorsítja az adatátvitelt, illetve 32 KB-nyi L1 és akár 1 MB L2 is (ECC lehetőséggel).

Az A9 egy processzormagot tartalmaz. Megnövelt L1 cache mérettel rendelkezik, 600-1000 MHz sebességen futhat a CPU, 0.4 W a fogyasztása és szintén 65 nm-en gyártják.

Az A9-MPCore annyiban tér ez az A9-től, hogy akár 4 magot is tartalmazhat, 40 nm-en készül, sebessége teljesítményre kihegyezve 1 GHz fölött is lehet (alapvetően 600-1000 MHz), ám ekkor nyilván többet is fogyaszt. A többmagos verzió az alapja például a Tegra rendszereknek is.

Az 1 GHz-es ajánlásával nagyjából az optimális sebességet is meghatározta a gyártó, hiszen ha feljebb (1.3 GHz) van húzva, akkor már melegedési gondok léphetnek fel, így az nVidia, Qualcomm, Samsung, Texas Instruments is maradtak az 1 GHz-es sebességnél.

A felső kategóriába, a teljesítmény maximalizálására készül a Cortex-A9 Hardmacro, amely akár 800 MHz és 2 GHz sebességet is elérhet, de sokat fogyaszt (majdnem 2 W-ot).

nVidia Tegra

nVidia Tegra

A Tegra egyik fő alapelve az alacsony fogyasztás és a lehető legnagyobb erő. Az nVidia tigrise mára már második verzióját éli. A Tegra nagy reményekkel indult első útjára, de aztán mégsem terjedt el túlságosan, pedig eleinte sok gyártó állt a megoldás mellé. Az első Tegra legjelentősebb felbukkanásai a Zune HD és a Samsung M1 médialejátszók voltak 2009-ben. A gyártó a hangsúlyt az alacsony fogyasztásra helyezte és állítása szerint az Atom ellenfele a Tegra. Persze ne feledjük, a Tegra ARM alapokon nyugszik, tehát az összevetés inkább elméleti, mint gyakorlati értékű. Az nVidia, hogy érdeklődést szerezzen, nagy fejlesztésbe kezdett más társaságokkal karöltve, melynek eredményeként hamarosan bejelentették a Tegrára optimalizált Opera böngészőt, egy portolt Androidot. Ennek ellenére Tegra alapú mobiltelefont, PDA-t azóta sem készítettek még.

A gyártó az új generáción aztán komoly ráncfelvarrást hajtott végre és a Tegra 2 néven is emlegetett új SoC erejét az elődnél négyszer jobbnak harangozta be. Persze kérdés, kell-e ekkora erő és valóban rejlik-e ekkora erő a jövevényben, de azért a demók bizalomra adnak okot.

Alapvetően különvált az okostelefonokba, PDA-kba és a MID-ekbe szánt modellek elnevezése és tudása is. A gyártó ez esetben viszonylag megfontolt elnevezésekkel élt.

Tegra APX

A telefonos vonalat az APX család képviseli az APX 2500 és APX 2600 modellekkel. A 2500 még 2008 júniusában bemutatkozott, míg a 2600 2009 februárjában került a nyilvánosság elé. Processzor és memória terén a két rendszer nem különbözik egymástól, mindkettőben ARM11 MPCore dolgorik 600 MHz-en, 32 bites LP-DDR (Low Power DDR) és NAND Flash támogatással. A 2600 már Enhanced NAND támogatást is képes nyújtani.

forrás: www.windowsfordevices.com

A megjelenítő- és hangrendszert az nVidia HD AVP (High Definition Audio Video Processor) név alatt egyesítette. Az első Tegra modellek még csupán 720p-s videókat tudnak lejátszani, ebből is a H.264 szerint kódoltakat a 2500 és a 2600 is a Baseline profilig támogatja, a VC-1 és WMV9 folyamok esetében a 2500 a Simple és Main profilokat, míg a 2600 az Advanced profilt is képes kezelni. MPEG-4 videókkal ugyanúgy áll mindkét processzor, a Simple profilt képesek dekódolni, kódolni.

Hang tekintetében AAC, AMR, WMA, and MP3 formátumokat támogat mindkét modell. Ismerik az OpenGL ES 2.0 és a pixelshader műveleteket, rendelkeznek HDMI (elsőként ebben a platformban volt a mobilpiacra szánt SoC-ok közül HDMI) és USB csatlakozóval is.

Tegra 6xx

A 6xx sorozat a MID (Mobile Internet Devices – mobil internetes eszközök) és a tablet, netbook szegmensben próbál szerencsét.

forrás: www.windowsfordevices.com

A Tegra 600 a navigációs rendszerek alapeleme lehet, míg a 650 inkább a notebbok és tablet piacot célozta meg. Természetesen ezekben is az ARM11 MPCore teljesít szolgálatot, a 600-ban 650 MHz-en, míg a 650-ben 750 MHz-en (a hivatalos specifikáció szerint). Ugyanúgy ezek is 32 bites LP-DDR (viszont a 650 már 200 MHz-es memóriát is kezel) és NAND Flash támogatással készülnek.

Ugyanolyan paraméterekkel bír a HD AVP komponensük is, mint az APX 2600, egyetlen kivétellel, ugyanis a Tegra 650 már a1080p videókat is szépen kezel.

Tegra 2xx

Az igazi siker elmaradása és az Intel agresszív üzletpolitikája miatt azonban az első generációs Tegrák nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért az nVidia a 200-as sorozatban minden eddiginél többet, jobbat, nagyobbat ígért, rendkívül alacsony fogyasztási adatok mellett. Az új Tegra központi egysége még egy átrendezésen is átesett.

A 250 a család első tagja, ami már 40 nm-en készül, így ugyanakkora méretbe többet tud zsúfolni a gyártó. Az új Tegra már ARM Cortex A9-MPCore alapú, amely két magot tartalmaz és 1 GHz-es órajelen fut. Erősebb HD Video Encode/Decode egységeinek köszönhetően az 1080p kódolás/dekódolás sem akadály. Memóriakezelése is modernizáláson esett át, így már DDR2 lapkákat is képes kezelni az új generáció.

forrás: www.windowsfordevices.com

Nagy kérdés, mennyire válik be, illetve terjed el az új megoldás, hiszen a pozitív fogadtatás most még nagyobb, mint az első Tegra esetében volt, viszont a bejelentésekre, piacra kerülésre úgy tűnik, még várni kell. Kicsit más területen viszont az nVidia máris sikert könyvelhet el, mert az Audi bejelentette, hogy autói (minden modell) 2012-re Tegrával a fedélzetükön gurulnak le a gyártósorról. Emellett az ARM is odafigyel a Tegra fejlődésére, hiszen a saját fejlesztésük, a Mali nem igen veheti fel a versenyt a Tegra erejével és éppen ezért inkább magához édesgetné az nVidiát.

Az nVidia is elég komolyan veszi a Tegra üzletágát, hiszen a legfrissebb hírek szerint az Intel már annyira ellehetetlenítette a gyártót a chipkészlet piacon, hogy összevonták a Tegra fejlesztőgárdájával a lapkakészleteseket és immár egyesült erővel koncentrálnak erre a szegmensre.

Apple A4

Apple A4

Az Apple iPad lelke az Apple saját ARM Cortex-A8 alapú SoC fejlesztése az A4. A processzor mellé a PowerVR SGX535 és VXD chipeket ültették a video és a hang vezérlésére (ugyanúgy, mint az iPod 3. generációja vagy az iPhone 3GS is ezt a párost kapta), egybeintegrálva azzal. A Samsung gyártja az almásoknak a terméket 45 nm-es csíkszélességen. Sajnos még most is titkolják, hogy vajon egy- vagy többmagos processzor dolgozik-e benne.

Az SGX535 GPU DirectX 9, OpenGL 2.0 és Shader Model 3 támogatással készül. Mivel az iPad csupán 1024-es felbontással rendelkezik, a GPU nem ütközik akadályokba és így ebben jobb az iPhone-nál, azonban játékok futtatása közben kiderülhet az is, hogy teljesítményben nem éppen a legjobb és érthetővé válik a viszonylag alacsony felbontás. Az Intel ugyanezt a chipet használja GMA500 modelljeihez, amit már sokan ismerhetnek – na nem az erejéről.

A gyártó szerint sikerült olyan optimális energiafelhasználást elérni, amivel az iPad-nek 10 órás használatot biztosít az A4. Megalkotásánál hasonlóan energiahatékony kialakításra törekedtek, mint tette azt az nVidia a Tegra rendszerénél.

Az A4 története 2005-ben kezdődött, majd rengeteg ígéret, változás után nagy hallgatásba burkolóztak vele kapcsolatban egészen mostanáig. Az, hogy 2008-ban az Apple megvette a P.A. Semiconductor céget, sokat segített nekik a fejlesztésben (emlékezzünk csak a cég 2005-ben bemutatott lenyűgöző hatékonyságú PWRficient architektúrájára), ami egyébként több száz millió dollárt emésztett fel az évek során, ezért az Apple nagyon nagy reményeket fűz a jövevényhez. Mindemellett elvárás, hogy az iPhone 4G is megkapja majd az A4-et.

A titkolózás egyik oka az lehet, hogy nem csupán felhasználták a Cortex architektúrát, hanem át is alakították némiképp. Erre utal az, hogy az iPad az iPhone-ból ismert 30 pines csatlakozót kapta és nincs benne kamera sem – vagyis lehet, hogy volt átalakítás. Mindenesetre a P.A. Semiconductor clock gating technológiája ezek szerint nagyon áldásos hatásokkal bír és nem hiába vette meg az Apple a céget.

Eszközök, amikben megtalálható: Apple iPad

Intel

Intel

StrongARM

Hogy ne menjünk túlságosan vissza az időben, legyen az első Inteles lapka a StrongARM. A nevéből is adódik, hogy ARM, mégpedig az ARM v4 rendszerre épül. Eredetileg a DEC és az ARM közösen fejlesztette, tőlük vette meg az Intel 1997-ben. Az első, teljesen Intel fejlesztésű processzor ebben a családban az SA-1110 volt, 1999-ben. Elődjét (SA-110) már félkész állapotban vette át az Intel a DEC-től és annak alapjain kezdték meg a saját StrongARM fejlesztését.

A 32 bites StrongARM RISC processzor 133 és 206 MHz-es sebességgel készült, mBGA(Micro Ball Grid Array) tokozással. Fogyasztása az alacsonyabb órajelen kisebb, mint 240 mW 1.55 V-on, míg a 206 MHz-esé 400 mW 1.75 V-on.

forrás: linuxjournal.com

A nagyobb gyártók közül hatan választották a StrongARM SA-1110 processzort PDA-jukba: Compaq (iPAQ H36x0, iPAQ H3830, H3835, H3840, H3850 H3870, H3875 (HTC Rosella)), Hewlett-Packard, Symbol Technologies, Casio (Cassiopeia E-200), Nec (MobilePro P300), Toshiba (Genio e550), előre vetítve, hogy a processzor a 2.5G és 3G telefonokba is bekerülhet. 2001 és 2003 között számos PDA, telefon készült felhasználásával.

XScale

Az Intel XScale processzorcsalád többféle felhazsnálási területet ölel fel, de számunkra most az úgynevezett Application Processors, vagyis a PXA előtagot kapott ág érdekes. A PXA sorozat tagjai a PXA210/PXA25x, PXA26x és PXA27x processzorok. Az 1997-ben létrehozott részlegtől aztán a veszteséges működés miatt az Intel mégis elfordult és 2006-ban eladta az egész kommunikációs és alkalmazásprocesszor üzletágát a Marvellnek. Mivel az XScale is a már jól ismert ARM V5TE architektúrára épül, az Intel a licenc szellemében továbbra is beépítheti bármikor rendszereibe a processzorokat.

Az XPA legfejlettebb tagjai a Bulverde kódnéven futó PXA27x sorozatból valók. A 270 egy memória nélküli, 312MHz, 416MHz, 520MHz és 624MHz órajelen működő különálló processzor.
A 271 már tartalmaz memóriát, mégpedig 32 megabájtnyit az Intel StratFlash memóriájából és 32 megabájtnyi SDRAM-ot (mindkettő 16 bites). Órajele 312MHz, 416MHz lehet.

forrás: embedinfo.com

Itt érdemes egy kis kitérőt tenni, hogy érthető legyen, mi is az a StrataFlash.

Intel StrataFlash

A Flash memóriák alapvetőren az EEPROM memóriák közé sorolhatóak. Az adatot akkor is megőrzik, ha az energiaellátás megszűnik és a programozásra használt feszültségkülönbség előjelének megfordításával törölhetőek. Az Intel a legnagyobb gyártója a NOR (Not OR) memóriáknak, amelyek gyors, soros és véletlenszerű elérést biztosítanak, csakúgy, mint a NAND memóriák, ám a NOR memóriából kiolvasható legkisebb egység 1 bájt, míg a NAND 1 bájtnál nagyobb blokkokban kezeli az adatokat (ezért is jó a NAND memória inkább nagyobb méretű adatok tárolására, mozgatására és folyamatos olvasására – ezért alkalmazzák ezeket például MP3 lejátszókban, digitális fényképezőgépekben).

forrás: cisco.snobu.org

A NOR memóriák jellemzően két feszültségszintet tudnak tárolni egy-egy cellában, ami 1 bitnyi adatot jelent, de a StrataFlash a feszültségszintek variálásával 3 bitnyi adat tárolására alkalmas cellánként. Ez az MLC (sokszintű cella) tárolási technológia. A nagyobb adatsűrűségű memória az internetes telefonok megjelenésének kedvezett, mivel így nagyobb kapacitású, gyors flash memória fért el ugyanannyi helyen.

Természetesen a Samsung által gyártott NAND memóriák is alkalmaznak MLC megoldásokat, ám az olcsóság és az egyébként is kis helyigény nem teszi feltétlen szükségessé ezt. Élettartama is hosszabb egy SLC-nek (egyszintű cella) és az írási sebessége is jobb. A gyártás csíkszélességének csökkenésével a kapacitás is jelentősen növelhető.

Visszatérve a PXA27x családra, a következő a sorban a 272, amelynél nem csupán az órajel növekedett 520 MHz-re az elődhöz képest, hanem a StrataFlash memória is 64 MB lett és 32 bites.

A PXA27x újításai azonban ennyiben nem merülnek ki. Az Intel más területen már alkalmazott SpeedStep technológiája is teret kapott, Wireless SpeedStep néven. Lényege, hogy a processzor órajelét a terheltség függvényében az operációs rendszer lejjebb veheti, így spórolva az energiafelhasználással.

Megjelent a Wireless MMX, ami az SSE integer utasításait, MMX-et és új Xscale SIMD utasításokat tartalmazó utasításkészlet. Érdekesség, hogy a Wireless MMX kapott 16 új 64 bites regisztert is, amely két 32-bites teljes szavas, 16 félszavas és nyolc 8 bites tömbként fogható fel. Az így nyert párhuzamos műveletekkel az Xscale képes multimédiás kódolásra, dekódolásra, játékok hatékony futtatására. Emellett természetesen a fejlődés részeként USB interfész is beépítésre került.

A rendszerbusz 100 MHz-en üzemel, ami 32 bites átvitelnél 400 MB/s átviteli sebességet eredményez.
A grafikus megjelenítésről az Intel és az Intrinsyc által készített 2700G grafikus koprocesszor gondoskodik. Alapja a PowerVR MBX, amiről már volt szó. Ez volt a legelső (3D-re képes) grafikus gyorsító a szegmensben. Mindössze 50mW-os maximális fogyasztásával nem terheli meg túlságosan az akkumulátort. A chipset-et 2004-ben az IDF-en jelentette be a gyártó és elismeréssel beszéltek róla már a kezdetektől. Különleges tulajdonságai között olyanok is fellelhetőek, amelyek addig nem igazán voltak a mobilpiac jellemzői. A 2700G képes egy külső, második kijelző kezelésére is.

Több modifikáció is készült belőle: 2700G3, G5 és G7 néven. A különbség a memória 384 KB-ról (G3) 704 KB-ra (G5), majd 16 MB 32 bites SDRAM (G7) méretre duzzasztása, illetve a felbontás HVGA (320x480), majd VGA (640x480) méretű támogatása. Ez a korlát a lapkára elhelyezett memória maximális 704 KB-os méretéből adódik. Így a maximális felbontás nem lehet nagyobb, mint 640x480 16 biten. A nagyobb felbontás külső rendszermemóriát igényel, ezért kapott a G7 saját SDRAM-ot, így kerülve el a rendszermemória terhelését.

A G7 100 MHz-es sebessége már alkalmas hardveres MPEG-4 dekódolásra az MPEG-2 és a WMV mellett, ám csak SD méretben (720x480 (MPEG-2) vagy 640x480 (MPEG-4, WMV)). A dekódolás folyamatában ismeri az IDCT, motion compensation és a színtérváltás eljárásait, alkalmazható hardveres átméretezés (scaling).

A PXA család eladása kapcsán már említettem, hogy a kétezres évek eleje nem volt éppen a mobil eszközök virágzásának időszaka. A Microsoft Windows Mobile 5.0 (WindowsCE 5.0) ugyan adott némi lökést az iparágnak, de ez sem volt elég, így csupán néhány eszközbe került PXA processzor akkoriban. Az elsők között a Dell Axim X51v, a Palm Tungsten vonal, a Compaq iPaq 3900, a Motorola A780 alkalmazta. Azóta, az említett ARM licenc keretében több Blackberry, Motorola, Samsung és Dell kézieszköz használja PXA27x és 2700G párost:
Motorola MC5590 (WM 6.1), CompuLab Exeda (Android 1.0), Hewlett-Packard iPAQ 600 / 610 / 612 / 614 (WM 5-6), Samsung SGH-i740C (WM 6.1) és egy kuriózum, a HTC Advantage X7510 (HTC Athena 400) (WM 6.1), Motorola A1200 (Linux). Ma már inkább az ipari, nagyvállalati szektorban használják PDA-kba.

Az Intel 2006-ban még elkezdte az új PXA fejlesztését, de mivel idő közben eladta az üzletágat, az új PXA, amihez előzetesen a piac nagy reményeket (fűzött 1 GHz fölötti órajele miatt is), már a Marvell neve alatt jelent meg.

Moorestown

Az Intel frissen bemutatott Moorestown platformja is egy SoC rendszer, amelyet mobiltelefonokba, MID-ekbe szántak. Atom alapokra építkezik és a Lincroft kódnevű SoC a mozgatórugója. A Lincroft 45 nm-es gyártástechnológiával készül, egy darab Intel Atom magot, grafikus egységet, memóriakezelőt és megjelenítő egységet tartalmaz.

Bekerült egy igen erős I/O kontroller HUB is (I/O-PCH) Langwell kódnévvel, ami amellett, hogy vezeték nélküli kapcsolatokra, kamera és memóriakártya, valamint USB csatlakozásra kész, egy sor nem szokványos csatolófelülettel is rendelkezik: CE-ATA, MIPI-CSI, SDIO port, illetve NAND kontrollert is tartalmaz. Az új platform jelentős sebességet és hosszú rendelkezésre állási időt ígér (tízszer többet a mostani átlagnál), ami nem is alaptalan, hiszen az eddig bemutatott három demógép meggyőzően teljesítet a szaksajtó szerint.

forrás: regmedia.co.uk

Operációs rendszerként a Moblin OS-t kapták a demógépek, amely egy Linux alapú fejlesztés célzottan Atom processzorokhoz. Az Intel saját fejlesztése és 2007-es megjelenése után a 2008-ban elkészült Atom piacra dobásával változott nagyot az operációs rendszer is. A Moblin 2-es verziója már ismeri az X Window rendszert is. A bemutatott Moorestown eszközökön a Moblin 2.1 verziója futott.

A Lincroft-ot úgy alakították ki, hogy skálázható legyen a frekvencia benne attól függően, hogy milyen munkát végeznek adott egységek (videó lejátszás, netezés, semmittevés). Ha például egy nagyon számításigényes feladatot végez a processzor, akkor nem csak a CPU sebessége növelhető, hanem a busz frekvenciája is megnő, lecsökkentve addig a CPU és más egységek közötti kapcsolatának buszsebességét. Ez a Bus Turbo Mode. Az Intel® Burst Performance Technology (Intel® BPT) lehetővé teszi a nagyon rövid idejű extra sebesség elérését, ami így nem eredményez különösebben nagy melegedést, de mégis plusz erő vethető be bizonyos feladatokra. Ezekhez az újításokhoz társul még az ismert Hyperthreading technológia is, így biztosítva a megfelelő gördülékenységet használat közben.

A hosszabb üzemidő elérése érdekében LP-DDR1 és LP-DDR2 memóriát tud kezelni a rendszer, ismeri az Intel SpeedStep technológiát és bevezették a MIPI (Mobile Industry Processor Interface) DSI (Display Serial Interface) megjelenítést, amit pont a nagyobb felbontás, kisebb energiaigény jelszó jegyében alkottak.

Bevezették a Distributed Power Gating megoldást is a mérnökök, amire azt hiszem, érdemes néhány szót szánni. A Power Gating (magyarul talán a kapuzás szemléletes szó) lényege abban rejlik, hogy a tranzisztorokat blokkokra osztják és amelyek nincsenek használatban, úgymond altathatóak (sleep transistor). Ezek a kapuzások lehetnek cella vagy cluster (több cella) szintűek is. A lezárás stratégiáját, a blokkok méretét természetesen lehet változtatni is. Persze mindez komoly mérnöki munkát igényel, viszont nagyban növeli az üzemidőt. Leginkább csak a SoC rendszerekben alkalmazzák bizonyos, éppen nem használatos egységek altatására.

forrás: regmedia.co.uk

A Langwell tartalmaz még egy erős energiafelvételt befolyásoló technológiát, egy dedikált PMIC (Power Management IC) chipet (vagy PMU-nak is nevezik (Power Management Unit)). Ezt a NECés a Freescale is használja és célja a rendszerszintű energiafelügyelet. Ezeknek az energiafelhasználást optimalizáló technológiáknak köszönhetően a rendszer fogyasztása mindössze 32 mW lett, szemben az előd Menlow 1.6 W-os fogyasztásával.

Ami a külső kapcsolódást illeti, természetesen 3G/HSPA is van benne, de hogy a jövőbe is mutasson, az Intel a saját WiMAX (4G) technológiáját is beépíti, valamint képes mobiltévé vételre is, illetve GPS modult is kapott.

forrás: regmedia.co.uk

Egyelőre konkrét eszközökről nem lehet tudni, de az LG demótelefonja sejteti, hogy a gyártó használni kívánja az Intel megoldását. Az első Moorestown által hajtott mobilok a tervek szerint ez év közepén érkeznek majd és talán az LG GW990 lehet az első fecske.

***

Remélem, a pilot megnyerte mindenki tetszését és jöhet a folytatás, amelyben még meg kell említeni a Marvell, a Qualcomm megoldásait, néhány szót ejtek az elterjedtebb megjelenítési megoldásokról, az operációs rendszerekről és mindenféle teóriákkal, statisztikákkal illusztrálom, hol is tart ma a kézi eszközök piaca.