Júliusban egy kora reggeltől végigdolgozott nap meleg éjjelén utaztunk autóval nyaralni Horvátországba. Végignyomtam az utat a 21-esen, az M3-ason, Pesten, M7-esen, de a köröshegyi völgyhíd környékére határozottan éreztem hogy a 22 órája tartó ébrenlét és a 4 órája tartó vezetés miatt már kezd veszélyessé válni a közlekedésem. Gyorsan kinéztük hát a következő pihenőt, hogy majd átadom a vezetést. Megálltunk valahol Kanizsa előtt, egyúttal akkor együnk is egy szendvicset.
Ahogy ott álldogálunk a parkolóban - 5-6 másik kocsi is lézengett még - hallom hogy egy fiatalabb srác jön fateromhoz beszélgetni. Megyek oda hogy mi újság, akkor már tőlem kérdi a srác, hogy "Do you speak english?" Na, mondom jól van, egész nap a japókkal dumáltam melóban, ez már nem okozhat gondot. Mondom hogy persze. Elkezdi mondani hogy megálltak egy benzinkútnál, és nem biztos, de elképzelhető hogy elhagyta ott a tárcáját, benne a kocsi papírjaival. Közben nézem, szlovák rendszámú régebbi Audi. Kezembenyom egy számlát, pontosabban blokkot, hogy ezt ott adták. Van rajta egy telefonszám, de nem tudják felhívni, nem próbálnám-e meg én is. Ekkor kicsit kezdett gyanús lenni a dolog, de láttam hogy csak ketten vannak a barátnőjével, mi meg 3-an, biztos nincs hátsó szándék. Megnézem jobban a blokkot, és rajta van hogy xyz számú MOL töltőállomás, ENCS. Nézem a számot, hát az valami adószám volt. Mondom hogy ez nem telefonszám, ezt nem lehet felhívni. Ekkor ha lehet még jobban kétségbeesett.
Mondta hogy odaadja a telefonját, hívjak már fel valakit, vagy a rendőrséget. Mondom ok, legyen. Felhívtam a 112-t a mobiljáról, bejelentkezett, hogy "Ön a rendőrségi segélyhívószámot tárcsázta, kérem várja meg ügyeletesünk jelentkezését.." Majd kicsöngött egy rövidet, egy kattanás, és csend. Na, kétszer megpróbáltam, semmi. Mondom neki hogy felhívom a sajátomról. 112, "Ön a..." ... "Jó estét rendőrségi segélyhívó, miben segíthetek?" Elmondom neki hogy itt állok Kanizsa környékén egy pihenőben egy szlovák úrral akinek a tárcája..blablabla, benne a forgalmival blabla..mit tudunk tenni? Mondja hogy ő nem tud segíteni, de hívjam fel a kutat. Jó, de nincs száma. Akkor különleges tudakozó. Ok, annak is megadta a számát. Közben mondom a srácnak mi a helyzet, felhívom, bejelentkezett egy kellemes hölgy. Előadom neki, hogy az encsi xyz MOL töltőállomás telefonszámára lennék kíváncsi (ekkor már tényleg kíváncsi voltam, hogy egy tudakozó ilyet tud-e hajnali fél3-kor) Egy kis türelmet kért. 7(!) másodperc múlva mondja egy géphang: "Az Ön által kért állomás telefonszáma: xy körzet, abc-def." Jaj, mondom ezt én nem jegyeztem meg, most kezdhetem elölről. Ámde: "A kért telefonszám megismétlése:1-es gomb..." Nosza. Másik telefonba felírtam, hívtam is gyorsan, bár nem nagy meggyőződéssel, ámde az előbbi sikeren elcsodálkozva.
Kicsöng, majd kattanás, nagyon halkan valaki bejelentkezik, alig értem. Mondom hogy én az encsi xyz MOL töltőállomást keresem. Ez az. Remek. Előadom, hogy itt állok Nagykanizsa környékén az M7-es pihenőben egy szlovák úrral, aki náluk tankolt, és a tárcája blablabla...Nem találtak-e véletlenül egy ilyesmit. (Nagy reményt nem fűztem hozzá, bár ekkor már kétszer cáfolta a kétségeimet az élet) Kérdezi hogy milyen volt. Mondom gőzöm nincs, de kell hogy legyen benne egy forgalmi is, meg Audihoz papírok. Kis csend, azt mondja van itt valami tárcaszerűség, van benne egy papír, az van rajta hogy ..(és mondja az autó rendszámát, ami ott volt előttem a parkolóban) Mondom basszus ilyen nincs. Bingó. Mondtam hogy akkor tegyék el biztos helyre, mert lehet hogy majd elmennek érte. Mondom a srácnak hogy mi a helyzet, ott van a tárca a kúton.
Mondanom sem kell, hogy repesett az örömtől, nem győzött hálálkodni, mondta hogy máris indulnak vissza érte. Mondtam neki hogy papírok nélkül azért vigyázzon a rendőrökkel. Elköszöntek és elrobogtak.
Én meg fogtam magam, betoltam a szendvics végét, lenyomtam egy kis ásványvízzel, beültem, és a Horvát határig megelégedve és könnyű lelkiismerettel szunyókáltam, majd utána is egész Karlovácig. Ott visszavettem a volánt és azon gondolkodtam, hogy ha én kerülnék hasonlóképp bajba külföldön, akkor ugyanilyen szerencsém lenne-e. Illetve hogy gyakorlatilag 3 telefonhívásból 3 sikeres volt, és 3 segítőkész emberrel akadtam össze. Én magam voltam a negyedik.
Hazaérve aztán megnéztem a térképet, és akkor látom hogy Encs az ország másik végében van a Szlovák határtól nem messze. Hát szegényeknek nem kevés kilométerrel hosszabbodott meg az utazásuk.
