2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Nem csalás, nem ámítás??

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Anyósom felhívott egyik nap, hogy elmesélje mi történt vele avagy old rocker megint megihletett.

[ ÚJ TESZT ]

Anyósom felhívott egyik nap, hogy elmesélje mi történt vele. Persze előtte még feltupírozta a bevezetésben hogy mennyire vétlen Ő, mert a meleg és a fáradtság miatt lanyhult a figyelme és ezzel visszaéltek, stb. stb.

Szóval az úgy volt, hogy meghívták valamiféle állapotfelmérésre, felcsillantva a reményt, hogy még ki is próbálhatja a terméket, sőt még nyereményjátékban is részt vehet. Hozzáteszem, anyósom már hetvenen felül van, de nagyon jól tartja magát és mindig szeretett központban lenni, irányítani, de soha nem szerette, ha megmondták neki, mit hogyan tegyen!

Most volt túl egy büntetésen, ami végül szerencsésen alakult. Apósomnak az achilles inában részleges szakadás van,csináltattak neki gyógylábbelit, ami akkor még nem készült el.
Aztán a szomszéd kisvárosba meghívták őket valami állapotfelméréssel egybekötött termékbemutatóra , ahol többek között egy gyógylábbeliket gyártó cég termékeit is reklámozták.

Itt megjegyzem, hogy jogosultak voltak ugye TB támogatásra, meg is kérdezték tőlük, hogy volt-e egy éven belül apósomnak ilyen lábbelije, mire azt a választ adták, hogy nem.

Végül igaz is volt, meg nem is, mert még nem kapta meg, de tudnia kellett volna anyósomnak, mert ő a fő-fő intéző, hogy folyamatban van egy lábbeli, ami ugye TB támogatással készül. Talán arra gondolt, hogy az előzőt másik városban csinálták, de nem volt tisztában azzal, hogy a TB-hez fut be minden ilyen dolog. Persze utólag arra hivatkozott még nekünk is, hogy nem is gondolt rá. Lényeg az, hogy a TB kiszabott rájuk majd 100ezres büntetést.
Kérvényt nyújtottak be, hogy nem készakarva volt, stb. a cipőt gyártó céget is felhívta anyósom, hogy mit tud most csinálni?

A cég jogásza segítőkész volt, elmagyarázta, hogy mit kell tennie, sőt mire elintéződött az egész, végül 70 ezer forint lett a büntetés, kamatot elengedték, addigra a cipős cég hozott egy olyan határozatot, hogy kifizetik anyósom helyett a büntetést, meg is jelent személyesen a cég jogásza a 70ezer forinttal, de mondta, hogy mivel kamatmentes részletfizetési lehetőséget kapott, ne fizesse be egyszerre, úgy adja postára a csekkeket, ahogy kapta a törlesztési lehetőséget.

Szóval rendeződött a dolog, tanult is belőle anyósom, illetve ezt csak mi gondoltuk. Naivan azt képzeltük, hogy bármilyen hasonló dologról lesz szó, majd kikéri a véleményünket, hisz hiába idősebbek ők, de tapasztaltabbak vagyunk annál fogva, hogy mindennapos dolgokkal tisztában vagyunk ebben a ronda világban. Már edzettebbek vagyunk, jobban észrevesszük e mai társadalomban kifejlődött csalásokat.

Szóval már csak akkor hívott, amikor megtörtént az ominózus eset. Fél órán át ecsetelgette vétlenségét a helyzetben, hogy milyen jó dolognak tartotta, bemutatták a termékeket, és fülükbe rágták hosszasan, hogy mennyi pénzt meg tudnak vele spórolni, mert egy idő után el lehet hagyni a gyógyszereket.

Nem is tudom, hogy gondolta anyósom, hogy több agyiér-infarktus után apósom el tudja hagyni a gyógyszereket, nem beszélve a vérnyomásproblémáról.

Itt megjegyzem, hogy én eléggé gyógyszerellenes vagyok, de nem elvakultan. Bármi betegség üti fel a fejét, mérlegelek, és ha lehetséges, akkor természetes szerekkel próbálom kezelni, 90 %-ban be is vált.
Nem különben anyósom, szintén hasonlóan gondolkodik idős kora ellenére, hisz a gyógyfüvekben, meg sok más természetes gyógymódban.
Talán ez volt egyik mozgatórugója annak, hogy elment, meg persze a nyerési lehetőség is motiválhatta.

Aztán a több mint 4 órás előadás után - el lehet képzelni ebben a nagy hőségben milyen jól érezhette magát a nagyrészt idősekből álló csapat - sorsolás következett.

Gondolom mindenki egyre türelmetlenebb volt az elhúzódó előadás után a nagy melegben. Az anyósom is már letett róla, hogy mint nyertes távozzon, ám arra felvillanyozódott, hogy a következő nyertes a hat számjegyből álló nyereménycédulások közül kerül ki, /még jó, hogy nem félcédulást mondtak/ azok közül is az, aki a leggyorsabban kiér az asztalhoz.
/Itt már arra gondoltam, hogy ezt az egészet a TB rendezte meg, hogy kiszűrjék azokat, akik ténylegesen rájátszanak a betegségükre!:)/

Édes Istenem! El tudom képzelni, amint ott egymást félrelökve gyorsfutókat megszégyenítő sebességgel robognak a célhoz, az asztalhoz.
Na nem egészen így volt, legalábbis amit elmesélt nekünk, Ő közel ült, ezért elsőre sikerült kiérnie.
Ha még nem említettem volna, nagy volt a tét - 500.000.- Ft -, illetve félmilla, mert ugye szebben hangzik, jobban felpezsdíti fáradt agyukat, meggémberedett tagjaikat az idős embereknek!
Istenem, mit tudnak csinálni félmillával, jaj a házat rendbetenni, kicsit a gyerekeknek, unokáknak, szóval biztos vagyok benne, hogy ilyen gondolatok foglalkoztatták nemcsak anyósomat, hanem a 6 számjeggyel rendelkező összes résztvevőt.

Az én anyósom figyelmes volt, nem beszélve a gyorsaságról, első befutóként érkezett az asztalhoz. Gondolom a pénz lebegett a szeme előtt, hogy mit is fog vele kezdeni. Aztán ebbe a félmillás álomba kicsit bele is szédült, mert szerintem nem ért el a tudatáig, hogy igen kedves ...néni, maga nyerte a félmilliót, milyen szerencse! Még mennyit fog vele nyerni, mert a termék által megspórolhatja majd a gyógyszerköltséget, az edényekkel is spórol, nem beszélve az indukciós főzőlapról.
Mamát elvakította ez a sok gondolat, és mire észbe kapott már csőbe is húzták!

Megnyerte a félmillát, így csak 398 ezerbe kerül ez a sok cuccos, milyen szerencséje van magának!
Mennyi előleget tud adni?
Mire anyósom felócsudott, kétezret adott oda, mondták neki, hogy még aznap kiszállítják a termékeket, otthon mennyit tud még adni?
Mivel havi 20ezres részletet vállalt, mondta, hogy még 18 ezret ad otthon.
Hát majdnem előbb hazaért a cucc, mint anyósom, nagyon tetszett nekik minden, nézegették, kicsomagolták, hogy milyen, de aztán egyszer csak leesett a tantusz, és el kezdett gondolkodni anyósom, hogy mibe is mászott bele.

Nem kell magyarázni semmit, voltam biztosítási ügynökként képzésen, ahol bennünket is megtanítottak arra, hogy kell a pácienst bevinni a pszichológiai egyirányú utcába, ahol nem az volt a kérdés, hogy köt-e biztosítást, hanem, hogy hány forintosat!!

Szóval anyósom felébredt Csipkerózsikás álmából, és el kezdett számolni, hogy hoppá, ráadásul ez banki hitel, ahol kamat van, stb.stb.

Felhívta a lányát, akinek elmesélte az egészet! Nekem menyének ciki lett volna panaszkodni, gondoltam én, de mivel titoktartás terén nem áll a helyzet magaslatán, így aztán nekem is elmondta, gondolta úgyis megtudjuk.

Persze a sógornőm közölte vele, hogy gyámság alá fogja helyeztetni, hogy mehetett bele ekkora baromságba?

A sógornőm megígérte, hogy segít visszacsinálni, hisz van egy idő a vásárlás után, ha a terméket nem használja, akkor visszaléphet, ezért kérdezte, hogy mekkora összegről van szó, de anyósom nem is merte megmondani neki, akkor még nem tudta, hogy úgyis kiderül, ha a számlák másolatát elküldi a lányának, amelyeket csatolni kellett a levélhez.

Persze kiderült, amiért megint megkapta a magáét, mert ugye nemcsak minket csap be vele, hanem saját magát is.
Ha már megtörtént a dolog, legalább vállalja az igazat, ha segítséget vár a következmények helyrehozásában.

Szerencsés végkimenetele lett a dolognak, ha azt egyáltalán szerencsésnek lehet mondani, hogy a visszaszállítási költség 10.000.- Ft-jába kerül, és állítólag visszautalják a 20ezret, amit befizetett.
Hát ennyi, a tanulság levonva...

Itt be is fejeztem volna a történetemet, ha nem éppen ma esik meg velem egy olyan történet, amely felülmúlja a " kész átverés" show-t is!

A párommal a bankban voltunk, hogy kivegyük a lányunk által utalt svájci frankot, mivel a bank több mint 10 Ft-tal kevesebbet adott volna, mint a beváltóhely.
Ebből el kellett intézni a lányunknak egy-két dolgot, meg tartalmazta a laptopjának az árát is, amit megelőlegeztünk neki.

Éppen a pénzváltónál álltunk sorba, amikor a férjemhez csapódott egy alak, tört magyarsággal beszédbe elegyedett vele, kérdezte, hogy milyen valutánk van? Mondta a párom, hogy CHF, amit aznap éppen 234.- Ft-ért váltottak volna be. Mondta a pasi, hogy ő megveszi, 240-et ad érte, és abban a pillanatban elő is vett egy csomó bankjegyet a zsebéből és elkezdte a 20ezreseket számolni. Én finoman egyet kiemeltem a kezei közül és jó boltos lévén, fény felé tartva próbáltam meggyőződni a pénz valódiságáról, a pasi csak nézett, és jópofit próbált vágni a bizalmatlanságom miatt. Végül is a pénz valódi volt.

Kiszámoltatta a párommal, hogy 650 CHF átváltva általa 158 ezer forintra jön ki. Közben odébb mentünk, illetve mentünk utána, próbált a nagy üzletközpontban félrevonulni. Mi követtük, a bejárat mellett, hogy ne legyünk útba, félreálltunk, ahol tulajdonképpen a kezembe nyomott 7 db húszezrest, invitált kifelé a bejárati ajtó felé, ahol a dupla ajtó lévén elég nagy tér van, de mondtam a férjemnek, hogy egy tapodtat sem megyünk, maradunk ott ahol vagyunk. Pasi kijjebb ment, mert mint mondta még az aprót megszámolja, mondjuk itt nem értem hol volt az apró, de mindegy. Visszajött és még a kezembe nyomott 18 ezer forintot.

Ez egy tízezres, egy ötezres, egy kétezres és kettő ötszázasból állt. Fogtam a pénzt, és már nyúltam a férjem kezében tartott félig nyitott boríték felé, ahonnan kiemeltem a valutát, és készültem átadni, de abban a pillanatban a pasi kivette a forintot a kezemből és összetűrve, mint mondta, hogy nem kell mindenkinek látnia a férjem kezében lévő bankos borítékba gyűrte.

Erre én, mint akit áramütés ért, visszarántottam a kezem, amelyben a valuta volt, és kiemeltem a forintos köteget, amit meg akartam nézni, de kivette a kezemből.
Persze több sem kellett, mondtam neki, hogy mocskos csaló, és velem nem fog kicseszni senki, egyszer már megpróbálták /régebben amikor egy kevés márkát akartam beváltani, akkor a forintos pakkot úgy csomagolták össze, mint most, és persze addigra a közepében lévő nagycímletűt kisebb címletűre cserélték, persze a lélekjelenlétem akkor is meg volt, mert gyorsan szétnyitva észrevettem, utánakaptam a pénzemnek, az övét hozzávágva úsztam meg a dolgot/.

Aztán ahogy elviharzottunk a férjemmel, láttunk egy férfit és egy nőt, akik úgy álltak ott, mintha éppen csinálnának valamit, de biztos a kis csapatot alkották, de senki nem mert szólni egy szót sem, fél pillanat múlva pedig már fel is szívódtak, mint a tűző napon a harmat.

Hát a tanulság mára is meg volt az biztos. A férjem nem győzött csodálkozni azon, hogy milyen hirtelen tudtam cselekedni, de elsősorban, hogy egyáltalán felmértem a csalás lehetőségét. /Megmondom őszintén, hogy utólag már én is csodálkozok magamon!:D/

Persze aki már egyszer megégeti magát, illetve csak majdnem megégeti magát...az óvatos és bizalmatlan. Mindenesetre a tanulság levonva és egy cseppet sem bánkódtunk, hogy a 158 ezer helyett csak 152.100.- Ft-ot kaptunk. Ha belegondolok, hogy a húszezresek ezresekre cserélődtek, csak 133 ezret buktunk volna!

Túltettük magunkat az izgalmakon, beugrottunk a sportboltba, ahol a páromnak bringás gatyát és hozzá felső vettünk, mert nagy cél előtt áll. Haza akar bringázni a szüleihez, ha szabin lesz, hát az kb. 100 kilométer. De ahogy a páromat ismerem, lesz az még több is, hisz akárhányszor megyünk kocsival valahová, alig lehet lebeszélni róla, hogy ne országjárásként éljük meg az utat!:D

Persze ez nem baj, mert szeretné a hazáját megismerni alaposan, csak hát amikor ebédre várnak a mamáék, akkor kicsit gáz, hogy elkóborolunk, esetleg 10-15 km-t földes úton teszünk meg, löszfalak között, traktorok által szántott mély barázdákban lavírozva. Szoktam is mondani, hogy nekem ne szólj többet azért, ha véletlen egy kátyúba belehajtok! :D

Na kicsit elkalandoztam, szóval a sportbolt, pénztár, fizetünk. Pénztáros fiatal kis hölgy kérdezi, hogy kérünk-e reklámszatyrot, mert 30 Ft-ért tud adni.
Mire én megkérdeztem:
- Miért? ha nem, akkor hozzánk vágja?

Mondtuk neki, hogy kicsit furcsa, hogy az ember nem kevés pénzért vásárol és akkor viheti a hóna alatt a cuccost, vagy pénzért zacsit vesz. Nem ragaszkodnánk a környezetet szennyező zacsihoz, esetleg, mint a régi szép időkben, lehetne papírba is csomagolni.

Mentegetőzött, hogy ez nem az ő döntése, megnyugtattuk, hisz nem vagyunk mi emberevők, tudomására hoztuk, hogy nincs harag, tudjuk, hogy nem ő tehet róla.

Nap mint nap adódhatnak hasonló sztorik mindenkivel, legyünk óvatosak, ne hagyjuk magunkat becsapni, átverni, óvakodjunk a csalóktól /törpéktől:D/, és hívjuk fel embertársaink figyelmét is, meséljük el negatív tapasztalatainkat, hátha segít másoknak, hogy óvatosabbak legyenek és ne váljanak áldozattá!!

Azóta történt

  • Csoda...

    Eltelt megint egy év, vége az ünnepeknek, amit mindig olyan nagy izgalom előz meg, főleg a karácsonyt.

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.