2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Nagyon gusztustalan mese

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Csak erős gyomrúaknak! Az olvassa el, aki nem közvetlen evés előtt, vagy után van. ...

[ ÚJ TESZT ]

Csak erős gyomrúaknak! Az olvassa el, aki nem közvetlen evés előtt, vagy után van.

Evés közben végképp tilos!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hajnalpír.

A mesémhez talán nincs köze, de először látta meg azt a fura teremtményt egy várkastély udvarán, aki épp megmozdult egy trágyadomb tetején.

Nem nyomta semmi a herceg oldalát, csak éppen elzsibbadt jelenlegi pozíciójában. Igazából nem volt már álmos, így inkább a hátára fordult, és a pirkadatban gyönyörködött. Csapongtak ébredező gondolatai. Eltöprengett azon, hogyan is kerülhetett ebbe a méltatlan helyzetbe, és szeszgőzös lehellettel nagyot sóhajtott, amire ugye buknak a legyek. Arcáról lepergett egy darab kosz, de észre sem vette.

Már kisgyerek korában sem volt tisztaság mániás. Szülei büszkén tekintettek rá, mert útálták a szappan illatát. Aki a királyságban mosakodni mert, annak korbács volt a büntetése.
Ilyen alapokkal indult egy szép napon lánykérőbe.

Híre volt egy királylánynak, aki még pártában van, de senki sem látta még. Nosza, ez kellett hősünknek. Igyekezett is, nehogy megelőzzék. Egy pataknál megállt néhány kortyot inni, bár útálta a vizet. Na, ezt az időt használta ki a lovacska, hogy soha többé ne kelljen büdöset szagolnia, és boldogan világgá vágtatott.
Káromkodott cefetül a herceg, aztán sorsával megbékélve gyalogolt rendületlen, hiszen kellett már neki is egy nő. Végtére is herceg, tehát nem pórnép lánya, hanem királylány jár neki. Na persze a cselédlányok messze elkerülték, de ezt a tisztelet jelének tudta be.
Akikkel találkozott, valamit megsejthettek, mert az orrukat befogva szó nélkül mutatták az irányt.

Végül ott tornyosult előtte a vár. Gyanús volt a dolog, mert egyáltalán nem kényes orra görcsbe rándult. Visszaút már nem volt, mert az őrök kirohantak, megmarkolták, és cipelték befelé. Mondta volna ő, hogy izé, meg ez, meg az, de vitték a tanácsterembe. A vén tanácsnokok elvigyorodtak.
A herceg elkezdte mondani, hogy ő bizony... Senkit sem érdekelt, hogy ő mit bizony. Közölték vele, hogy a szigorú feltételeknek megfelelt, övé a királylány. Fanfárok szóltak, dobok dörögtek, és rohantak az öreg királyért, aki hamarosan be is lépett a terembe, és keblére ölelte a herceget. Meggondolatlan dolog volt, alíg tudták szétválasztani őket. Ragadtak a kosztól.

Sürgölődtek a szolgák, hordták a kaját, előkerült a pap is. Az ajtónálló artikulátlanul üvöltött egyet, a herceg odakapta a fejét, és látott közeledni egy nagy, szürkés, lebegő jelenséget. Aztán rájött, persze mondták is neki, hogy az a királylány. A lebegő effektust a körülötte csapongó legyek okozták. Mivel a herceget itatták cefetül, egyáltalán nem bánta, hogy mellé ültették, és a pap kérdésére azonnal rávágta az igent. A csók kissé gondot okozott, mert hányingere támadt, és nem győzte kiköpködni a királylány foga közül kivált kajamaradékot.

Kezdődhetett a lagzi.
Kisebb balhé támadt, mert mindenki a herceg oldalán akart ülni. Kevésbbé volt átható szaga, mint az ifjú menyecskének. Kinek mi akadt a kezébe, azzal harcolt. Aki talpon maradt, az helyet választott, a többieket a szolgák sajnálkozva vonszolták a megmaradt helyekre.
Elkezdődött a lakoma. Evőeszköz nem volt, fölösleges urizálás. Kézzel bele a kondérba, aztán ami nem kellett, azt visszaköpték. A kutyák viszolyogva távoztak a teremből.

Az ifjú ara itatta hitvesét, mert látta, hogy még nem akklimatizálódott. Meg is lett az eredménye. Egy derekas böffentés után a férjecskéje azt mondta: Istenkém, de szép vagy! Aztán leszédült a székről. Na nem a piától, a menyecske szaga volt ilyen mámorító. Egy pillanatra felrémlett lelki szemei előtt szökött lova újdonsült feleségéénél szebb pofája.

Mire észhez tért, a hálószobában találta magát. Felesége épp egy extra méretű éjjeli edényen ücsörgött, könnyítendő magán. Kicsit zajos módon végezte szükségét, de családban marad. Aztán felállt, bugyija cafatkái gondolkodtak, hogy maradjanak-e még rajta. Lehúzni már rég nem kellett, az idő megtette hatását, csak nyomokban volt felfedezhető. Az asszonyka sosem mosdott, most sem vétett szokása ellen.
Szerelmesen dorombolva rátehénkedett férjecskéjére, aki ettől kissé elájult. Bírta a súlyt, de ami sok, az sok. Mire feléledt, már tele is öntötték piával, amitől újra kezdte meglátni feleségében a szépet. Neki is veselkedett lelkesen házastársi teendőinek.

A leselkedő őrség halkan röhögött, és örült, hogy ezentúl ez már nem az ő dolguk. A félreérthetetlen sikkantások csak a csődört tették szomorúvá az istállóban.

Mikor lankadt az ifjú férj lelkesedése, azonnal érkezett egy flaska ital. Azonban a csodák is csak három napig tartanak, az ifjú király teherbírása ennek töredéke volt. Miután hiába töltötték bele a bűzlő szeszt, a királylány csak intett, és a szolgák már cipelték is kifelé rongyszerű urukat. Oda csapták a trágyadomb tetejére, hadd pihenjen. Meg is nyugodott szegény, hiszen már nem bántották az orrát kellemetlen szagok.

Miután a herceg végig gondolta sorsát, sóhajtott egy nagyot, aztán megkönnyebbülten húzott magára friss trágyát, és békésen elszenderült...

Elnézést kérek minden jóérzésű olvasótól.
Ez a mese egy 16 éves veszprémi lányka megrendelésére íródott. Nem tegnap volt, azóta (egyik) kedvencem bizonyára valamelyik egyetem padját koptatja, és az is meglehet, hogy eszébe jut extrém kívánsága.
Ha véletlenül olvasnád, drága kiskamaszom, áldjon meg a jó Istenke, élj boldogan.

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.