Bevezető, külsőségek
Bevezető, külsőségek
Az eddig bemutatott myPhone-ok során megszokhattuk, hogy ebben a szériában a funkció előrébb kerül a formánál, s bár a mostani készülék sem épp egy divatbemutatóról szökött sztár, a 1070 Chiaro ezúttal lényegesen kellemesebb formavilággal rendelkezik csapattársaihoz képest.
A kategória ismerői megszokhatták a nagy számokkal díszített gombokat, melyek ezúttal teljesen simák, ami kis méretben még akár problémás is lehetne, de ekkora billentyűknél vajmi kevés a félrenyomás esélye. Egyedül a középső gombot kell szokni, azon is csak azt, hogy két állású, emiatt a két szélét érdemes nyomkodni. Ez még nekem is némi odafigyelést igényelt, mobilokhoz nem szokott emberek esetén az ilyesmi azért járhat némi kényelmetlenséggel.
A gombsor felett fekete keretben ül a fekete-fehér kijelző, mely – csakúgy mint a gombsor – narancssárga háttérvilágítást kapott.
Telefonálás közben a másik fél hangját a kijelző felett megbúvó apró résen át hallhatjuk. Az előlap egésze billentyűzetestől, kijelzőstől együtt mindkét irányban íves formát kapott, mely az ezt övező krómszegélyben folytatódik.
A hátlap és az oldalélek szintén íves kialakításúak, s míg az előlapnál ez inkább formai játék és dizájn, itt ergonómiailag is előnyős, kifejezetten kellemes fogást ad ez a telefonnak. A hátoldalon az egyedüli feltűnő jelenség a hátsó hangszóró melletti található kétállású narancssárga kapcsoló, az úgynevezett SOS gomb, mely szintén jellemző a gyártó időseknek szánt készülékeire.
Ennek feladata, hogy maximum öt előre beállított telefonszám mindegyikére egy általunk megadott szövegű segélykérő SMS-t küldésére bírja a készüléket, ami mindeközben éktelen visítással próbálja tudatni helyzetünkről a külvilágot. A gomb alatt a kis műanyag akkumulátorfedő lapot találjuk, ez és az akksi eltávolítása után helyezhetjük be a SIM kártyát.
Bal oldalon a hangerőszabályzó párosa alatt egy bónusz gombot is találunk, mely – ahogy azt halovány és aprócska gravírozása is mutatja - az FM rádiót hivatott ki és bekapcsolni. Ez az eddigiekkel ellentétben nem kétállású kapcsoló, csupán egy nyomógomb, mely ráadásul sajnos elég nehezen kitapintható, ami a hangerőt vezérlő gombokról is elmondható.
Az átellenes oldalon a szériában már hagyományosnak tekinthető lámpa és billentyűzár kapcsolója leledzik, ezek is kissé nehezebben érezhetők ujjal, de már nem olyan nehéz a dolgunk, mint a túloldali társaiknál.
Az alsó élen csupán három kis lyuk húzódik meg szerényen, melyből kettő a nyakbaakasztó / csuklópánt rögzítőpontja, a harmadik pedig a mikrofon nyílása. Ebből következik, hogy a felső élen található minden lényegi szerv, mely eddig kimaradt a felsorolásból, úgy mint a 3,5-es Jackdugó (bezzeg itt elfért, míg a Duro-ban luxus), illetve a már említett zseblámpa. Valamint itt a kettő közt megbúvó töltőcsatlakozó, ami régi ismerősünk lehet, hisz a Nokia vékonyabb töltőhegyét képes magába fogadni, ami bár nem microUSB, azért egy időben már szinte szabványként terjedt el, így emiatt csak egy fél morgás jár.
Bekapcsolást követően a „myPhone-induló” felharsanása után a 1060 Grand készülékből is ismerős menü köszön vissza ránk, vagyis a főképernyőn a bal sarokból haladva a térerőt, az aktuális profil ikonját, az akkumulátor töltöttség jelzőjét, ezek alatt pedig nagy méretben a pontos időt és – beállítástól függően – a szolgáltató nevét, vagy az adott nap dátumát csodálhatjuk meg, melyek alatt még egy Menü felírat is ott virít.
A képernyő alatti középső gomb lefelé nyomására rögtön a névjegyeink listájában találjuk magunkat, ugyanezt a mozdulatot a gomb felső részén elkövetve léphetünk a menübe. Itt képernyőnként egy-egy menüpont nevét és a hozzátartozó animált ikonokat látjuk, ezek bármelyikébe a zöld, vagyis hívásfogadó gombbal tudunk belépni (a visszalépés értelemszerűen a hívásmegszakító gombbal történhet), ekkor már szimpla listás almenü rendszerben bóklászhatunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
