A persistence fájlok
Ahhoz, hogy menteni tudja az adatokat, szükség van egy írható-olvasható eszközre, ami esetünkben egy vagy két lemezképfájl: rootfs és homefs.
Általában a rendszert futtató pendrive-on jönnek létre, de akár a merevlemez (egy dedikált) partícióján is létrehozhatjuk őket. Első induláskor (és ha nem találja a neki szánt helyen) a beállított opcióknak megfelelően létrehozza az egyik vagy mindkét lemezképfájlt.
A fenti példában CD-ről indítottam a (virtuális) gépet, és csak egy 8 GB-os lemez van benne, így azt választom ki a perzisztens fájlok tárolására. Hogy legközelebb már magától is rátaláljon, megkérdezi, hogy a kiválasztott partíciót átnevezheti-e MX-Persist-re.
A fenti képen látható, hogy igennel válaszoltam, ezért átnevezte az sda1 partíciót. A kijelölt partíción kereste a home ill. a root lemezképfájljait. Mivel nem találta a rootfs-t, így létrehoz egyet. Vagy elfogadjuk a felajánlott méretet (1), vagy egy listából választva (2) megadunk más értéket. Kezdetben, amíg ismerkedünk a rendszerrel, fogadjuk el az alapértelmezett értéket, amit a rendszer felajánl. Mivel még homefs sincs, azt is elkészíti.
Itt is három lehetőségünk van. Vagy elfogadjuk a rendszer által felajánlott méretet (1), vagy egy listából másikat választunk (2), vagy nem hozzuk létre a fájlt. Itt is elfogadtam a felajánlott értéket, majd következett az (opcionális) swap file létrehozása.
Perzisztens módban már nem túl szerencsés a live rendszer alapértelmezett jelszavait használni, ezért mind a root, mind a demo felhasználó jelszavát le kell cserélni. A perzisztens mód lényege, hogy mentésre kerülnek a módosítások. Az MX-Linux lehetőséget ad arra is, hogy a mentés gyakoriságát befolyásoljuk.
Itt három lehetőség adott:
- Automatic: újraindításkor és leállításkor automatikusan, kérdés nélkül menti a módosításokat.
- Semi-Automatic: újraindításkor és leállításkor rákérdez, hogy mentsen-e (alapértelmezett).
- Manual: csak külön kérésre menti a változtatásokat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!