Doboz, külső

A doboz picit összement, de ugyanolyan tartalommal kapjuk meg, mint 1 évvel ezelőtt. Újfent megállapítható, hogy figyelnek a vásárlói visszajelzésekre és immár kapunk a telefonhoz USB-C típusú adatkábelt is és külön töltőfejet. A töltő az újabb, kisebb Qualcomm Quick Charge 3.0 kompatibilis Moto TurboCharger 15-ös, ami Standard: 5 V / 1.67 A (8 W), TurboPower: 9 V / 1.67 A (15 W), TurboPower: 12 V / 1.2 A (15 W) értékekkel tudja az energiát pumpálni a készülékekbe. 1 óra alatt 70%-ra pumpálja a telefont a mellé adott töltő. 1,5 óra alatt teljesen fel is tölthető. Normál 2 A-es Lenovo töltőt kipróbálva megállapítható, hogy ha nem sietünk, akkor csak 30-45 perccel kell tovább vesztegelnie a telefonnak az elektromos hálózaton .

[doboz]

A töltő mellett kapunk egy – immár - elfogadható minőségű fülest, egy SIM tűt, némi leírást és egy Style Shell Mod-ot. A szokásos fekete "Herringbone Nylon" ballisztikus nejlonból készült hátlap jár az alapfelszereltség részeként. 1-2 helyen lehet majd számítani rá, hogy a dobozban ott fog meglapulni a JBL Soundboost 2 Bluetooth hangszóró is. Sajna az én példányom nélkülözte ezt az extra modot.

[telefon hátlapja]

A hátoldal most nem üvegből készült, mint az első generációnál, hanem 6000-es sorozatú Al -Mg-Si ötvözetből. Az új konstrukcióban - a kisebb aksinak is köszönhetően - a telefon mindössze 5,99 mm vastag, de nem a kameránál, hanem azon kívüli mindenhol máshol. Az 1. generációs Playhez képest 15%-al vékonyabb és 12%-al könnyebb az idei modell.
Hátoldalt alul található még egy zajszűrő mikrofon, felette a pinek, középtájon egy Moto denevérszárny logó valamint a kicsúcsosodó kamerasziget.

[Hátoldal]

Változatlanul masszív a telefon, de a 145 grammos tömegével együtt már-már pillekönnyűnek is tűnhet a múlt évi modellhez képest. A kereten alul középen egy 3.1-es C típusú USB csatlakozó, és annak ellenére, hogy kevesebb, mint 6 mm a vastagság, csak sikerült belepréselni egy 3,5 milliméteres jack csatlakozót is.

A telefon jobb oldalán találjuk a ki-bekapcsoló, valamint a hangerő-szabályozó gombokat. Ahogy már azt megszokhattuk, a hangerő gomboktól a recézett kialakítása megkülönbözteti a bekapcsoló gombot. A gombok stabilan kerültek beépítésre, nem lötyögnek. A telefon tetején jobb oldalt van egy mikrofon és bal oldalt találunk egy – hál' Istennek nem hibrid, hanem valódi - 2 nano SIM 1 micro sd kártya befogadására alkalmas tálcát. Egyik oldalt találjuk a 2 SIM kártya helyét, a tálca hátoldalán pedig a maximum 2 TB kapacitást is kezelő microSD kártya helyét.

[ott egy 3,5 mm jack csatlakozó]

Az előlap szinte alig változott a funkciókat tekintve, azonban a két, részben esztétikai, részben a jobb szelfiért mindent jellegű módosítást veszünk észre. Az első módosítás a korábbi csúnyára sikerült kis kocka ujjlenyomat-olvasó lecserélését jelenti egy süllyesztett, ovális formájú egységre, a második pedig, hogy az előlapi villanó immár kéttónusú led lámpácskát kapott. Az ujjlenyomat-olvasó szinte tökéletes hatásfokkal képes azonosítani az elmentett ujjaink mintáját. Megmaradt az a funkciója is, amelynek köszönhetően bekapcsolt képernyőnél hosszan „megnyomva” kikapcsolja a kijelzőt. És ennél többet is tud, de ezt majd a Moto appnál megnézzük.

Az ujjlenyomat-olvasó felett találjuk az 5,5 colos full HD, azaz 1080×1920 képpont felbontású, 401 ppi pixelsűrűségű Super Amoled kijelzőt. Szerintem ugyanazt a panelt kapta a 2. generáció, mint az első generáció. Automata + alkalmazkodó fényerőn hagyva a mostani erős napsütésben is látható maradt a megjelenített tartalom, bár elférhetne még vagy 100-150 nit az 517 nit mellé. A kijelző felett középen egy Moto logót, bal oldalt a szelfi kamerát támogató előlapi vakut, középen a hangszóró nyílását, közvetlenül mellette pedig a szenzorokat és a korábbi modellben is megtalálható öt megapixeles szelfi kamerát találjuk. LED itt is van, de a Moto Display mellett nem használható. Szoftveresen nem elérhető. Normál esetben csak akkor láthatjuk, ha túlságosan lemerült a készülék és úgy rakjuk a töltőre, de ilyenkor is csak egy rövid időre villan fel a fehér színnel. Az előlapon lévő üveget a Corning szállította, a jól bevált korábbi Gorilla Glass 3-as védelemmel ellátva.

[Előlap]

A telefon a szokásos nano vízlepergető bevonatot kapta.

A 156.20×76.20×5.99 milliméteres készüléket a vékonysága ellenére, vagy pont azért, még épp biztonságosan lehet kezelni átlagos kézzel, bár néha azért szükség van hüvelykujj nyújtózkodó, vagy fogásváltó gyakorlatokra is, hogy elérjük a felső sarkait a megjelenítőnek. A Motorola még nem állt be a kisebb kávák-nagyobb kijelző-kisebb készülékház triumvirátusát megvalósító gyártók közé - hogy ez baj, vagy sem, mindenki döntse el saját maga. A nemsokára érkező Moto X4 és a 2. generációs Moto M már jobb arányokkal fog rendelkezni.

Persze azt se felejtsük el, hogy a Modok miatt szükséges ez a fizikai méret. Ha jósolnom kellene, akkor a 3. generációs Z-k esetében már nem 5,5 colos lesz a kijelző, hanem 5,7 -5,8 col –, mint az alábbi „fan-made” Z render képen.

[fan made renderkép a 3. generációs Z2 Force-ról]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!