Felépítés
[Minimalista kinézet]
A hangfalak nagyjából akkorák, mint a Genius SP-HF1255A esetében. A két rendszer ugyanakkora hangszórókat vonultat fel, mindkettőbe egy-egy 4”-os mély-közép és 1”-os csipogót szereltek a gyárban.
A csomagolás kellő védelmet nyújt a hangrendszernek a szállítás során. 367 mm × 240 mm × 325 mm-es méretével nem egy nagy darab, egy közepes méretű utazótáskában éppen elfért (a hazaszállítást ugyanis kerékpárral oldottam meg).
(Az írásban az SP-HF1250X-szel fogom összevetni, mert ez van jelenleg kéznél.)
Amit kapunk:
- egy pár MC-HF24 hangdobozt,
- 3,5 mm-es jack (apa) ‒ RCA kábelt (~1,5 m) [1 db],
- hangszórókábelt (~1,2 m) [1 db],
- gyors összeszerelési útmutató [1 db].
A gyártó itt is a jól megszokott (és olcsó) MDF lapokat használta a hangdobozok megépítésekor. Ezek vastagsága 9,5 mm, kivétel ez alól az előlap, az ugyanis 12 mm-re hízott. Az építési minőség szerintem nagyon jó; masszív, nem rezonál be, összességében nagyon egyben van a cucc. Apró szépséghiba, hogy az egyik doboz két sarkán felvált a fólia. Ezt javítottam is egy kis ragasztóval, így remélhetőleg már nem lesz vele gond a jövőben.
[Hátlap]
Az összes kezelőszerv a jobb oldali doboz hátlapjára került. A dizájn oltárán ezzel sikeresen feláldozták a kényelmet. Hátul találjuk meg a hangerőszabályzót, a Bass és Treble potmétereket (utóbbi kettőnek nincs olyan középállása, mint a Geniusoknál), a főkapcsolót, a bekapcsolt állapotot jelző zöld LED-et és a bal oldali szatellithez vezető kábel csatlakozóját. Itt kapott helyet még a feketére eloxált hűtőborda is, így az erősítő által termelt hőmennyiség nem reked meg a dobozban.
Bemenetből rögtön kettőt is kapunk (Line 1, Line 2). Két különböző eszközről tudja fogadni a hangot, de nem egyszerre. A Line 1 az elsődleges, ha a Line 2-re is csatlakoztatunk valamit (ehhez külön kell venni egy újabb jack ‒ RCA kábelt), akkor továbbra is a Line 1 fog szólni. Line 2-ről csak úgy szól, ha az 1-es forrást lehúzzuk róla (kihúzzuk a forrásból a jack dugót).
A fejhallgató kimenetet sajnos lehagyták, ez számomra nagy érvágás, hiszen esténként már a fejhallgatót használom és nem túl kényelmes bemászni az asztal alá, sötétben tapogatni a hangkártya kimenetét és kicserélni a két jack dugót (itt jegyezném meg, hogy jack elosztóval nem működik a dolog).
Be- és kikapcsolásnál nem tapasztalható akkora mértékű pattanás, mint a Geniusok esetében. Minimális alapzaja van, egy kis brumm is, de csak nagyon közelről, vagy nagy csendben hallható.
A hangszórókat védő levehető előlapok műanyagból készültek, a feladatukat tökéletesen ellátják. A szövet kicsit vékonynak tűnik rajta. Tapasztalatom szerint az előlap fennléte nem befolyásolja a hangzást.
A belső felépítéséről sajnos semmilyen információval nem szolgálhatok. Nagy késztetést éreztem, hogy felnyissam egy bekukkantás erejéig, de akkor valószínűleg ugrana a garancia, amit nem szeretnék.
Annyit tudok, hogy a transzformátora a jobb oldali hangfalban kapott helyet, annak is az alján. Zúgást vagy búgást nem tapasztaltam.
A bal oldali dobozban egy kis csillapítóanyagot véltem felfedezni a reflexcsövön belesve, ez egy-két képen látszik is.
[Ott látható a csillapítóanyag a reflexcső mögött...]
A talpacskák elég jó minőségűek, se nem túl kemények, se nem túl puhák. Sima felületen jól tapadnak, tehát nem fognak csak úgy lecsúszni az asztalról vagy polcról.
[Jól odaragasztott gumi tappancsok]
Hallgatás során a Bass és Treble potmétereket középállásba tekertem. Tapasztalataim szerint ez valahol 12 és 1 óra közötti állásban van. A hangerőt körülbelül 40-45%-ig lehet feltekerni (100%-os lejátszó hangerő esetén), efölött már erősen torzít az erősítő.
40%-os hangerő környékén a hátsó LED kicsit "pislákol", ez utalhat akár gyenge tápegységre, akár alulméretezett pufferkondenzátorokra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
