Tüzelőanyag bekészítve? Itt a kanóc. Jó hosszú. Adom a szikrát!
Meglehetősen impozáns mmo-múltra nézek vissza midőn ezen sorokat írom. Megannyi műfajt és stílust volt szerencsém (vagy éppen szerencsétlenségem) kipróbálni és nyugodt szívvel állíthatom: Ma már elfog a hányinger ha visszagondolok mikre voltam képes, hogy pár számot feljebb pumpáljak.
A kaland 2 éve kezdődött. Adott volt egy viszonylag nagy multú warez fórum pici és családias közössége. Akkoriban fórum és irc függő voltam (de ezzel ti is így vagytok :D) és egy fórumtárs felvetése kapcsán belecsöppentem egy alternatív világba. A világot Silkroadnak hívták.
Akkoriban még fogalmam sem volt mi ez, miért jó, mik a lehetőség és mik a buktatók benne. Egyfelöl emiatt is született ez az írás.
Az első pár hétben még szoknom kellett a rendszert de főleg a társaságot, de ebben segítségemre volt egy mikrofon és a Ventrilo. Apropó, akkoriban még guildless kis csapatunk vagy 10 főből állhatott. Szerte az ország különböző pontjain olyan emberekkel ismerkedhettem és játszhattam egyszerre akiket azelőtt még sosem láttam. Bevallom nekem ez tűnt a legnagyobb vonzerőnek és újdonságnak akkoriban. Alig egy hónap alatt annyira összefortunk, hogy akár tűzbe is tettük volna egymásért a kezünket. Hamarosan bővült a "klánunk" egy női taggal is.
Napról napra fejlődgettünk és élveztük az egészet. Gondtalanság, csevegés, játék és sikerélmény egyszerre. Volt, hogy félretettük a játékot és csak úgy beszélgettünk órákon át, sőt, még foci vb-t is néztünk, együtt szurkoltunk és vitattuk meg az aktuális helyzeteket.
Aztán elérkezett a "játék" (így visszagondolva, megérdemli az idézőjelet) közepe a "content-line"-on. A dolog immáron kezdett egy kicsit komollyá válni. A dolog lényege annyi, hogy a szerveren voltak unique szörnyek (gy.k.: amiből csak egy van) és ha ezeket nagy nehezen legyaktad, akkor egy rövid üzenet közepette (amit mindenki látott az aktuális szerveren) szerezhettél magadnak dicsőséget. Ezek a szörnyecskék fix időközönként "spawn-oltak" (újabb szleng: teremtődtek) ami 4 óra volt. Voltak köztünk olyanok, akik 8-10 órákat voltak képesek várni egy ilyen "dicsőségre".
További személyes élmény: A játék kezdett nagyon is ellaposodni, ahogy az ember egyre magasabbra lépett a "létrán". Egyre jobban érvényesítette akaratát a fejlesztőbrigád, ugyanis ők szerettek volna ebből minél több pénzt viszontlátni, mivel a "minél több pénzed van, annál nagyobb király vagy" elv érvényesült. Ezt kompenzálandó az "élősködő ingyenélőknek", mint amilyenek mi is voltunk, órákat csak henteléssel !kellett! töltenünk.
Hamár fejlesztőbrigád: A játék hemzsgett a hibáktól: gyakorlatilag teljesen védtelen volt a hackerek-el szemben. Előfordult, hogy egy szerver teljes adatbázisát lenyúlták, nevekkel, jelszavakkal, tokkal, vonóval. Így szinte bűn volt jobb cuccban rohangálni, vagy jól sikerült karival játszani, mert bizony rövid úton elbúcsúzhattál tőle. Máskor a játék honlapját törték fel, mintegy bizonyítás képpen. Akkor azonban egy fehér kalapos úr tevékenykedett, így azon inkább nevettünk, mint sírtunk. A másik komoly gondot a botterek jelentették. Ők egészen konkrétan egy programot futtatva "grind"-oltak (újabb kifejezés: agyatlanul henteltek). Ez persze csalásnak minősül, dehát akkoriban ez nem igazán érdekelt senkit sem. Külön klánok alakultak az "elit" "játékosoknak", amelyek valamennyi "high lvl" (übermench) karaktert toboroztak és kartell szerűen felvásárolták az összes ugyancsak "elit" cuccot. Így persze elég rendesen megbolygatták a játék gazdaságát (ha szabad ennyire erősen fogalmazni). Mindezen dolgokra a tulajdonos cég egyszerűen cseszett rá. Sokan azt fontolgatták, hogy emögött is ők vannak, mert ebben nagyobb a pénz. A dolog annyira elharapózott, hogy még tüntetések is voltak miatta. Az általános 7-8 másodperces szakadatlan lagolást és a szerverek telítettségét már nem is említem.
Visszatérve hozzánk, 7-8 órákat játszottunk egyhuzamban. Én akkor értem el a személyes csúcsomat a magam napi (tessék megkapaszkodni!) 12 órájával. Pár héten keresztül azt a sportot űztem, hogy suli=>haza=>játék (közben ebéd)=>hajnali 4-kor lefekvés=>suli. Ennek következtében megkaptam a "lajhár" becenevet az iskolában, mivel órákon mindig aludtam. Míg végül megkergült a szervezetem és ágynak estem. Mondanom sem kell, eléggé leromlottak a jegyeim. Ebből az egészből nem éreztem át semmit, még mindig abban a hitben voltam, hogy nekem ez jó, élvezem, csinálnom KELL!. Akkoriban még nem volt párkapcsolatom, de ha lett volna, valószínűleg az is kárát látta volna.
Eközben persze nem felejtettük el mi sem, hogy emberből vagyunk és szocializálódni jó dolog, ezért tartottunk egypár guild-találkozót. Egy társam szerelmet vallott egyetlen aktív női tagunknak és valószínűleg azóta is boldogan élnek (isten áldja őket!). De ez már a Silkroad karrier végén volt. Történt ugyanis, hogy megkezdődtek a feltörések, ezuttal sokkal nagyobb mértékben. Az első áldozat egyik leghardcore-abb tagunkra esett. Mindenét elvették amit egész játékos pályafutása alatt felhalmozott, megannyi játékidővel, vérrel és verejtékkel. Elhatározta, hogy sztornózza a karakterét. Annak rendje és módja szerint elbúcsúztattuk: körbeálltuk és a feje fölé emeltük a fegyvereinket (volt egy ilyen gombra induló animáció). Egy páran el is érzékenyültünk. Családunk egy oszlopos tagja elhagyott minket. Igenis, második családomnak tekintettem őket.Őt követtem én, majd a többiek. Majdnem mindegyikőnk "munkálya" szertefoszlott. Mígnem kimondtuk a bűvös szavakat:
"VÉGE!"
"Elég volt..."
"Nekem ebből nem kell több"
"Felejtsük már el!"
Új alternatíva után kellett néznünk, hiszen a játék vége nem jelentette azt, hogy akkor a társaságnak is vége. Próbálgattunk ezt-azt. Eve Online, WoW, Gunbound, Dota. Mást akartunk. Valamit aminek nincs köze "az ősi kína történelméhez" ne legyen "cookie-cutter" és legyen minőségi. Ahol érezzük azt, hogy ha már fizetni kell érte, akkor "kapjunk" is valamit (Ugyanis páran nem kevés pénzt öltek bele annó SRO-ba is.) Végül a demokrácia alapelveit követve a WoW lett a nyerő.
Egyetlen bökkenő: A PC-m egy múzeális darab. Én diák vagyok, a többit meg gondolom sejtitek...
Egyszóval leváltam tőlük. Hiányozni fognak. Még mai fejjel is mosollyal az arcomon gondolok vissza rájuk.
Úgy éreztem, hogy valami hiányzik. Nekiálltam mindenféle játékot kipróbálni.
Újabb "húú": Az mmorpg.com oldalán található hivatalos lista valamennyi játékat kipróbáltam, persze szem előtt tartva a már említett kitételt. És egy sem győzött meg. Minél többet próbáltam ki, annál inkább ment el a kedvem az egésztől. Az összes ugyan azt a modellt követi: Legyen "rózsaszín fantasy": Legyenek benne nagyfülűek, meg az összes már jól megszokott és 99x végignyúzott faj, pár skill, pár "quest"-nek nevezett förmedvény, lehetőleg minél több szint, legyen csicsás és legyen cash shop. És kész. Nem is lenne nehéz utánnuk csinálni. Persze voltak kivételek, egyedül talán az Anarchy Online volt az egyetlen, ami talán ha fél évre lekötött (ez is valami). Persze tudom, ajándék lónak ne nézzem a fogát :U
Összességében a véleményem a dologról: Kerüld! (ez volt a szikra). Komolyan mondom. Persze, élmény. Tényleg jó volt életemben először csapatban vonulni és egyként a közös cél érdekében játszani. Felemelő érzés volt. De mi lesz utánna? Eljátszátok megint, és megint és 1 hónap múlva is eljátszátok. Ez a műfaj egy k*urva nagy "Timesink", azaz aránytalanul sok időt követel meg tőleg és eközben aránytlanul kevés "pozitívumot" nyújt. Mondom ezt úgy, hogy volt, hogy napi 12 órát játszottam, hétvégéken volt, hogy 13-15 órát. Mennyi minden más dologgal tölthettem volna azt az időt? Ezt már senki sem fogja tudni nekem megmondani.
Az emberi természet része a maximalizmus. Azaz ösztönösen törekszel arra, hogy mindenben jobb legyél a másiknál. Versenyszellem. Ha adott egy rendszer, ahol ez, a maga nyakatekert módján fentartható, vagyis kellő idővel és/vagy pénzel rendelkezel, nem tudsz nyugodni addig amig nem te leszel a #1. Ilyenkor jönnek a már mások által is említett "csak még ezt, aztán fekszem...na de ezt még gyorsan" dolgok. Nehezen tudsz elszakadni tőle, vagy sehogyan sem. Az életed részévé válik, amolyan szimbiózis jön létre a valós és a virtuális életed között. És ez, most már kimondom: kerülendő (na bumm :)) )
Inkább a single player játékok, ahol nem is kell ennyi időt rááldoznod és gazdagabb leszel egy jó történettel, jó játékélménnyel, de ami mégfontosabb: Látni fogod a végét! Hogy ha kipörgetted fel tudj állni, és a dobozt kezedben lóbálva el tudd mondani:
VÉGIG VITTEM!
Shizumi [Endless] @ Greece - Hacked
Na most jöttök ti, kedves olvasók! Kapjak hideget, meleget! Valószínűleg nagy flame téma lesz, bár ha nem lenne, azért az jelentene valamit (jót)
