Bevezető

1976-ban Kanadában Branko Matić és Lorne Trottier megalapították cégüket, amelynek nevét a saját nevükből alkották meg: Ma a Matić-ból, tro a Trottier-ből, és a végén lévő x az angol excellence, azaz kiválóság szóból származik. Ez utóbbi mindenképpen megállja a helyét, mert a 2D megjelenítésben a kiváló képminőség szinonimája nagyon sokáig a Matrox márkanév volt.

A Matrox név alatt három divízió működik. Az első a Matrox Graphics Inc., amely már 30 éve készít videóvezérlőket, és a közönség számára a legismertebb. A második a Matrox Imaging, amely OEM-eket és rendszerintegrátorokat lát el a gyártási, orvosi diagnosztikai, biztonsági iparágban innovatív, de mégis költséghatékony megoldásokkal. A harmadik divízió a Digital Video Solutions, amely videószerkesztő megoldásokat szállít a műsorszóró és professzionális piac számára.

A Matrox 1978-ban adta ki legelső videóvezérlő kártyáját ALT-256 néven, amely az első személyi számítógéphez, az Altair 8800-hoz készült. Ezt követte az ALT-512, amely már más rendszerhez is illeszthető volt. A '80-as években a cég követte a PC iparág hardver fejlődését, és folyamatosan alkalmazkodott az újabb PC szabványokhoz.

Az 1990-es években a Millennium sorozattal vált a cég elismertté a kiváló 2D képminőség és gyorsítás terén. Aztán 1996-ban ők is felszálltak az egyre nagyobb sebességgel robogó 3D gyorsítók vonatára a Matrox Mystique termékkel, ami a jó 2D megjelenítés mellett megfelelő 3D sebességet, de a hiányos képességeinek köszönhetően gyenge 3D képminőséget nyújtott. (A rossznyelvek Matrox Mystake néven is emlegették, mint a Matrox melléfogása.)

1998 elején született egy Matrox m3D nevű kiegészítő kártya PowerVR PCX2 chippel, amelyet a meglévő 2D kártya mellé lehetett telepíteni. Ez inkább egy áthidaló megoldás volt a Matrox részéről a következő saját tervezésű 3D chip kijöveteléig.

A Mystique termékek után a rövid életű, 3dfx Voodoo Graphics sebességi szintű G100-zal, majd az 1998-ban megjelenő, jó teljesítményt nyújtó G200 termékekkel a Matrox állta a sarat a 3D piacon. Azonban az utóbbi megoldás csak röviddel az új generációs 3dfx, ATI és Nvidia kártyák előtt jelent meg, ez pedig a háttérbe szorította a G200-at. Az 1999-ben megjelent G400 kártyával a Matrox újra az élbolyba tartozott, annak ellenére, hogy a G400 driverei kivánnivalót hagytak maguk után (teljes OpenGL támogatás csak 2000 közepén érkezett hozzá). A G400 MAX verzió az egyik leggyorsabb kártyának számított a 3dfx Voodoo 3 3500 és az Nvidia TNT2 Ultra mellett.
A G400 innovatív képességei között (pl. EMBM) meg kell említeni a DualHead funkciót, amellyel egy kártyával két monitort lehetett meghajtani, vagy speciális átalakítóval az egyik VGA kimenet TV-kimenetként is szolgálhatott. Ez a funkció később megjelent a versenytársak kínálatában is, más-más fantázianévvel.

A GeForce-éra beköszönése után, 2000-től kezdve a Matrox-hívők egy újabb csodát vártak: a sikeresnek mondható G400, majd a kevésbé népszerű, inkább a professzionális piacon kedvelt G450 és G550 után a G800 spekulációk egy 3 PP / 3 TMU felépítésű DirectX 8-as kártyáról szóltak, amely megállta volna a helyét az Nvidia és az ATI versenyzőivel szemben.

Véget ért a várakozás 2002 végén: megjelent egy 4 pixelfutószalagos, darabonként 4 textúrázó egységgel és 256 bites memóriavezérlővel rendelkező szörnyeteg, amelyet Parhelia néven ismerhetett meg a közönség. Az új jövevény a specifikációi alapján alaposan megszorongathatta volna a piacon lévő megoldásokat...

A Matrox Parhelia igazi chip-zilla volt: 512 bites belső felépítés, 80 millió tranzisztor, 150 nm-es gyártástechnológia, magas hőtermelés. (Érdekesség, hogy a GPU egy nagyméretű fém sapka alatt helyezkedett el: ilyet csak az Nvidia GeForce FX felső kategóriás sorozatain, majd később a G80 megjelenésekor láthattunk.) A 128 vagy 256 MB DDR memória 256 bites memóriabuszon csatlakozott a GPU-hoz. Ez a megvalósítás akkoriban egyedül a Radeon 9700 kártyákon volt megtalálható, az előző generációs kártyák mind maximum 128 bites busszal rendelkeztek.
A Parhelia kétféle órajelen jelent meg: az OEM verzió 200 MHz mag- és effektív 500 MHz memória órajellel, míg a retail verzió értékei ezek rendre 220 MHz és effektív 550 MHz voltak. Összehasonlítva az R300 GPU-val, a Parhelia nagyon gyatrán állt órajel terén: ugyanazon a csíkszélesség gyártva a 108 millió tranzisztorral bíró R300 GPU 324 MHz-en ketyegett. (A memória órajelét a továbbiakban mint effektív érték kell érteni minden egyes kártyánál.)

A kártya debütálása után rövidesen kiderült, hogy sebességben nem tudja felvenni az ellenfelekkel a versenyt (GeForce 4 Ti, Radeon 9700), inkább az előző generációs GeForce 3 és Radeon 8500 ellen képes csak helytállni, amik ráadásul feleannyiba kerültek, mint az új Matrox kártya.

A játékokban és benchmarkokban mutatott gyengesége mellett azonban több kiemelkedő képességgel rendelkezett a Parhelia: TripleHead támogatás - Surround Gaming (3 monitoron történő képmegjelenítés), 16x fragment AA, hardveres displacement mapping, stb.
A Matrox, látva a helyzetet, a Parheliával a profi grafikus és CAD felhasználói piacot célozta meg, ahol kevésbé számít az ár, viszont annál inkább az extra képességek és a kiváló minőség.

2003-ban megjelent két Parhelia-leszármazott, a Millennium P650 és P750, amelyek Parhelia-LX néven is ismertek. Ez a két verzió gyakorlatilag egy kettévágott Parhelia, azonos csíkszélességgel gyártva. Mindkettőnek 2 pixel futószalagja van, 4-4 textúrázó egységgel, 128 biten csatlakozó 64 MB DDR memóriával. A kisebbik alacsonyabb órajelen jár, így egy passzív hűtés is elég neki, a P750 kisméretű aktív hűtővel van felszerelve. A legnagyobb különbség a kettő között a támogatott kijelzők száma: a P650 DualHead képességgel rendelkezik, a P750 viszont megkapta a Parhelia egyik jelentős újítását, a TripleHead támogatást.

A Matrox többet nem próbálkozott a gamer piacra való visszatéréssel. Az addigi fejlesztéseiket használják azóta is, megfejelve a speciális piacok követelményeivel találkozó képességekkel, pl. övék az első olyan VGA kártya, amely PCI-Express busszal rendelkezik és 8 monitor vezérlésére képes. A mai napig kínál G450 és G550 deriváltat PCI és PCI-Express csatlakozóval, valamint a Parhelia-LX is megkapta a PCIe támogatást.

Szereplők

A teszt célja a Matrox Parhelia és a kevésbé ismert Parhelia-LX kártyák rövid bemutatása, teljesítményének (játékos szemmel történő) összevetése a SiS Xabre 400, az ATI Radeon 8500LE, az Nvidia GeForce 3 Ti200 és az Nvidia GeForce 4 Ti4200 kártyákkal. Lássuk hát a teszt szereplőit!

Matrox Parhelia

A tesztben induló Parhelia kártya egy OEM darab, ami 200 MHz core és 500 MHz memória sebességet jelent. A kártya hozzám Zalman HP hűtővel érkezett, a gyári hűtés nem volt meg hozzá. Az új hűtő egy Inno3D 8800GT kártyáról származik. Némi átalakítással sikerült rászerelni a Parheliára, és a végeredmény véleményem szerint egész jól néz ki. (A ventilátor eredetileg 2-pin csatlakozóval volt ellátva, de egy régi Asus GeForce ventilátorról leforrasztottam a 3 vezetékes mini dugaljas kábelt, és ezt raktam rá a 8800GT ventilátorára, ami így tökéletesen passzolt a Parhelia csatlakozójába.)

Mint az alábbi képen látható, nagyon nagy méretű a GPU, és teljes egészében egy sík fémkupak fedi.

A kártyán 3.6 ns Infineon DDR memória dolgozik, amelynek specifikáció szerinti sebessége a beállított gyári érték felett van (~550 MHz). A két DVI kimenethez tartozik két kábel, amelyek segítségével a kártya 3 monitort képes vezérelni, illetve a TV kimenetet tudja meghajtani. Érdekes, hogy a felső DVI helyére elvileg egy D-SUB kimenetet is lehetett volna építeni, illetve a két DVI között van egy üres hely egy TV-out számára is.

A hátoldalon üres memóriahelyek látszanak, amelyek valószínűleg a 256MB verzió esetében alkalmazásra kerültek. Sajnos erről nem sikerült képet fellelnem.

Matrox Millennium P650

A kisebbik Parhelia-LX órajelei: 230 MHz GPU és 460 MHz memória. A kártya egy nagyobb méretű passzív hűtőbordával van ellátva.

Matrox Millennium P750

A nagyobbik felezett Parhelia órajelei 250/500 MHz. A NYÁK-ja látványra megegyezik a P650 kártyáéval, mindössze a GPU hűtése tér el: a +20 MHz sebességkülönbség a mérnökök szerint indokolja az aktív hűtést. Maga a hűtés nem hangos, legalábbis nem tűnt hangosnak.

SiS Xabre 400

A 2002-ben megjelent Xabre-t a SiS az első 8x8 kártyának aposztrofálta, mivel ez a termék támogatta először egyszerre a DirectX 8-at és a 8xAGP-t. A SiS akkoriban nagyon akítv volt, az 1 évvel előtte kiadott, jó teljesítményű és nagy sikerű K7-es SiS 735 és a szintén jól sikerült P4-es 645/645DX chipsettel nagyot alakított. Mindenki kíváncsian várta, hogy VGA-fronton mit tesz le a cég az asztalra. Csodákat nem várt tőle senki, a Xabre család eleve az alsóbb kategóriákba volt becélozva, a kérdés csak az volt, hogyan képes teljesíteni a GeForce 4 MX és Radeon 7500 ellen? (Erre a kérdésre például itt kaphatunk választ.)

A tesztben szereplő kártyát a DFI gyártotta, saját design alapján. A PCB-je kék színű, mint például a korabeli Abit GeForce 4 kártyáknak is, a GPU-t egy arany színűre festett alumínium borda és egy szintén arany színű ventilátor párosa hűti.
A DFI Xabre 400 kártya a referencia szerinti 250 MHz GPU és 500 MHz memória órajeleken működik. A memóriachipeket az akkoriban sokszor alkalmazott EtronTech gyártotta, névleges sebességük 500 MHz, azaz a kártya beállításai megfelelnek a memória gyári órajelének.

A neten fellelhető információk között rábukkantam valamire, ami érdekessé teszi a Xabre GPU-t. A DirectX 8 előírásainak megfelel a képességeit tekintve, azonban a SiS csalt vele: nem rendelkezik vertex shaderrel, csak egy DX7-es T&L egység van benne. Mivel a DX8 nem írja elő a hardveres VS-t, ezért a szoftveres megoldás ellenére is DX8-as a Xabre, mivel rendelkezik a megfelelő pixel shaderrel, ami az alapköve a fent említett API-nak.
Anno, amikor viszonylag kurrens termék volt a Xabre, egy csereüzlet során az egyik fórumtárs megjegyezte, hogy jobban megy P4 mellett, mint Athlon társaságában a SiS GPU-ja. A fentiek fényében ez nem is elképzelhetetlen, amennyiben a Pentium 4 procik a vertexek számolásában gyorsabbak, mint az Athlon XP-k. Mindenesetre nem számíthatunk túl jó teljesítményre a vertex shaderek terén, ez pedig alapvetően rossz hatással van a Xabre általános teljesítényére is.

ATI Radeon 8500 LE

A Radeon kártyákat egy Sapphire gyártmány képviselte. Az órajelei az igazi 8500 LE verziónak megfelelően 250/500 MHz.

Kép: xbit.com

A kártya megjelenése teljes mértékben megfelel az ATI Radeon 8500 64MB referenciájának.

Nvidia GeForce 3 Ti200

A tesztalanyok között a legrégebbi, legkevésbé izgalmas és leginkább kommersz versenyző a GeForce 3 Ti200. A tesztben szereplő kártya Inno3D gyártmány, a jól ismert fekete NYÁK-kal és kék színű alumínium hűtővel, amely rendelkezik TV kimetettel is az alap VGA kimenet mellett.

A kártya GPU-ja 175 MHz-en, a 64 MB DDR memória 400 MHz-en működik.

Nvidia GeForce 4 Ti4200

A fiatalabbik Nvidia GPU a Leadtek kártyáján indul harcba, mégpedig a Winfast A250 LE TD verzión. A Leadtek a GF4 Ti sorozatára nagyméretű alumínium hűtőt tervezett, aminek formája eltér az LE (Ti4200) és a sima (Ti4400), valamint Ultra (Ti4600) verziókon: a két utóbbin egyforma, dupla ventilátoros, nagyobb méretű hűtőborda található, mivel a két kártya fizikailag szintén megegyezik.

Fotó: pc.watch.impress.co.jp

Ahogy a fenti képen látható, az LE verzió egy "L" alakú bordát kapott, amelyen egy ventilátor dolgozik. Az alumínium hűtő a kártya tetejénél összekapcsolódik a hátoldali egyszerűbb, vékonyabb bordával.

A kártya GPU-ja 250 MHz-en, a 64 MB DDR memória 513 MHz-en működik.

Tesztkonfiguráció, fogyasztás

GPU tulajdonság lista

A Parhelia-LX GPU-val kapcsolatban folytattam egy kisebb levelezést a Matrox ügyfélszolgálatával. Volt egy kis bizonytalanságom abban, hogy milyen gyártástechnológiával készült, és mennyi tranzisztor van benne. Konkrét választ csak a csíkszélességre kaptam, a tranzisztorszámot nem voltak hajlandók megadni. A fenti táblázatban ezért csak tippelem a számot, sehol nem találtam releváns adatot.

A Xabre tranzisztorszáma meglepően alacsony a többiekéhez képest. Azt tudjuk, hogy spóroltak a részegységekkel, feltehetően a SiS megpróbálta a lehető legjobb teljesítmény/tranzisztor arányt kihozni. Minden esetre elgondolkodtató, hogy kis túlzással annyi tranzisztor van a Xabre GPU-ban, mint amennyi az első GeForce-ban volt.

Tesztkonfiguráció

A tesztben szereplő grafikus kártyák adatai táblázatba rendezve:

Tesztgép:
- AMD Athlon XP 2000+ (1666 MHz, Palomino)
- Abit KT7A 1.3
- 2x256 MB PC133 CL3 SDRAM / 1x256 MB PC133 CL3 SDRAM
- Maxtor DiamondMAX 8 40GB ATA133
- LG GDR-8163B DVD-ROM

Tesztprogramok:
- 3DMark 2001 SE b330
1024 default, 1280 default, 1600 default

- Codecreatures
Deafult benchmark (1024, 1280, 1600)

- PowerVR VillageMark
1024/32bit, 1280/32bit, 1600/32bit

Játékok:
- Quake 3 demo (1999)
HIGH/MAX 1024/32bit, 1280/32bit, 1600/32bit

- MDK2 demo (2000)
MAX 1024/32bit, 1280/32bit, 1600/32bit

- Serious Sam - The Second Encounter demo (2000)
Demo MAX 640/32bit, 800/32bit, 1024/32bit

- NFS Hot Pursuit 2 demo (2002)
Demo MAX 640/32bit, 800/32bit, 1024/32bit

Tapasztalatok

A Parhelia egyik reklámozott képessége a 16xFAA élsimítás, amit az MDK2 demóban lemértem, de végül úgy döntöttem, nem publikálom az eredményeket. Utánaolvasva az Xbit korabeli cikkében, a screenshot összehasonlításnál kiderült, hogy ez a fajta élsimítás csak részleges megoldás. Emiatt tud gyorsabb lenni, mint a 4xAA, ami viszont nagy sebesség visszaesést okoz a Parheliának.

A Xabre kártya nagyon megnehezítette a dolgomat. Korábban már futtattam rajta 3DMark 2001 SE tesztet ugyanebben a konfigban, de most nem akart működni, képes volt a POST-nál fagyasztani a gépet, vagy Windows boot alatt. Aztán eszembe jutott, hogy a korábbi teszteket csak 256MB memóriával készítettem. Kivettem hát egy modult, és lám, egy modullal tökéletesen ment a gép. Beraktam két darab 128MB-os memóriát, amikkel szintén ment a gép. Ugyanakkor az összes többi kártyát két 256MB modullal teszteltem ugyanebben a konfigban, csak a kártyákat cseréltem. Nem találtam magyarázatot a Xabre esetére.

Fogyasztás

Nagyon kíváncsi voltam, mennyit fogyaszt a chip-zilla. Sejtettem, hogy valahol az élen fog végezni, azaz ő fogja a legtöbb energiát felszippantani. Az alábbi táblázatokban szereplő értékeket egy düwi márkájú, olcsó fogyasztásmérővel kaptam, ami nem biztos, hogy teljesen pontos, de a fogyasztási viszonyokról mindenképpen tájékozatást ad.

Tétlen állapotban a Parheliával fogyaszt a legtöbbet a számítógép. A második és harmadik helyen lévő két GeForce kártya viszonya érdekes, mert a nagyobb testvér valamennyivel több tranzisztorral rendelkezik, és jóval magasabb órajelen működik, de ehhez képest nem sokkal több az idle fogyasztása.
A 8500LE kártya viszont nagyon szép idle fogyasztást produkált a GeForce-okhoz képest: kicsit kevesebb tranzisztorral és ugyanolyan órajellel jelentősen alacsonyabb étvágy jellemzi, mint a Ti 4200 kártyát.
A két Parhelia-LX a csökkentett tranzisztor mennyiségnek köszönhetően jóval kevesebbet fogyasztott nagytestvérénél, még a magasabb órajel ellenére is. A feldolgozóegységek csökkentése mellett a Matrox valószínűleg végrehajtott valamilyen optimalizálást is.
A Xabre alacsony tranzisztorszámához talán alacsonyabb fogyasztást is várhattunk volna, de mondhatni nem remekelt terheletlen állapotban ilyen téren.

A terheléses tesztelés a 3DMark 2001 SE Nature alatt történt. Az élen nem történt változás, a Parhelia és mögötte a GeForce 4 megtartotta a helyét, viszont a Radeon kártya megmutatta, hogy ha a teljesítmény leadásáról van szó, akkor fogyasztásban majdnem utol tudja érni a Ti 4200-at.
Meglepetésemre szolgált a Xabre és a GeForce 3 fogyasztási viszonya: nem hittem volna, hogy a SiS GPU-val képes többet fogyasztani a számítógép. Esetleg ennek az lehet a hátterében, hogy a Xabre mellett a vertexeket a CPU számolta, és ez olyan plusz terhelést rótt a processzorra, ami a fogyasztásban mutatkozott meg.

Szintetikus tesztek

3DMark 2001 SE b330

Az első szintetikus teszt a DX8 kártyákhoz készült 3DMark 2001 SE b330, amely tökéletesen passzol a tesztelt kártyákhoz. Háromféle felbontáson futtattam, és részleteiben is megvizsgáltam a kártyák teljesítményét. A részeredmények az 1024x786 felbontáson kerültek feljegyzésre.

A Parhelia nem nyit túl jól, a 3. helyre elég a teljesítménye. Érdekes, hogy az 1600-as felbontáson a kártya előnye elfogy a GeForce 3-mal szemben, azonos végső pontszámot kapnak. A két Parhelia-LX az utolsó két helyre fut be.

Az alacsony részletességű autós teszt alatt a végső pontszám szerinti sorrend alakult ki, de a high detail teszt megkavarja az erőviszonyokat. A Radeon megelőzi a Ti4200-t, és a P750 is lehagyja a Xabre-t.

A sárkányos teszt nem okoz meglepetést, a sorrend a végső pontszámok szerinti.

A Mátrix-szerű jelenetben ismét látható egy-két érdekesség. A Parhelia helyet cserél a Radeonnal (a 45/44 magasabb arányszámot jelent, mint a 101/99), sőt, magas részletességen a GeForce 3 pariban van a 8500LE-vel annak ellenére, hogy low detailben a Radeon eléggé elhúz tőle.

A tesztprogram egyetlen DX8-as játék tesztjében a két GeForce szerepel az első helyen, főképp a Ti4200 húz el a mezőnytől jelentősen. Jól elkülöníthető három teljesítményszint látható: felső szinten a Ti4200, középszinten a Ti200, a Parhelia és a Radeon, az alsó szinten pedig a P750, a Xabre és a P650, ebben a sorrendben. Az alsó kategóriában ez az első eset, ahol a Xabre alulmarad az egyik Parhelia-LX-szel szemben.

A fillrate tesztben végre mutat valamit a Parhelia. Bár alacsony órajele miatt a single tesztben elmarad a Ti4200-től és a 8500LE-től, a 4x4 textúrázó a multi tesztben megmutatja erejét, és első helyre repíti a nagy Matroxot.
Ezen kívül ami érdekes lehet, az a Xabre teljesítménye. 4x2 felépítése és órajele miatt nem lenne "szabad" egyik tesztben sem gyengébbnek lenni a Ti200-nál, de singe textúrázásban mégis alulmarad. Multiban persze megjön az ereje.

A magas poligonos tesztben a fényforrások száma nagyban meghatározza a sorrendet. 1 fényforrásnál a Ti4200 magasan veri a mezőnyt, bőven lemaradva jön a 8500LE, és utánuk csak a Parhelia. Meglepetésre a P750 veri a Ti200-at és a Xabrét. Sőt, ez utóbbi fut be az utolsó helyen.
A 8 fényforrásos tesztben élre ugrik a Parhelia, második a Radeon, harmadik csak a Ti4200. A P750 tartja a 4. helyét, mögé felkerül a P650, a Ti200 pedig döntetlent játszik a Xabre 400-zal.

Az EMBM teszt és a DOT3 teszt eredményei nagyrészt azonos sorrendet állítanak fel, egy kivétellel: a Xabre EMBM alatti teljesíténye az utolsó helyre elég, de a DOT3 alattival a két kisebbik Matrox elé fut be.

Vertex shader teljesítményben a Parheliát magasan az első helyre vártam, de csalódnom kellett. A 4 VS-sel rendelkező GPU a Ti4200-től el tudott húzni, de éppen hogy meg tudta verni a Radeont. A 2-2 VS-rel rendelkező P750 és P650 magabiztosan verte a Ti200-at, és a Xabre esetében úgy alakult, ahogy várható volt: a hardveres VS hiányában a CPU számolta eredmény csak az utolsó helyre jó.

A 1.1 pixel shader tesztben a nagyobbik GeForce verhetetlen, második helyen befut a Parhelia. A Ti200 döntetlent játszik a harmadik helyért a Radeonnal, a Xabre a sereghajtó a P750 és P650 mögött.
Az Advanced PS tesztben a felállás ugyanaz, de látszik a Radeon kártya 1.4 PS verziójának használata: amit az 1.1 verziót két ütemben tud kiszámolni (víz felülete), azt az 1.4 verzió egy lépésben megoldja. Így érthető, hogy miért került közelebb az élbolyhoz, és az 1.1 tesztben meccselő Ti200 miért marad le jelentősebb mértékben.
Érdekes még, hogy a Parhelia-LX teljesítménye mennyire közel van a két tesztben. Mivel ezek nem PS1.4 kártyák, ezért azt feltételezem, hogy az 1.1 tesztben valamilyen szűk keresztmetszet van jelen, hiszen az azonos képességekkel, csak több számlóegységgel rendelkező Parhelia esetében jobban elkülönül a két teszt eredménye.

Az utolsó 3DMark 2001SE teszt szintén három szintet képez a kártyákból: a felső osztályban meccsel a Ti4200 és a 8500LE, középső szinten a Ti200 és a Parhelia, majd alsó szinten a két kisebbik Matrox a Xabre-rel küzd meg sikeresen.

Codecreatures

A Codecult 2002-ben kiadott tesztprogramjának futtatásához követelmény a DirectX 8-as (vagy magasabb verziójú) kártya megléte. A teszt egy szépen kivitelezett tájat megjelenítve, magas poligonszámmal terhelve kínozza a kártyákat 3 felbontáson.

A teszt valamiért nem volt hajlandó futni a Xabre és a Parhelia-LX kártyákon, így csak négy versenyző összecsapását láthatjuk.

A Parhelia veri a mezőnyt, utána következik a 8500LE. A Ti4200 enyhén csökkenő arányú vereséggel a 3. helyen tartózkodik, míg eléggé lemaradva a negyedik helyre fut be a Ti200.
A 3DMark vertex shader tesztjét megnézve jól látható, hogy ugyanaz a sorrend alakult ki, mint ott, azaz ebben a tesztben a VS ereje meghatározó a véleményem szerint.

PowerVR VillageMark

Ez a tesztprogram a VGA kártyák stencil pufferét és a rejtett felületek eltávolítását teszteli, amely tulajdonságok a két generációval korábbi PowerVR Kyro és Kyro II kártyák erősségei voltak.

A Parhelia nem remekelt ebben a tesztben, középszerű teljesítményt nyújtott. Meglepő volt látni a Xabre 400 szárnyalását, ami a legnagyobb felbontásban egészen a 2. helyig feljutott. A két Parhelia-LX az utolsó helyekre futott be, de ezen nem is lehet csodálkozni a nagy testvér teljesítménye láttán.

Játéktesztek

Quake 3 demo

A teszt első játékprogramja a Quake III v1.11 demó, amely megjelenésétől nagyon sokáig szerepelt a hardvertesztekben, és kiváló összehasonlítási alap volt 2000 környékén.
A teszteket 32 bites színmélységgel, magas minőségi szinten, három felbontáson indítottam. Timedemo módban futtattam a beépített demo001 demót.

A játékot ezek a kártyák mind bőven jó sebességgel futtatják egy kivétellel. Meglepetésre a Parhelia utolsó előtti helyre sorol be, általában csak a P650-et sikerül megvernie (1024-es felbontáson még jobb a Xabre-nél). A nagyobbik kitesó, a P750 jelentős csapást mér a chip-zillára: úgy tűnik, hiába dupla széles a Parhelia GPU és memória sávszélesség terén, a magasabb GPU órajel a P750-nek nyújt előnyt.

MDK 2 demo

A teszt második OpenGL játékdemója szintén háromféle felbontásban és kétféle színmélyégben futott. A játék a Bioware saját fejlesztésű OMEN grafikus motorjára épült, és rendkívül látványos, színes fényeket, megvilágításokat alkalmazott, ami megjelenésekor (2000) az egyik legszebb grafikájú játékprogrammá tette.

Az MDK 2 tesztben szinte ugyanaz a felállás, mint az id Software játékánál, de a P750 és a Parhelia helyet cserélt, ez utóbbi felkúszott a 4. helyre. Az összesített sorrendhez képest a legkisebb felbontásban van egy kis kavarodás, ott a Ti200 meg tudja előzni a 8500LE-t, a Xabre pedig a Parheliát.

Serious Sam - The Second Encounter demo

A 2000-ben kiadott Komoly Samu demó maximális grafikai részletességgel már olyan szintű terhelést rótt a tesztelt kártyákra, hogy úgy döntöttem, a 640-1024 sávban futtatom a timedemot (Walley of the Jaguar). Először OpenGL alatt mértem le a teljesítményt, azután DirectX alatt, mivel mindkét API-t támogatja a játék. A játékban korának megfelelően a DirectX 7 került alkalmazásra.
A tesztben a Xabre nem vett részt, nem tudtam rajta lefuttatni a timedemot.

Az OpenGL teszt alatt a Matrox kártyák vereséget szenvedtek, saját maguk közt a papírforma szerinti sorrendet állítva fel.
Érdekes, hogy a Ti4200 és a 8500LE 640-es és 800-as felbontásban kapott pontjai közel vannak egymáshoz, valamint a Ti200-at 1024-ben meg tudta előzni a 8500LE.
Látható, hogy nem lett volna értelme magasabb felbontáson is tesztelni, mert már 1024-ben is 40 FPS alá csúsztak a kártyák egy kivétellel, a Matroxokról nem is beszélve.

Érdekes látni, miként változik a sorrend DirecX-re váltva. A Parhelia feljön a 2. helyre (sőt, 640-ben megveri a Ti4200-t), így megelőzi a Ti200-at és a 8500LE-t, viszont a két Parhelia-LX marad az utolsó helyeken.
Az FPS értékeket megvizsgálva az tűnik fel, hogy a Matroxok nagyjából hozzák az OpenGL-es sebességüket, viszont a többiek megjelenítési tempója nagyot esik, éppen ezért tudott itt ilyen jó lenni a Parhelia.
Megjegyzendő, hogy a 8500LE itt is megelőzi a Ti200-at 1024-ben.

Need For Speed Hot Pursuit 2 demo

A 2002-ben kiadott játék demója DirectX 8 API-ra épül, azaz tökéletesen illik a tesztelt kártyákhoz. Legmagasabb részletességű beállításban ez is annyira leterheli a kártyákat, hogy szintén 640-800-1024 felbontásokban teszteltem. A megjelenítési sebességet a FRAPS segítségével mértem, egy kört levezetve a mediterrán pályán.

A Ti4200 uralmát itt megtöri a 8500LE, melynek sokkal kevésbé esnek az FPS értékei a riválishoz képest. A P750 a 3. helyen végezve ha minimálisan is, de jobban teljesített a nagytestvérnél. Sőt, a két nagyobb Matrox 1024-ben jobb a Ti4200-nál.
Meglepetésre az örök utolsó P650 meg tudta verni a Ti200-at és a Xabrét, és ez utóbbi valami gyalázatosan alacsony FPS értékekkel futott be az utolsó helyre.

A Xabre igen alacsony sebessége véleményem szerint a hardveres vertex shader hiányának köszönhető, mivel a CPU-ra támaszkodik a vertexek számolásában. Így pedig azt lehet mondani, hogy processzor limit keletkezett (ezt alátámasztják az alig eltérő FPS értékek).

Értékelés

Elérkeztünk a teszt végéhez, ahol értékelésre kerülnek a Matrox kártyái. Különválasztottam a tesztprogramok és a játékprogramok összesítését, mivel kíváncsi voltam, hogy van-e különbség a sorrendben?

A tesztelt kártyák között a benchmarkokban harmadik helyen végzett a Parhelia. Nála a Ti4200 volt jobb, de ez nem meglepő, várható is volt, viszont a 8500LE második helyezését nem vártam volna. A Parheliát a Ti200 követi igen nagy lemaradással, nyomában a Xabre-rel. A két kisebb Matrox az utolsó helyekre futott be.
A százalékos értékeket vizsgálva látható, hogy a P650 a Parhelia teljesítményének a felére volt képes. Végül is egy felezett Parhelia, ha úgy vesszük.

A játékok alatt elért teljesítmény átrendezi a képet, a Ti200 megelőzte a Parheliát; a 25%-os hátrányból 12%-os előny lett. A tabella végén is van egy helycsere, ahol a P750 a Xabre elé kerül.
Az erőviszonyok is változtak: a Ti4200 és a 8500LE nagyobb mértékben gyorsabbak a Parheliánál, mint a benchmarkok alatt. Ugyanúgy a szintetikus tesztekben jelentősen alulmaradó utolsó hármas teljesítényaránya is nagyon sokat javult: az előzőben 50-70% sebességet mutató kártyák itt feljönnek a nagy Matrox nyakára, a P750 elég szépen meg is közelíti.

Megvizsgáltam a teljesítmény/fogyasztás mutatót is: a játékok alatt kialakult viszonyszámokat osztottam a 3DMark 2001SE Nature tesztje alatti (mint tipikus) fogyasztási viszonyszámokkal. Az értékek megint csak százalékosan vannak megadva.

A játékok alatti eredmények szerinti sorrendhez képest sok változás nem látható, egyedül a Parhelia került egy helyezéssel lejjebb. Azonban a viszonyok változtak: minden kártya aránya javult a Parheliához képest. A grafikon szerint teljesítmény/fogyasztás tekintetben csak a Xabre és a P650 gyengébb a Parheliánál, a többi négy versenyző jobban szerepel nála.

A bevezetőben említettek nagyjából megállják a helyüket, azaz a Parhelia inkább a GeForce 3 Ti200-zal és az ATI Radeon 8500LE-vel kelhet versenyre, a GeForce 4 Ti4200 túl nagy falat neki, nem képes beérni. Nyilván ha több játéktesztet készítettem volna, cizelláltabbá válhatna a kép, de jól látható, hogy OpenGL alatt gyengébben, DirectX alatt erősebben teljesített a nagy Matrox.

Mivel napjainkban használtan is jóval drágább egy Matrox Parhelia, mint egy GeForce Ti4200, ezért retro játékra az utóbbi az ajánlott. Persze ha telik rá és elég a teljesíténye, akkor egy Parhelia birtkolása biztosan nagyobb élményt nyújt, mint egy kommersz GeForce-é.

A Matrox P750 kártya a Parheliához viszonyított sebessége és az ehhez párosuló jelentősen kedvezőbb fogyasztása alapján megérdemli a "Tetszett" minősítést. Ajánlani azonban ugyanúgy nem tudnám, mint a nagytestvért, mivel a használt ára a Ti4200 körül mozog, de attól még inkább elmarad a sebessége.

Záró gondolatok

Bár a tesztben nem tüntettem fel, de elvégeztem a Ti4200 kártya 200/500 MHz-en történő benchmarkolását is, azaz megnéztem, hogy azonos frekvencián hogyan viszonyul a Parheliához. Az eredmény talán nem meglepő: a szintetikus tesztekben a Ti4200 8%-kal volt jobb, játékokban pedig 29%-kal.

A szépreményű Parhelia ismét megmérettetett, és ismét elbukott. Nem váltotta be a hozzá fűzött (gamer) reményeket, így célközönséget váltva megmaradt a prémium kategóriában egy másfajta igényt kiszolgálva.

A teszben ismét bebizonyosodott, hogy ha az ember játékra keres kártyát, akkor érdemes a játékokban elért teljesítményt alapul venni, és a benchmark eredményeket csak tájékoztató adatokként kezelni.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Köszönöm, hogy elolvastad!