Commodore 16
1987-ben találkoztam először számítógéppel az általános iskolában, ami egy C16 volt. Annak ellenére, hogy nem lettem informatikus/programozó, csak megragadtam a lelkes felhasználó szinten, az első találkozás komolyan befolyásolta az életemet.
Egy évvel később a szüleim Ausztriából becsempésztek egy C64-et, majd középiskolában “összejöttem” az igazi PC-vel. Főiskolán megvettem az első gépemet, egy Pentium100-ast (az ifjúságnak: a proci órajele 100MHz!!!! volt).
Azóta folyamatosan van asztali gépem és/vagy laptopom. Gyakorlatilag a Windows 3.1-től 8.1-ig a Microsoft valamennyi személyi számítógépre szánt operációs rendszeréhez volt szerencsém.
Néha, csak kíváncsiságból belekóstoltam a Linux világába is, de mivel mindig belefutottam valamennyi hardver kompatibilitási problémába, amit nem tudtam (vagy lusta voltam) megoldani, ezért azt gondoltam, megmaradok a Windows használók boldog tudatlanságának világában. Csak érdekességként, jelenleg van 2 db teljesen jól használható, 4-5 éves konfigurációm asztali számítógépből, 2 db laptopom, egy 13”-as és egy 15,6”-os, 2 db androidos okostelefonom (Galaxy S és SIII), és egy Asus TF300t androidos tabletem.
Az Apple termékeiről osztottam az átlag negatív attitűdöket. Jó minőségű, de sznoboknak való, túlárazott, csilivili cuccok, soha nem fogok ilyet venni. Arra nem vettem a fáradtságot, hogy egy műszaki áruházban a közelükbe menjek. Ha az ismerőseimnél láttam iPhone-t, vagy iPad-et, akkor vetettem rá egy pillantást, esetleg pár percig a kezemben voltak, majd elégedett arckifejezéssel visszaadtam, és kaján vigyorral gratuláltam az kütyüjükhöz. Gondoltam magamba, te se tudod, hogy fele ennyiért vehettél volna magadnak egy sokkal jobb cuccot.
Kb. 3 hónappal ezelőtt láttam, ahogy egy ismerősöm dolgozik a MacBook Pro-ján. Meglepődtem, hogy mennyire jól kezeli az általam használhatatlannak vélt operációs rendszert, és a munkával összefüggésben gyakorlatilag mindent meg tud vele csinálni, amit én a Windows-on. Sokkolt a felismerés.
Az egyik kollégám – aki nem egy informatikai talentum – kizárólag Apple termékeket vett magának. IPhone, iPad, MacBook Air szentháromság. Korábban próbáltam felnyitni a szemét, hogy lehet egész almát is venni, hagyjuk már a kosárba azt, amibe valaki már beleharapott.
De a fenti eset után, már hajtott a kíváncsiság, és egy fél napra kölcsönkértem tőle a MacBook-ot, hogy legalább megismerkedjek vele. Csak azért, hogy megtudjam, mi a fenéért rajonganak érte olyan sokan.
Olyan voltam, mint egy kisgyerek, akit éppen először engedtek le egyedül a játszótérre. Az első félórában még kerestem a szülők megnyugtató tekintetét (a Windows-os megoldásokat), aztán magával ragadott a felfedezés öröme. Egyre több „mászókát” tudtam megmászni, egyre több „játékot” szereztem meg a homokozóban. Majd a nap végére szomorúan konstatáltam, hogy basszus, haza akarom vinni az egész játszóteret.
Miért? Mert döbbenetesen jó. Gyors, stabil, kicsi, könnyű, szép, logikus és mert annak ellenére, hogy több órán át folyamatosan kínoztam, a töltőjét még nem láttam. És maradt még 40% az aksiban. Rájöttem, hogy eddig bicikli-belsőben éltem. Ezzel tényleg mindent (ami nekem kell) meg lehet csinálni!!!!! Felidéztem magamban, ahogy a korábbi útjaim során cipeltem magammal a 3-4 kg-os laptopot, másfél óra után vadásztam a konnektorokra a reptereken, vagy ha a tablet volt nálam, akkor kínlódtam a dokumentumok elkészítésével.
Aznap egész este a netet túrtam. Tesztek, vélemények, problémák, megoldások, kiegészítők, árak. Akkor már láttam elkerülhetetlen sorsomat.
Reggel megrendeltem egy 2014-es MacBook Air 11”-et. Alapmodell. Délután nálam volt. Azóta is velem van. Ismerkedés, közös vacsora, majd a csodás éjszakai beteljesedés, amikor belaktam a gépet.
Mint minden kezdődő szerelem, ez is elsöprő. Majd később biztosan jönnek a civakodások is. Tisztában vagyok azzal, hogy számos hátulütője lehet/lesz még a dolognak, mint pl. a drágább szoftverek, kiegészítők. Maga a gép sem volt olcsó, szerencsére megengedhettem magamnak. Viszont ha belegondolok, hogy több mint négy évvel ezelőtt 230e Ft-ért vettem magamnak egy T6600-as procival szerelt laptopot, amitől ez a gép fényévekre van, akkor a 270e Ft-os kiadás nem egy extrém dolog.
Persze ettől a pozitív élménytől még nem fogok csupa Apple terméket vásolni. Mind az androidos telefon, mind a tablet bőven kielégíti az igényeimet. Viszont afelől biztos vagyok, hogy ilyen képességű notebookot, ebben a minőségben, ennyi pénzért más gyártótól igencsak csekély eséllyel fogok megkapni.
Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy ha csak az üzletben, az eladóval beszélgetve nyomkodom fél órát gépet, soha nem vettem volna meg. Szükségem volt arra, hogy kényelmes körülmények között, nyugodtan fedezzem fel a rendszer logikáját, működését, képességeit.
Persze azt sem akarom mondani, hogy most mindenki rohanjon, és vegyen Mac-et, mert a többi hajítófát sem ér. Igen is vannak kiváló Windows-os, Linux-os gépek. Mindig lesznek olyan alkalmazások, amikre nincs keresztplatformos megoldás.
De csak azért, mert ódzkodunk megismerni valami újat, még ne gyalázzuk ész nélkül, legalább addig ne, amíg nem vettük a fáradtságot, hogy saját magunk szerezzünk róla tapasztalatot. Ha csak egy kicsit is érdekel bennünket az informatika, akkor ne legyünk a saját szokásaink rabjai, lessünk bátran át a kerítésen. Lehet, hogy kellemes meglepetésben lesz részünk.
