Súly, sport, környezet
Sokan félnek, hogy ha abbahagyják a cigarettázást, meghíznak. Szerintem ez egyáltalán nem magától értetődő dolog. Mondom ezt annak ellenére, hogy én is felszedtem kb. 8-10 kilót. Az már más kérdés, hogy talán rám is fért. Aktív dohányosként a 186 cm magasságomhoz voltam 74-75 kg, ami a BMI index szerint ideális, de nehéz csontozatú révén - és itt ismét idéznem kell az első oldalon már említett barátomtól: "deka 20 vagy" :D
Jelenleg 85 kg vagyok, már legalább fél éve, szóval a további hízás nem fenyeget. Egyébként pedig a nagy titok annyi, hogy miután felhagytunk káros szenvedélyünkkel, megnő az étvágy és az ízlelésünk is kifinomultabb lesz, tehát jobban esik enni. Habár én soha nem fogyókúráztam, szerintem nem lehet olyan nehéz betartani azt a szabályt, hogy: Ne egyél többet, mint azelőtt, hogy letetted volna a cigit és akkor nem hízol! Ez ilyen egyszerű. Aki pedig szereti a hasát, annak a következő dolgot tudom javasolni, ami nekem természetes módon együtt járt a leszokással: Sportolj!
Az előző cikkből kiderült, hogy sportember voltam valaha. A cél ennek az aktivitásnak, fittségnek a visszaszerzése volt. Első lépésként elkezdtem egy edzésprogramot Paul "Coach" Wade - Fegyencedzés c. könyve alapján, ami annyira megtetszett, hogy már lassan én adok belőle tanácsokat másoknak és szépen haladok benne a mesterlépések felé. Bár ettől a fajta (saját testsúllyal végzett) edzéstől nem leszel soha "kigyúrt", de a különbség szemmel látható; nem beszélve arról, ahogy érzem magam. Szóval ajánlom mindenkinek, aki nem akar, vagy nincs ideje konditerembe járni.
Persze a fenti edzésben is el lehet fáradni, de nem egy kimondott cardio edzés. Aki a súlyproblémáktól fél, az inkább fusson, sőt, még jobb, ha keverjük a 2 módszert. Mielőtt felcsapnék itt személyi edzőnek, csak azt mondom, én hogy csináltam, és hogy a kettő nem zárja ki egymást.
Tehát a futás: Emlékszünk még az előző cikkben említett próbálkozásomra, amikor 1 km után kidöglöttem? Idén valamikor március környékén jött el a nap, hogy kimentünk a sportpályára. Első "nekifutásra" 7 kör + 1 levezető ment le (400 m egy kör, gyengébbek kedvéért), amiért nagyon is büszke voltam magamra. Sajnos a sors iróniája, hogy ezután meg a lábam nem bírta/bírja a hosszabb távokat, ami igencsak betudható a futócipő hiányának, de erre most nemigen van anyagi keret. Tehát mostanság ha tehetem, tekerek. Biciklit. A lényeg az, hogy sportolj! A szervezeted meghálálja.
Talán még érdekességképpen leírnám, hogy amióta nem cigizek, többször voltam beteg, ellenben az eddigi 8-10 napos lefolyású betegségekből 2-3 nap alatt gyógyszer nélkül kilábalok. Orvoshoz még mindig nem járok! :)
A végére hagytam a lényeget, a saját elhatározásod után a legfontosabbat: Az emberek, akik körülvesznek.
Úgy érzem, ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom magam. Senki nem mondta (legalábbis a szemembe), hogy bele fogok bukni, úgyis rágyújtok...stb. Bár, ha mondták volna, az talán még több motivációt nyújt, hogy azért is megmutatom neki/nekik. Tehát ezúton is köszönöm az összes barátomnak, ismerősömnek a támogatást, a biztató szavakat, az elismerést. Továbbá az itteni hozzászólásokat, történeteket. Sok-sok tanulság van bennük.
Remélem, tetszett a cikkem és megígérem, hogy ha valami érthetetlen oknál fogva ismét rágyújtanék, arról is készíteni fogok egyet.
Aki még vacillál a leszokással kapcsolatban, ne tegye! Több pénzed marad, egészségesebben élhetsz, a többi csak kifogás, és mint tudjuk: A kifogás csak nyafogás. :)
