Az első napok és hetek

Az előző cikket ott fejeztem be, hogy elszívtam az utolsó szál cigimet. Próbálok majd időrendben haladni, de kicsit nehézkes már visszaemlékeznem így több hónap távlatából, pontosan hogyan is telt az első néhány óra, nap, hét.

Este volt, valami filmet néztem a gépen, talán már éjfél is elmúlt amikor eszembe jutott, hogy hoppá, már legalább 5 órája nem gyújtottam rá. Ekkor döntöttem úgy, hogy akkor már most minek, és lefeküdtem aludni. A reggel már nem volt ilyen rózsás. Nagyon megszoktam, hogy ébredés után legfeljebb 5 percen belül rá kell gyújtanom. Persze nem tettem, de nem volt egy kellemes érzés.

Próbáltam pótcselekvésekkel kitölteni az "űrt". Leginkább rágóztam. Lényeg a lényeg: sikerült kihúzni a napot, de feszült voltam, nem bírtam úgy koncentrálni mint korábban és mindig kellett, hogy lefoglaljam magam.

Elaludtam. Hát az első éjszakát nem kívánom senkinek, sőt az első hetemet sem pihenés terén. Alapvetően nagyon jó alvó vagyok, de most volt olyan éjjel, hogy tízszer is felébredtem, nem bírtam magam kipihenni. Talán ha lett volna akkor munkahelyem, még rosszabbul éltem volna meg ezt a dolgot, de így elviselhető volt. Szóval az első hetem nagyjából ilyen állapotban telt, amit még megfejeltem a 3. napon egy sörözéssel is. A jó öreg Soproni kívánta volna maga mellé a cigit, de nem engedtem a csábításnak és szerencsémre, aki elhívott is épp leszokóban volt, csak ő már 1 hétnél járt. Így gyakorlatilag egy 2 személyes anticigarettás foglalkozásba kezdtünk, és nagyon jólesett kibeszélni az eddigi tapasztalatokat (nagyon okosak voltunk, így pár nappal a hátunk mögött), kit mi motivált... és a többi.

A második hétre az alvászavarok megszűntek, a feszültség is csökkent bennem, de még nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna a bagóra. Valahogy a kedvem is kezdett jobb lenni, és mindennap bújtam a web-et élménybeszámolókért és a barátaimmal is főként ezt a témát dobtam föl. Már biztosan unták, ezért ezúton is köszönöm nekik a türelmet. Ahogy visszaemlékszem, a harmadik hét is hasonlóan telhetett; ami igazi változást hozott az a negyedik volt. Ekkorra szűntek meg teljesen a nikotinelvonási tüneteim és a nyomott, kissé depresszív hangulatom is már-már jókedvbe váltott át. Ezek voltak az első olyan napok is, amikor egész nap nem gondoltam a cigire. Egyszóval: újra önmagam voltam, de immár a nikotin rabsága nélkül.

A további hetek a történetem szempontjából lényegtelenek. Tapasztalatom szerint aki az első 3-4 hetet kibírja, az túl van a nehezén. A kibírás szót persze nem kínzásként kell érteni: ha nem gondolsz rá, észrevétlenül telnek a napok. Persze én is meginogtam néhányszor ezalatt a közel 1 év alatt, de soha nem volt olyan, hogy kényszert éreztem volna rá, hogy kérjek egy szálat.
A kisördög mindig ott fog bujkálni benned, látod ahogy a kollégáid, barátaid élvezettel szívják, de tudjátok mit gondolok én ilyenkor? - Szívjátok csak, valószínűleg ti meg azt kívánjátok néha: Bárcsak lenne annyi erőm, mint neki, hogy ilyen könnyen letette és még most sem gyújt rá!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!