Az elhatározás
Teltek múltak a hónapok a cigi meg csak drágult, én meg még mindig rosszul voltam reggelente, sőt már napközben is.
Azt viszont érdemes tudni, hogy ha nem a lábam szakadt le, el nem megyek doktorhoz, pl. a háziorvosom hivatalosan még mindig a gyerekorvosom, holott már 7 éve nem voltam.
Mindennap úgy voltam, hogy majd elmúlik. Nem múlt, így november tájékán gondolkodóba estem és elkezdtem felkutatni neten a leszokási módszereket, lehetőségeket.
A biorezonanciát már jó néhány ismerősöm kipróbálta, egyiknek sem vált be, így én sem akartam kidobni 6000 Ft-ot. Az e-cigi szintén nem jöhetett szóba, mivel félmegoldásnak tartottam és tartom is, bár sokat gondolkodtam ezen a lehetőségen.
Ekkor jutott eszembe bátyám, aki vagy 6 éve letette egyik napról a másikra, bár soha nem volt nagy bagós. Neki hogy sikerült, hogy bírja? Annyira azért nem túl jól, mert pótló tevékenységnek azért szivarozgat, mondjuk nem gyakran, de csak nem tökéletes a módszere.
Én pedig olyat kerestem, ami az, hogy soha többé ne gyújtsak rá és ne is kívánjam.
Már most leszokottként mondhatom, hogy ilyen módszer nincs számomra, vagy nem találtam meg. Akkor mik az alternatívák és nekem, hogy sikerült mégis, kérdezheti a kedves olvasó?
Kifejtem. Ott jártam, hogy november, kutatás. Találtam egy hangos könyvet, név szerint:
Allen Carr: Leszoknék a dohányzásról, de nem tudok!
Olvastam róla, hideget, meleget, gondoltam egy próbát megér ilyen hangzatos felvezetéssel, hogy:
„Egy olyan ember útmutatásait hallhatod a korongokon, aki képes volt napi 100 szál cigarettáról lemondani.”
Én a napi 1 dobozommal elbújhatok. :)
Aki azt hinné, hogy innentől az írás a könyv promóciójáról fog szólni, az is nyugodtan olvasson tovább, mert nem. Továbbra is maradok a saját stílusomnál, csak picit jobban részletezem a leszokás folyamatát. Azért tartom ezt fontosnak, mert saját tapasztalatomból tanulva tudom, hogy mennyire tud erőt és támpontot adni, ha egy „sorstársunk” sikeres leszokásáról olvashatunk, megismerhetjük a tapasztalatait részletesen leírva és nem csak annyit, hogy nem gyújtottam rá 7 hete, hurrá!
Szóval Allen Carr:
Biztos vagyok benne, hogy tudja miről beszélt. Az isten nyugosztalja. A sors iróniája, hogy tüdőrákban halt meg, bár ha azt nézzük, hogy 33 évig napi 5 dobozzal szívott, ezen szerintem nem fog senki csodálkozni.
Alapvetően az ő módszerét alkalmaztam a leszokás elkezdéséhez, pedig mindössze 2X hallgattam végig az anyagát, de kiragadtam belőle 1 olyan dolgot, ami meghatározta a folyamatot. Erről majd egy picit később. Bízom benne, hogy lesz, akinek ez az írás segít az elhatározásában. Nekik javasolnám azt, hogy ne próbáljanak egyből leszokni, ha elolvasták vagy meghallgatták a könyvet, de ezt pontosan elmondja benne az író is.
Amit én hallottam, attól csak addig akartam leszokni, amíg sorolta az érveket, amint elnémult a winamp, kimentem a konyhába és előkerült a Pall Mall. Hiába no, csak több mint 3 órás az anyag. :) Második hallgatásra – az első után körülbelül 2 héttel - már határozottabb voltam, lefekvés előtt hallgattam és kihagytam az utolsó szálat. Had ne mondjam, hogy a cigiről álmodtam, leizzadtam, szóval nagyon rossz éjszakám volt. Reggel természetesen első dolgom volt rágyújtani.
Ekkor döntöttem úgy, hogy majd... Én ugyan nem jelölök ki időpontot, nem várok egy stressz mentesebb időszakra, majd egyszer úgy is eljön a pillanat és akkor az lesz az utolsó szál. Kibírtam már többet is, mint hogy holmi nikotinnak ne tudjak ellenállni.
Szóval elkezdtem szépen szuggerálni magam a könyvben hallott érvekkel, amit csak felerősített a köhögés és a szokásos tünetek, na meg persze a 640 Ft-os ár. A cél az volt, hogy belássam, hogy a cigi nem jó semmire és nélküle boldogabb, egészségesebb, gazdagabb életet élhetek mindenféle hiányérzet nélkül és hogy a fentebb említett kiragadt megszemélyesítés, a „nikotinszörny” ne munkálkodjon bennem. És ez a kulcsmondat. Ezt csűrhetném-csavarhatnám 100-féleképpen, de a lényeg, hogy vedd számba, hogy miért éri meg ez neked? Majd ha magad is beláttad, hogy nincs rá ész érv, utána már az akaraterő csak mellékesnek számít és le fogsz szokni.
Nekem 2 hónap kellett hozzá, hogy ez tudatosuljon bennem és tényleg elhiggyem és undorodva kezdjek nézni a cigire. Ez a nap volt 2012. január 22.
Azóta több mint 7 hét telt el egy slukk cigi nélkül. Nem hiányzik, akár mennyire hihetetlen. Ez nem azt jelenti, hogy ne gondolnék rá néha, amikor előttem szívják, vagy épp egy filmben látom. De nem érdekel, ezért is írtam korábban, hogy tökéletes módszer nem létezik.
A leszokás fizikai folyamatát az első naptól kezdve egy másik írásban folytatom, és ha addig kérdés lenne ezzel az írással kapcsolatban és lényegesnek tartom akkor komment helyett bele fogom fűzni a mondandómba.
