Szoftveres oldal
Libreboot.
Sokat ígér és keveset tud, de azt cserébe rendesen. A dolog lényege a következő: ingyenes, opensource BIOS, kiskapuk, trójai és egyéb halandó felhasználó számára teljesen felesleges funkció nélkül. Ugye, milyen jól hangzik? De akkor miért nem ez megy minden eszközön? - merült fel bennem a kérdés némileg jogosan. A válasz egyszerű. Az Intel és az AMD minden lehetőséges eszközt megragad, hogy ezt a lehetőséget gátolja, ellehetetlenítse. Itt az ok-okozati összefüggést mindenki maga próbálja kitalálni, ez a cikk nem ennek a témának a taglalására született.
Akkor hogyan is tudom kicserélni a LENOVO BIOS-át a Libreboot-ra? Egy egyszerű update? Neeem 😊
Ez a művelet csak külsőleg, egy külső EEPROM-íróval lehetséges. Na de nekem nincs olyanom - nyilallt belém a kudarc érzése, vagy mégis? Van itthon egy tescós szatyornyi Arduinom. Jelen esetben a BIOS Chip SPI interfészen keresztül kommunikál, olyat meg tud az Arduino, örültem meg, és már csak azt kellett kideríteni, hogyan tudnám a kettőt közös nevezőre, beszélőviszonyba hozni.
Ismételten bújni kezdtem a netet, immáron 3 órája gubbasztva, és reménykedve hogy nem zuhanok pofára.
Találtam is egy szép leírást, ami nagyon meglepett, mert Arduinot Linux alá bedugva 2 db parancs után gyönyörűen olvasta a teszt EEPROM chipet. Nagy öröm volt ez, de hol is van az alaplapon a chip?
A gépet már összeraktam, még ha nem is teljesen, de szolid 30 db csavarral. Természetesen a BIOS chip egy jól eldugott helyen van, így megint szétszedtem a gépet, már mondhatni rutinosan. Megtaláltam a chipet, amihez kerestem adatalapot, így a megfelelő lábakra ráakaszkodva sikerült elérni a külső „programozómmal”.
A BIOS flash menete a következő volt:
1. 3 alkalommal le kell tölteni a meglévő adatokat, melyeket össze kell hasonlítani bit szinten. Így bizonyosodhatunk meg arról, hogy a programozónk megfelelően, megbízhatóan működik.
2. Az ellenőrzés után felülírhatjuk a meglévő BIOS-t a saját ROM-unkkal.
Mivel Arduinóval történt a programozás sajnos volt egy kellemetlen mellékhatás, mégpedig a sebesség. Az Arduino UNO-nak tele van buggal a soros kapcsolata, emiatt magasabb sebességeken hibázik, megbízhatatlan. Maradt egy kellemes 115200 bitráta, mely mellett a 8 MB átvitele ~10 percet vett igénybe. Itt jön az, hogy a három biztonsági olvasás ~30 percet vett igénybe. Ezalatt elkészítettem magamnak a Libreboot leírásai alapján a feltölteni kívánt ROM-ot, amit fel is töltöttem megint kb. ~20 perces idő alatt.
flashrom is free software, get the source code at https://flashrom.org
Using clock_gettime for delay loops.
serprog: Programmer name is "frser-duino"
Found Macronix flash chip on serprog.
Reading old flash chip contents... done.
Erasing and writing flash chip... Erase/write done.
Verifying flash... VERIFIED.
Innentől megint csak a szokásos összeszerelés volt hátra.
Az első boot eseménymentes volt és marha gyors. Megpróbáltam a BIOS-ba belépni, majd sok sikertelen próbálkozás közben utána olvasva rájönni, hogy most már nincs olyan, hogy BIOS menü. 😊 A gép működik, gyorsan teszi a dolgát. Specifikációban is jobban alakul: 4 GB DDR3 RAM, 256 GB SSD, Q9000 CPU(4 x 2 GHz).
A BIOS beállításait (egyelőre csak Linuxból teszteltem) egy nvramtool nevű programból lehet beállítgatni.
Így a művelet sikerrel zárult, ámbár a tervezett maximum másfél óra helyett közel 5 órát töltöttem el vele.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
