Tudom, sok írás született már a témával kapcsolatban, de azért ha megengeditek énis megírnék egy-két dolgot. Az én legfőbb gondom az, hogy az emberek 80%-a mélységesen baszik mindenre, mintha övé lenne az egész út, és észre sem veszi a körülötte közlekedő társait. Előrebocsátom, hogy én sportkocsival közlekedem, és igen, gyorsan szoktam haladni. Aki akar nyugodtan skatulyázzon be emiatt. Elő lehet venni a különböző sztereotípusokat, és nyugodtan rám lehet húzni őket. Azonban azt azért ne felejtsük el, hogy bár én így közlekedem, mégis mindig tudom, hogy van-e mellettem, mögöttem valaki. Ha valaki indexel elém, azt a legtöbb esetben udvarisan beengedem, és ha látom, hogy mögöttem valaki nagyobb sebességgel haladna, mint én, akkor lehúzódok és elengedem. Mert bármilyen furán hangzik egyeseknek, sávot váltani nem fáj.

És akkor most pár jelenet, amiért ha főbelövés nem, de egy sima jogsielvétel, és autósiskolába zavarás szerintem még enyhe dolog lenne.

Kezdjük rögtön egy aktualitással. Ma reggel haladtam a Karolina út felől a Kosztolányí tér irányába. A Bocskai-Nagyszőlősi kereszteződésben már mindennaposnak mondható az, hogy bár már rég piros a lámpa, a Nagyszőlősiről még azért bőven behajtanak a kereszteződésbe, ezáltal elállva az utat a Bocskairól érkezők elől. De ami igazán bosszantó, hogy amikor az előttem haladó amúgyis tök bizonytalanul előre araszolgató nő teljesen jogosan megpróbál elindulni (megjegyzem, neki van zöld jelzése), akkor jobbról a piroson át egy baseball sapkás hülyegyerek bevág elé a 3as golfjával. Jó, persze, ne is várjunk többet tőle, de legalább ne kezdene el nagy hévvel üvölteni szerencsétlen nőre, hogy neki van elsőbbsége. Most komolyan. A piros lámpa melyik részét nem érti? Ami persze senkinek nem jut eszébe, hogy az "én márpedig itt még át fogok férni" jellegű haladás csak mégnagyobb dugókat okoz olyan utakon is, ahol egyébként lehet, hogy akadálymentesen haladhatna a forgalom. Arról nem is beszélve, hogy az előbb leírt szituációban a legszebb, hogy mindenki állt a Petőfi híd irányába a Bocskain. Senkinek, ismétlem SENKINEK (egy taxison és jómagamon kívül) nem jutott eszébe, hogy elinduljon a Bartókon balra, és majd onnan rákanyarodjon a Petőfire. Lehet mondani, hogy "Nadehát hogy?! Hát a Móricz le van zárva, nem lehet jobbra menni!". Erre azért megkérdezném, hogy ki az aki már látott várostérképet. Bármelyik városét. Egy város azért általában nem úgy néz ki, hogy elindulsz egy úton, és 500km-ig nincs lehetőséged lekanyarodni róla semerre. Erről ennyit. 5 perc alatt beértem a Magyar tudósok körútjára (Infopark). 5 perc. Ha mardok a Bocskain ez kb. fél óra (minimum).

Na, de ne ragadjunk le ennyire egy dolognál, mert van itt még bőven miről beszélni. A másik ragyogó dolog a Gyorsforgalmi útnak nevezett valami. Ezen bármikor megy az ember, mindegy, hogy hajnal, délután, vagy éjjel van, 99% az esélye, hogy találkozik a következő jelenséggel. Valaki 50-60-nal megy. Ezt csak szépíti, hogy random időközönként vadul fékez egyet (senki sincs előtte). Semmi gond, akit zavar, meg lehet előzni. KIVÉVE, ha szemből tömött sor van. És olyankor mit csinál az ember? Türelmesen vár, és cammog mögötte. Nekem nincs gondom azzal, ha valaki bizonytalan, vagy nem érzi az autót, vagy csak nem szeret gyorsan menni. De könyörgöm, ott van a szalagkorlát másik oldalán a Gyömrői út, ahol nyugodtan lehet haladni 50-60-nal, és két sáv is van, félni sem kell, hogy nekünk jön a korlát. Volt már olyan is, hogy valaki mindkét felüljáró rész előtt satufékkel 10-re lassított a gyorson. Miért? Félt, hogy ha emelkedik az út, az autó nem fogja követni és nekimegy? Vagy mi? Viszont ha valaki már odakeveredett, és már nem tud kijönni a szalagkorlát miatt, gyorsan menni mégsem mer, akkor miért indul el 100-zal amint leértünk róla? Ezt sem értem.

A kedvencem azonban a következő. Magyarországon (de főleg itt Pesten) akárhány sávos lehet egy út. Teljesen mindegy. Ugyanis meglepően sokan úgy gondolják, hogy "Nézdmár de muris, egy vonalban haladok a mellettem levővel!". Ergo ki fog alakulni egy "fal", ami persze a leglassabb autó sebességével halad egymás mellett az összes sávban. Ilyenkor meg aztán sehol nem lehet kerülni. Az egy csöppet sem zavarja őket, hogy egy 70-es úton 45-tel mennek a belső sávban, a tőlük jobbra 45-tel haladó teherautó mellett, vagy akármi mellett, és hogy mások esetleg haladnának. Azokat nem is részletezem, akik a tükörbe nézés nélkül csak úgy kijönnek a belsőbe. Egy kicsit sem zavarja őket, hogy esetleg valaki 80-nal gyorsabban épp odaér. Van azon fék, majd megáll. Aha, ha sikerül neki. Nem egy ilyen balesetet láttam már. (Tipikus autópályán).

Végezetül pedig az "Oh, Kecskeméten majd ez a sáv lesz jó nekem, ittmaradok" típusú embereket szeretném üdvözölni. Nekem csak jó, mert végülis engem nem zavar, hogy 3 sávból 2-ben 500 méteres sor áll, míg a harmadik teljesen üres (és nem, nem busz-sáv). Legalább tudok haladni, ők meg megérdemlik. De most komolyan. Ezeknek jogosítvány? Van nekem is több ismerősöm, aki nem vált sávot, mert nem mer. Tessék?! Mi az hogy nem mer?! Hogy kapott jogosítványt? Milyen volt a vizsga? "Menjen végig ebben a sávban! Gratulálunk!"? Van olyan is, aki akár 5km-re is képes leparkolni attól a helytől ahová megy, mert ott tudja, hogy hol lehet... Nehogymár Barcson parkoljak, ha mondjuk Pécsre megyek, mert ott tudom hol lehet...

Ezekkel a példákkal csak annyit szerettem volna megmutatni, hogy mennyire nem figyelünk a velünk együtt közlekedőkre, és mennyire szarunk a másikra. Mindegy, hogy épp arrogánsak, pofátlanok, vagy szimplán hülyék, mamlaszok vagyunk. Egy kis odafigyeléssel sokkal gördülékenyebben mehetne az amúgyis haldokló közlekedés ebben a városban. Lehet azt mondani, hogy "Ohó! Igenám, de ez csupa olyan dolog, ami engem csak azért zavar, mert gyorsan akarok menni." Így van. De az a baj, hogy ha csak a sebességhatárokat betartva szeretnék haladni, ezek a dolgok akkoris akadályoznának. Kipróbáltam. Aki pedig nem tartozik bele a fenti típusok egyikébe sem, annak a legmélyebb őszinte tiszteletem, és remélem idővel talán több olyan autós lesz, mint ők.
Mellesleg ezek nélkül a dolgok nélkül a dugók sem lennének ekkorák. Dehát túl sokat azért ne akarjunk.