Egy nagyon közeli hölgy ismerősöm nagypapája halt meg ma délben. Két hónapja csúnyán összetörte magát, megműtötték. Bár az orvosok nem jósoltak neki sok esélyt, a bácsi elkezdett szépen gyógyulni, mozgatta a kezét és beszélt az őt gyakran látogató családjához. Aztán az egyetlen szobába zsúfolt 6(!) ember mindegyike belázasodott. Sajnos, annak ellenére hogy erős ember volt, most nem ő győzött.

A telefonban a lány nem zokogott. Az ilyenkor szokásos elgyengülő hangokat, és szipogásokat most nem hallottam. Viszont kemény határozottságot a hangjából... azt igen. Mint kiderült, a látogatók, és az ő családja is furcsa dolgokat tapasztaltak a látogatások idején.

Az általános nővéri lustaság állítását nem tudom megítélni. De, ha a mélyen tisztelt ápolószemélyzet egész éjszaka nem néz rá a 6 fős szobára, és csak reggel emelik vissza az este az ágyáról leesett idős beteget aki végigremegte a hideg éjszakát (nem a későbbi elhunytat), ott baj van.

Szintén nem mehetünk el egy majdnem bekövetkező inzulin-túladagolás lehetősége mellett, melyre maguk a betegek figyelmeztették az ?ápoló?személyzetet. Kérdem én! Nem a betegek állapotának figyelése a dolguk?

Ha már a figyelés; szintén ebben a szobában, szintén az itt fekvő egyik beteggel esett meg, szintén ezen a héten, hogy az infúziója elcsöpögött, és !szintén a betegek szóltak! a személyzetnek hogy most már tenni kéne valamit.

A fentieket visszaolvasva, eddigi egyetlen kórházas befekvésemmel összehasonlítva tanácstalanul állok a fenti eseményeket figyelve. Nekem "szerencsém" volt. Velem törődtek. Az idősekkel nem. Ne mondja senki hogy igen, a fentiek nem ezt bizonyítják.

Amit itt leírtam... azok nehéz dolgok. Főleg ha a gyászoló család helyzetébe képzeljük magunkat. Nem elég egy szerettük elvesztése, de a körülmények, amik körülvették az idős bácsit utolsó heteiben, emberhez méltatlanok... nem ezt érdemelte.

Nyugodjék békében.

Nem így terveztem első címlapos írásomat, de ezt valahova ki kellett hogy rakjam. Ha úgy gondoljátok, vegyétek le.

Az eset a Győri Petz Aladár Oktatókórház neurológiai osztályának 304-es szobájában történt.