- Édsapám!
- No mongyad, fijam.
- Görbe a gatyáján a korc.
- Elgörbűt vóna? Nem hiszem én, csak csúfot akarsz te űzni belőllem.
- Láttam én asztat, amikó begyütt.
- Rosszul látol te mostanába...
Ültek, ittak. Hitte is, meg nem is az öreg a dolgot. Végül nem bírt a kíváncsiságával.
- Fijam!
- Mongya, édsapám.
- Télleg görbe?
- Ájjon föl, megnézem jobban. Emelje a kezit magosba, asztán fordújjon körbe.
- No, most leöntöttem magamat borral!
- A csuprot letehette vóna...
Itt kicsit elgondolkodtak.
Az öreg sajnálta a kiömlött bort, és mivel az másként nem volt menthető, lehasalva lefetyelte a földről. Miután ott már nem volt egy cseppnyi sem, az ingéből szopogatta a maradékot.
A fia nézte, aztán mielőtt az apja befejezte volna kármentő tevékenységét, gyorsan magába döntötte a bögréjében lévő bort. Az a biztos, ha már a gyomrában van. Nem akarta, hogy az apja elvegye tőle.
- Há mostan mi lesz má, fijam? Nem mehetek az uccára görbe gatyakorccal világnak csúfjára.
- Aggya ide a gatyáját, elviszem én a gatyakorc kigörbítő mesterhez.
- Aggyad te a tiédet, megyek borér.
- Asztat má nem! Amikó attam, tiszta lucsok vót, amikó visszaatta.
- Há nagyon levedzett a Riska.
- Asztán minek kellett magának a tehénnel kezdeni?
- Te montad, hogy hajlandóságot mutat.
- Én a Mariskát montam, de maga soha nem figyelmez rám gondosan...
Ezen már megint el kellett gondolkodni. Ültek, töprengve nézték egymást, meg az üres bögréket.
- Fijam!
- Mongya, édsapám.
- Mennyé borér. Mire visszagyössz, leszedem magamró a gatyát, asztán viheted az iparoshó.
- Megmonta a kocsmáros, hogy nem ad több hitelt.
- Vigyed el a faliórát, mán többször monta, hogy kéne néki. De sok bort kérjé érte, meg pénzet is, mer a gatyakorc kigörbítést is ki kell ám fizetni.
Elment a legény a faliórával, az öreg meg nekiállt lenyúzni magáról a nadrágot. Nem volt egyszerű művelet, eléggé a lábaihoz ragadt már. Idejét nem tudta, hogy mikor volt kimosva, azóta pedig le se vette.
- Édsapám, meggyöttem.
- Öncsé bort. Mennyit adott a kocsmáros?
- Egy demizsonnal, de monta, hogy mehetünk még öccör, addig tart a falióra. Asztat is vállalta, hogy fizeti a gatyakorc kigörbítő mestert.
- Úgy mán jó van. No, indújjá, itt a gatyám. De egyik lábad itt, a másik ott. Igyekezzé, hozzad gyorsan.
Elment a legény, az öreg meg sóhajtozva iszogatott. Soha nem gondolta volna, hogy ekkora csúfság történik meg vele idős korára. Pedig annak idején hogy csodálták a lányok a gatyakorcát...
- No, édsapám, meggyöttem.
- Mit hoztá? Ez nem az én gatyám.
- Atta a mester, hogy legyen mibe járnia, míg ki nem görbíti a korcot.
- No, mutassad. Te fijam, ez fordított gatya. Felül vannak a szárai, oszt alul a bébúvója!
- Maga csak kötözködni tud! Ájjon kézre, asztán majd magára húzom.
A kialakult parázs veszekedés szövegét megpróbáltam leírni, de nincs az a nyomdafesték, amely le ne peregne róla. Letettem a szándékomról.
- Te, fijam.
- Mongya, édsapám.
- Szépecskén elbeszélgettünk, de mostan fogjad mán esztet a gatyát, oszt vigyed vissza a mesternek.
- Előbb iszok egy csupor bort.
- Akkó fogd a demizsont, asztán mennyé a kocsmároshó. Hozzad haza tele, útközbe bele ne igyá, mer kerékbe törlek.
Az öregnek fogalma se volt róla, hogy mi az a kerékbe törés, de tetszett neki a kifejezés, így sűrűn használta. A fia már megszokta, hogy csak üres fenyegetés, így a demizson közel se volt tele, amikor meghozta a bort. Az öreg meglötykölte, aztán olyan csúnyán nézett a legényre, hogy az egy pillanatot sem várva elrohant a szárával felfelé fordított nadrággal.
Úgy két liter bor fogytával megjött a legény.
- No, édsapám, meggyöttem.
- Mit végezté, fijam?
- Itt a gatyája, készen van.
- Aggyad gyorsan. Te meg eriggyé borér.
Az öreg felcibálta magára a nadrágot. Nem volt egyszerű művelet, hiszen ragadt. Végül sikerrel járt, és a legény is megérkezett a borral.
- No, tőccsé, fijam.
- Jó lett-é a gatya?
- Jó, de nézzed má meg. Te is egyenesnek látod a korcát?
- Ájjon föl, megnézem jobban. Emelje a kezit magosba, asztán fordújjon körbe.
- No, most leöntöttem magamat borral!
- A csuprot letehette vóna...
Minden jó, ha jó a vége. A korc szép egyenes lett.
Ültek békességben az öreg, meg a fia. Ittak, és gondolkodtak.
Hogy min gondolkodtak? Azon, hogy valamin gondolkodni kéne, csak még nem tudták, hogy min...
