- Ismersz, írj meg!
- De mit írjak rólad?
- Írj meg!
- Szabad kezet adsz?
- Írj meg!
Kopkopkop...
Kopogtatnak. Ki az? Jé, senki...
Franc aki megeszi, megcsal a fülem. De mi a fenéért ugrok kopogásra, mikor van csengőm?
Kopkopkop, prott, dridzs, csrg...
Koppan, dörren, csattan a csákány a vágatban. Bontjuk a falat, csille hordja el a szenet és a meddőt.
Kopkopkop...
Koppan a fejemben a csákány, kezemben érzem a nyelét. Szabadulni kéne tőle végre. Menj a francba!
Kopkopkop...
De hallod-e, de hallod-e, hogy dalol a sarokban a kalapács...
Nem kalapács, csákány!
Omlik a szén csapásaim nyomán, tüdőmbe egyre nehezebben áramlik a levegő. Por, por, és por. Szilikózis veszély, vigyázz!
Na és? Én megdögölhetek, úgysem gyors halál. Gyerekeimnek kell az élet, kell, hogy tanuljanak. Kell, hogy többre vigyék, mint én.
Kopkopkop...
Menj már a francba!
Megszakadtam, hazatérve ettem, kötelességből fektettem meg feleségem...
Kopkopkop...
Bármennyire sikáltam magam, a szénpor beitta magát a bőrömbe. Éreztem saját bűzöm, és azt hittem, hogy soha nem áll velem egy nő sem szóba. Mégis akadt egy szemrevaló lányka, aki számára megértem annyit, hogy elviselje szénpor szagomat.
Megházasodtunk.
Kopkopkop...
Hej, ha nyílik a tárna...
Hívogatott, és én mentem. Mentem, mert mennem kellett. Muszáj volt. Kellett a pénz, és mert más munka nem volt a környéken.
Kopkopkop...
Szakad rólam a víz, miközben kopácsolom a tárna falát. Iszom pár kortyot, de azonnal ki is ütközik a homlokomon. A rárakódott szénpor nem issza fel, csak iszappá válik.
Kopkopkop...
Nem figyelmeztetett senki. Korábban mentem haza, és a feleségem más férfival hempergett ágyunkban.
Agyamban ütemesen dolgozott a kalapács, és ha a csákány a kezemben van, akkor most börtönben ülök.
Kirohantam a lakásból, és rohantam, csak rohantam. Aztán lerogytam, és sírtam. Tényleg ezt érdemlem?
Kopkopkop...
Igen, ezt. Mi a francért szakadsz meg azért, hogy a feleségednek ne kelljen dolgoznia?
Persze, mert soha nem érsz rá, nem törődsz velem...
De hiszen érted, értetek dolgozom!
Kopkopkop...
Kong az üres lakás, de ez legalább az enyém egyedül.
Bebútoroztam, már nem üres.
Felnőttek a gyerekek, gyerektartást nem kell fizetnem.
Letojnak.
Kopkopkop...
Kopogtatnak. Ki az? Jé, senki...
Megírtál, kösz!
