Kompozit videókonverterek

  • (f)
  • (p)
Cikk – Írta: | 2019-07-31 10:00

A régi mikroszámítógépekhez jól jön egy kompozit videokonverter, amivel monitorra tudjuk kötni a gépet.

Kulcsszavak: . compositevideoconverterkompozitvideóVGAHDMIretró

[ Új teszt ]

Bevezetés

Szeretek szöszmötölni a régi gépekkel, mert kikapcsolnak a napi taposómalomból. Egy jó játék órákig le tud kötni, és nem a sokadik részét tolom végig egy mai FPS-nek, vagy farmolok veszettül, hogy legyen esélyem a következő megmérettetésnél. Félreértés ne essen, a régi játékok nagy része is egy kaptafára készült, de bőven akad olyan, ami teljesen egyedi. Nem egynek a mai változata is létezik, például a Lasersquad játékmechanizmusán alapul az XCOM franchise. A mikrogépeknél a mai szemmel primitív grafika, gyengébb hang egy teljesen más korba repít el. Egyrészt azért, mert a fantáziát többet kell használni. Kicsit ez hasonlít ahhoz, ami a különbség egy könyv és az abból készült film között. Valahogy én mindig másként képzelem el, mint a rendező. Ráadásul én nem csak játszom a gépekkel, hanem helyre is rakom őket, és a történetüket is szeretem. Minden gép egy "egyéniség" és van élettörténete. Hogy hogyan születtek meg, kik pátyolgatták, milyen pályát futottak be, és végül ott van az utódlás kérdése is.

Hogy miért is meséltem ezt el? Mert így könnyebb megérteni, hogy miért álltam neki videókonvertereket nézegetni, és mire kerestem megoldást. A megoldást általában megelőzi egy vagy több probléma. Mi is volt itt a gond? Ezek a régi mikroszámítógépek általában úgy készültek, hogy televízióra lehessen kötni őket. Ennek oka a spórolás volt, mert elég volt az alapgépet megvenni, esetleg kellett egy magnó mellé, és máris lehetett használni őket. Szimplán olcsóbb volt így a felhasználónak az indulás. Persze a legtöbb lehetőséget ad arra, hogy monitort használjak, de ez általában semmi mást nem jelent, mint kompozit videókimenetet. Ezt nem lehet mai monitorra rákötni egyszerűen, ami gond, de nem az alapprobléma. Mert az alapprobléma a régi klasszikus. A család elég jól tűri, hogy a TV-re kössem a gépeket, főként, amikor valami régi klasszikus fut, esetleg együtt játszunk mondjuk Dyna Blastert. De egy idő után ők szeretnének mást nézni a TV-n, ilyenkor nem díjazzák, hogy szeretném a frissen összerakott gépet kipróbálni.

Hogy mi a megoldás?

Régen, kölyök fejjel addig lehetett játszani a Commodore 64-gyel, amíg nem kezdődött az esti film. Azután úgyis aludt mindenki. Hétfő kivétel volt, akkor lehetett 9-ig gyűrni a joy-t. Alternatív megoldásként egy Junoszty is betölthette a kijelző szerepét. Ha áthangolták, akkor még hangja is volt, és bár fekete-fehér volt, így is megtette. Az igazán profiknak videómonitorjuk volt, de annak ára vetekedett a gépével, és akkor már inkább egy floppy meghajtóra költötték az emberek az összekuporgatott valutakeretet.

Ma a megoldás hasonló. Legegyszerűbb szerezni olcsón valami CRT TV-t. Az szépen elmossa kicsit a grafikát és igazi retró. Csak idővel az ember szeme kifolyik tőle. Na jó, nem annyira vészes, évekig néztük, de ma már van jobb. Esetleg meg lehet próbálkozni szerezni egy eredeti monitort. Mondjuk egy jó kis Philips CM8833-at, arra akár RGB módban is rá lehet kötni az Amigát, kompozitban a Spectrumot és S-video módban a C64-et. Szuper darab, de nem örök életű és ez is CRT 50 Hz-es képfrissítéssel. Jó megoldás az LCD TV. Egy használt régebbi darab is megteszi, és ha nincs nagy késleltetése, akkor ez a legjobb megoldás. A baj csak az, hogy mindegyikhez hely kell. Egy 32"-es TV-t bizony valahova el kell rakni.

Ha már van egy monitorunk, akkor sokkal helykímélőbb, ha valami módon megpróbáljuk rákötni a gépet. Köthetjük a számítógépre egy tuner, vagy valami más kártyára (USB kütyüre) amit aztán átkeverünk a monitorra. Sajnos ennek a késleltetése elég magas, egy pörgősebb játéknál már érezhető. A következő oldalon pár olyan eszközt mutatok be, amikhez nem kell még számítógép sem. A hátrányuk, hogy digitalizálni nem tudjuk a játékot, nem lehet semmilyen kép javító (rontó) szűrőt ráuszítani és ezek az olcsó kínai boxok olyanok, amilyenek. Az előnyük az ár és az egyszerűség.

Mit és hogyan teszteltem?

Amit kerestem, elfogadható minőségű és árú eszköz, amivel alacsony késleltetéssel rá tudom kötni egy kis LCD monitorra a gépeket. Ez a másodlagos monitorom a gépemen, de ha kell, nélkülözni tudom. A végén behúzott a csőbe a lendületem, és a fő monitorom egyik bemenetére kötöttem rá a dobozkákat, és bizony az egyik úgy is maradt. Nem kell CRT, nem megy a PC, de lehet hobbizni. Mi kell ennél több? Szóval ne számítsatok csúcs minőségre, de lesz szubjektív vélemény és fényképek a 3 eszközről. Ha úgy tűnne, hogy olvastatok már róluk, akkor annak egyszerű az oka, ugyanis a blogomban már írtam róluk egyesével. A monitorról készültekhez nem nyúltam mélyebben. Nem forgattam, vagy manipuláltam komolyabban őket, hogy jobban látszódjon a dobozok közötti különbség. A képek egy része ezért nagyítható is, de a jpeg minőségét rontanom kellett, hogy beleférjek a feltölthető keretbe.

AV2HDMI

Az első eszköz, amivel próbálkoztam, az AV2HDMI névre hallgat. Az ebay-en a nevére keresve a jelenlegi ár 2500 Ft körül van postával együtt. A dobozka nagyon kicsi méretű. Ahogy a neve is mutatja, normál HDMI kimenettel rendelkezik.

A bemeneti oldalon kompozit videót és sztereó hangot tud fogadni. A tápot sima mini USB csatlakozón keresztül várja. Ez azért jó, mert akár a monitor USB aljzatára is köthető, tehát könnyen el lehet rejteni mögé. A kimenet felbontása egy kapcsolóval váltható 720p és 1080p között.

Először 720p-vel próbálkoztam. A Workbench szépen betöltött, de a megjelenített képről ez már nem volt elmondható. Még a fénykép is jól átadja, hogy mi volt a problémám vele. Az ablakok fejléce és az ikonok felirata is hiányosnak, rondának bizonyult.

A monitort kicsit közelebbről nézve látható volt, ahogy a sorok hajladoztak, és a mintavételezés felbontását is nagyon alacsonynak találtam. 720p beállítás mellett megbukott, de kapott még egy esélyt.

1080p-re billentve a kapcsolót nem láttam igazi eltérést. Ugyanaz az életlen, mosott kép fogadott. A menük, ikonok olvashatóak, de a kép picit "zizegett" és erősen elmosódott volt.

Közelről nézve ugyanolyannak bizonyult, mint 720p-ben. Gyakorlatilag nem láttam különbséget. Esetleg az Amigában is lehetett volna a hiba, de ezt gyorsan ellenőrizhettem, ahogy a másik két dobozt is bekötöttem a monitor és az 1200-es közé. Úgy gondolom, hogyha 720p és 1080p között nincs különbség, akkor már a bemeneti részen csődöt mondott az elektronika. Vagy az AD rész felbontása alacsony, vagy az interlace képet nem tudja rendesen kezelni. De milyen más lenne a sima kompozit videójel?

UP 1080P

A doboz tartalma a szokásos. A féltenyérnyi konverteren kívül egy dugasztápot, S-Video és RCA kábelt találtam a dobozban. Az ára magasabb a kis AV2HDMI-nél, nagyjából 6-7000 forintért lehet mostanában hozzájutni. Ezért cserébe a bemeneti oldalon sokkal több választási lehetőség áll a rendelkezésünkre. HDMI, S-Video és normál kompozit jelet képes fogadni.

A kimenet a ház másik oldalán található két nyomógombbal együtt. Ezekkel válthatunk a bemenetek között, illetve a 720 vagy 1080p felbontású kimeneti jel között. De a lényeg, hogy milyen kimeneti minőséget láttam a monitoron.

Az Amiga 1200-at már lehetett használni az átalakítóval. A kimenet egész elfogadhatónak tűnt az előző alanyhoz képest. A kép nem zizegett, de mosottnak láttam, nem is kicsit. Ezt részben rá lehet fogni arra, hogy alacsony felbontású kompozit jellel etettem.

A stabil képpel játékra már elfogadhatónak bizonyul, de a szöveges megjelenítés még mindig nem volt az erőssége.

1080p-re váltva sem változott a helyzet. A kép nem változott, ahogy láthatjátok a fényképen. Nem is tudom, mit írhatnék még róla.

Cannon Fodderrel is kipróbáltam a konvertert. A zöld különböző árnyalataiból felépített kép nem nyűgözött le. De legalább nem akadt és a késleltetés sem volt az egekben. Nagyjából hasonló eredményt lehet elérni egy öreg PCI-os TV kártyával.

video to VGA

Az utolsó darab árban a kettő másik között helyezkedik el. Bacsis fülei kiállításán is jó hasznát vettem. Idén már nagyjából 4 gépet kötöttem CRT monitorra ilyen konverterekkel. Azt hiszem, ezzel máris lelőttem az eredményt, de azért olvassátok végig, mert nem annyira egyértelmű, mint látszik.

A dobozka elég egyszerű, sima kompozit és S-Video mellett VGA bemenete is van. A tesztben csak a kompozit bemenetet használtam, hogy az eddigi dobozokkal össze tudjam hasonlítani.

A másik oldalon vannak a dobozka vezérlőgombjai, amikkel a következők állíthatóak:

- Bemenetek közötti választás.
- A kimenő videojel felbontása. Nekem az 1024×768 vált be, mert 4:3-as monitorra kötve használom.
- A megjelenített kép beállításai: világosság, kontraszt, élesség, szín, és színtelítettség.

A Workbench az eddigieknél sokkal élesebben jelent meg a monitoron. Nem mondom, hogy tökéletes, mert messze nem az, de jobbnak találtam, mint az előtte tesztelt konvertereket.

Közelebbről is megnéztem a képet, és az alábbi képet láttam. Nem azt mondom, hogy nincs jobb konverter, de a képminősége végre elérte azt, amit egy régi CRT monitoron is láthattam. Ez még mindig csak az a szint, amit 30 éve is elértünk, de legalább már nem bizonyult klasszisokkal rosszabbnak.

Kicsit állítgattam a menüben a képminőséget. A kontrasztot, a kimeneti felbontást és a színegyensúlyt is piszkálgattam kicsit.

Hogy sikerült-e jobb képet beállítanom, az nem biztos. Az biztos, hogy a kép olvashatóbbnak bizonyult. Valahogy nekem mégis egy kicsit jobban tetszett a lágyabb, melegebb kép.

A Cannon Fodder tesztet simán vette a konverter. A kép elég élesnek bizonyult, a késleltetés sem volt rossz. Messze van a tökéletestől, de az ár/érték arányával nehéz versenyezni. Ebben azért benne van az is, hogy elég olcsó.

Értékelés, ráadás

Értékelés

A három konverter egyike sem tökéletes. Az árkategóriát is figyelembe kell azonban venni. Bármelyikből egy tucatnyit lehet venni egy OSSC árából. Az utolsó, Video to VGA konverter lett a befutó. A képminőség, ahogy leírtam, nem tökéletes, de az előző két példánynál jobb. Egy videót is készítettem a külön bejegyzésemben.

Egy dolog miatt nem merem teljesen nyugodt szívvel ajánlani. Több darabot is rendeltem belőle. Valamelyik batchnél a 3 rendelt darabból az egyik eltért a másik kettőtől. Fényképek alapján nem tudtam megkülönböztetni a többiektől, de elsőre még akkor se, amikor a kezembe vettem. Az a baj, hogy az a darab minden téren rosszabbul teljesít. Az már csak hab a tortán, hogy árulnak egy megtévesztésig hasonló, de VGA TO VIDEO feliratú eszközt is. Annak a funkciója pont ellentétes, VGA-ból csinál kompozit jelet. Kicsit figyelmetlenebbül rendelve könnyű mellényúlni vele.

Mindent figyelembe véve mégis a Video to VGA a nyertes eszköz.

Ráadás

Egy gyors próba erejéig rákötöttem az Amigát direktben a Dell P2424H monitorra, és csodák-csodájára adott képet. Hogy ez miért meglepő? Azért, mert az összes specifikációján kívül eső képpel etettem meg. Az Amiga 50Hz-es kép- és 15,625 kHz sorfrekvenciával hajtotta meg az LCD-t. Az utóbbi nagyjából a fele annak, amit a monitor elvileg fogadni képes. Persze ez elméleti korlát, ugyanis a VGA bemenet szinte rögtön egy AD átalakítóba megy be. A korlátot az jelenti, hogy a szoftver mit tud kezdeni a szabványos VGA-tól eltérő jellel. Ebben az esetben egész jól fel tudta dolgozni.

Gyorsan két másik monitorral is megpróbálkoztam. Az öreg 17"-es Acer korrektül kiírta, hogy nem tud mit kezdeni a képpel. Nagyjából ezt az eredményt vártam volna már az előző esetben is.

A Samsung 770p nem adta ilyen könnyen meg magát. Próbált küzdeni, de nem talált szinkront. A kép futott, be-be villant. Egy próbát megért, de nem hozott használható eredményt.

Kicsit visszatérve a P2424H-ra megállapítottam, hogy a kép érdekes. Kicsit poénosan megfogalmazva a scanline-ok vízszintesen szoktak megjelenni, nem függőlegesen. A csíkozódást leszámítva a kép élesnek és stabilnak bizonyult. 2-3 játékot és demót is kipróbáltam rajta, de nem tudott kifogni a monitoron. Kicsit a fázissal játszottam, de a csíkozódást nem tudtam eltüntetni, csak kicsit átrendezni. Egy szó mint száz, érdemes próbálkozni hasonló esetben.