Bevezetés

Szeretek szöszmötölni a régi gépekkel, mert kikapcsolnak a napi taposómalomból. Egy jó játék órákig le tud kötni, és nem a sokadik részét tolom végig egy mai FPS-nek, vagy farmolok veszettül, hogy legyen esélyem a következő megmérettetésnél. Félreértés ne essen, a régi játékok nagy része is egy kaptafára készült, de bőven akad olyan, ami teljesen egyedi. Nem egynek a mai változata is létezik, például a Lasersquad játékmechanizmusán alapul az XCOM franchise. A mikrogépeknél a mai szemmel primitív grafika, gyengébb hang egy teljesen más korba repít el. Egyrészt azért, mert a fantáziát többet kell használni. Kicsit ez hasonlít ahhoz, ami a különbség egy könyv és az abból készült film között. Valahogy én mindig másként képzelem el, mint a rendező. Ráadásul én nem csak játszom a gépekkel, hanem helyre is rakom őket, és a történetüket is szeretem. Minden gép egy "egyéniség" és van élettörténete. Hogy hogyan születtek meg, kik pátyolgatták, milyen pályát futottak be, és végül ott van az utódlás kérdése is.

Hogy miért is meséltem ezt el? Mert így könnyebb megérteni, hogy miért álltam neki videókonvertereket nézegetni, és mire kerestem megoldást. A megoldást általában megelőzi egy vagy több probléma. Mi is volt itt a gond? Ezek a régi mikroszámítógépek általában úgy készültek, hogy televízióra lehessen kötni őket. Ennek oka a spórolás volt, mert elég volt az alapgépet megvenni, esetleg kellett egy magnó mellé, és máris lehetett használni őket. Szimplán olcsóbb volt így a felhasználónak az indulás. Persze a legtöbb lehetőséget ad arra, hogy monitort használjak, de ez általában semmi mást nem jelent, mint kompozit videókimenetet. Ezt nem lehet mai monitorra rákötni egyszerűen, ami gond, de nem az alapprobléma. Mert az alapprobléma a régi klasszikus. A család elég jól tűri, hogy a TV-re kössem a gépeket, főként, amikor valami régi klasszikus fut, esetleg együtt játszunk mondjuk Dyna Blastert. De egy idő után ők szeretnének mást nézni a TV-n, ilyenkor nem díjazzák, hogy szeretném a frissen összerakott gépet kipróbálni.

Hogy mi a megoldás?

Régen, kölyök fejjel addig lehetett játszani a Commodore 64-gyel, amíg nem kezdődött az esti film. Azután úgyis aludt mindenki. Hétfő kivétel volt, akkor lehetett 9-ig gyűrni a joy-t. Alternatív megoldásként egy Junoszty is betölthette a kijelző szerepét. Ha áthangolták, akkor még hangja is volt, és bár fekete-fehér volt, így is megtette. Az igazán profiknak videómonitorjuk volt, de annak ára vetekedett a gépével, és akkor már inkább egy floppy meghajtóra költötték az emberek az összekuporgatott valutakeretet.

Ma a megoldás hasonló. Legegyszerűbb szerezni olcsón valami CRT TV-t. Az szépen elmossa kicsit a grafikát és igazi retró. Csak idővel az ember szeme kifolyik tőle. Na jó, nem annyira vészes, évekig néztük, de ma már van jobb. Esetleg meg lehet próbálkozni szerezni egy eredeti monitort. Mondjuk egy jó kis Philips CM8833-at, arra akár RGB módban is rá lehet kötni az Amigát, kompozitban a Spectrumot és S-video módban a C64-et. Szuper darab, de nem örök életű és ez is CRT 50 Hz-es képfrissítéssel. Jó megoldás az LCD TV. Egy használt régebbi darab is megteszi, és ha nincs nagy késleltetése, akkor ez a legjobb megoldás. A baj csak az, hogy mindegyikhez hely kell. Egy 32"-es TV-t bizony valahova el kell rakni.

Ha már van egy monitorunk, akkor sokkal helykímélőbb, ha valami módon megpróbáljuk rákötni a gépet. Köthetjük a számítógépre egy tuner, vagy valami más kártyára (USB kütyüre) amit aztán átkeverünk a monitorra. Sajnos ennek a késleltetése elég magas, egy pörgősebb játéknál már érezhető. A következő oldalon pár olyan eszközt mutatok be, amikhez nem kell még számítógép sem. A hátrányuk, hogy digitalizálni nem tudjuk a játékot, nem lehet semmilyen kép javító (rontó) szűrőt ráuszítani és ezek az olcsó kínai boxok olyanok, amilyenek. Az előnyük az ár és az egyszerűség.

Mit és hogyan teszteltem?

Amit kerestem, elfogadható minőségű és árú eszköz, amivel alacsony késleltetéssel rá tudom kötni egy kis LCD monitorra a gépeket. Ez a másodlagos monitorom a gépemen, de ha kell, nélkülözni tudom. A végén behúzott a csőbe a lendületem, és a fő monitorom egyik bemenetére kötöttem rá a dobozkákat, és bizony az egyik úgy is maradt. Nem kell CRT, nem megy a PC, de lehet hobbizni. Mi kell ennél több? Szóval ne számítsatok csúcs minőségre, de lesz szubjektív vélemény és fényképek a 3 eszközről. Ha úgy tűnne, hogy olvastatok már róluk, akkor annak egyszerű az oka, ugyanis a blogomban már írtam róluk egyesével. A monitorról készültekhez nem nyúltam mélyebben. Nem forgattam, vagy manipuláltam komolyabban őket, hogy jobban látszódjon a dobozok közötti különbség. A képek egy része ezért nagyítható is, de a jpeg minőségét rontanom kellett, hogy beleférjek a feltölthető keretbe.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!