Klímaváltozás a harmadik póluson

  • (f)
  • (p)
Helyszíni riport – Írta: | 2009-05-18 12:12

Ladakhból írok, ahol a klímaváltozás hatásait tanulmányozzuk - Shiva Vandana

[ Új teszt ]

Klímaváltozás a harmadik póluson

Írta: Shiva Vandana
2009. 05. 17.

Ladakhból írok, ahol a klímaváltozás hatásait tanulmányozzuk és a helyi közösségek bevonásával, alkalmazkodási és a katasztrófa-elhárítási stratégiák kidolgozásával foglalkozunk.

Sok jelentés szól a globális felmelegedés és a klímaváltozás következtében zajló olvadásról az Északi- és a Déli-sarkvidékeken. A Himalája gleccsereinek elolvadásáról azonban alig esik szó, annak ellenére, hogy sokkal több embert érint.

Jelenleg a szárazföldek 10% -át fedi hó, aminek 84.16%-a a Déli-Sarkon, 13,9%-a Grönlandon, 0.77%-a a Himalájában, 0,51%-a Észak-Amerikában, 0,37%-a Afrikában, 0,15%-a Dél-Amerikában, 0,06%-a Európában található. A sarkköri területeket kivéve a Földön a legtöbb gleccser a Himalájában van. A Himalája 9,04%-át fedik gleccserek, további 30-40%-át pedig hó fedi.

A Himalája gleccserei jelentik a Föld harmadik pólusát. Ezek táplálják Ázsia nagy folyóit és biztosítják az édesvizet az emberiség felének.

Ladakhban, India legészakibb vidékén, minden élet a hótól függ. Ladakh éghajlata hegyvidéki sivatag, ahol az átlagos csapadék mennyisége évente 50mm, s ahol a mindennapi élethez nélkülözhetetlen vizet a hóolvadék jelenti. Egyrészt a földekre hulló hó, ami a mezőgazdasághoz és pásztorkodáshoz szükséges csapadékot adja, másrészt a lassan olvadó gleccserek hava, amely a vízfolyásokat, a kis település életvonalait táplálja.

Az emberek túlélését évszázadok óta a hó teszi lehetővé Ladakhban.

A klímaváltozás ezt is megváltoztatja. Kevesebb hó esik, így kevesebb csapadék jut a növénytermesztésre. Faluról falura járva tapasztaljuk, hogy azokon a területeken, ahol kizárólag a havazások adták a földműveléshez szükséges nedvességet, az emberek felhagynak a gazdálkodással.

A ritkább hóesés miatt a gleccserek hava sem kap utánpótlást, és csökken a folyók vízhozama. A rövidebb ideig tartó havazások megakadályozzák, hogy a hó kemény jégkristályokká tömörüljön, ami a nyári évszakban a gleccser gyorsabb olvadását okozza.
A klímaváltozás hatása az is, hogy a magasabban fekvő vidékeken is inkább eső esik mint hó, ami megint csak a gleccserek gyors visszahúzódását eredményezi.

A hegyvidéki sivatagokban gyakoribbá váltak a korábban ismeretlen, nagy esőzések is, amelyek hirtelen áradásokat okozva házakat, termőföldeket, jószágokat mosnak el. A Himalája falvaiban, amilyen például Rongjuk, klímamenekülteket is találunk már. Egy elvándorolt asszonytól azt hallottuk: “félünk, ha sötét felhőket látunk”.

A klímaváltozás a hegyvidéki sivatagban a sötét felhők érkezésének és a fehér hó eltűnésének képében lép be a ladakhi emberek életébe. Nem ők idézték elő, de ők az áldozatai. Így kell szembenézniük a klímaváltozás kegyetlen igazságtalanságával, miközben a klímaváltozás okozói saját tetteik következményeitől elszigetelten, tovább szennyezik a környezetet. Mások több ezer mérfölddel arrébb, a hátukat tartják az üvegházhatás következményeiért.

Indiában 5243 gleccser van, amelyek 37579 négyzetkilométeres területén 142.88 négyzetkilométernyi jég van.

A Gangotri gleccser, amely a Gangesz folyót táplálja, évente 20-23 métert zsugorodik. A Millam gleccser 30 méterrel, a Dokrani 15-20 méterrel csökken évente. A gleccserek visszahúzódása a klímaváltozással együtt felgyorsult. A Gangotri gleccser fogyásának üteme megháromszorozódott az elmúlt három évben. A gleccserek olvadásának egyik legpusztítóbb következménye az, amikor kiöntenek a gleccsertavak és bekövetkezik a gleccsertó kitörése által okozott áradás, az un. Glacial Lake Outburst Floods (GLOFs) jelenség.

A klímaváltozást kezdetben széleskörű áradások kísérik, de idővel, ahogy a hó elolvad, nyári szárazságok követik. A Gangesz vidékén a gleccserek zsugorodása, - a július-szeptember közötti olvadásukkal járó, megszokott évszakos áradások kétharmadával kisebb vízhozam miatt, - India öntözéssel megművelt területeinek 37%-án, 500 millió ember számára okoznak majd vízhiányt.

A Himalája gleccsereiből lefolyó víz Észak-India legnagyobb ivóvízforrása és egyben ezek adják a Gangesz vízhozamának felét is. Gleccserek táplálják ezen kívül az Indus, a Brahmaputra, a Mekong, a Irrawady, a Sárga és a Jangce folyókat is.

Az IPCC (Éghajlat-változási Kormányközi Testület) szerint “a gleccserek a Himalájában gyorsabban fogynak, mint bárhol máshol a világon. Ha ez az ütem folytatódik, igen nagy a valószínűsége, hogy 2035-re, vagy a Föld átlaghőmérsékletének emelkedésével akár már korábban, eltűnnek.” Az IPCC jelentése szerint 2035-re a Himalája gleccsereinek területe 193051 négyzetmérföldről 38,000 négyzetmérföldre fog zsugorodni.

Milliók élete forog kockán. A Himalájában élőket ezért kezdtük el folyamatosan bevonni a klímaváltozásról szóló vitákba olyan témákban, mint a környezeti igazságosság, alkalmazkodás és katasztrófa-védelem.

Az érintett emberek számát illetően a Harmadik Póluson folyó éghajlatváltozás a legnagyobb hatású. Semmilyen klímaváltozást érintő intézkedés, egyezmény nem lehet teljes a Himalájában élő közösségek bevonása nélkül.

India kormánya egy nyolc feladatból álló nemzeti akciótervet dolgozott ki a klímaváltozásra. Az egyik végrehajtandó feladat a Himalája ökoszisztémájának fenntartása. A himalájai közösségeket azonban kifelejtették a feladat meghatározásából. Ahogy az akciótervben áll: “Végrehajtandó feladat a Himalája ökoszisztémájának megőrzése, gazdálkodási intézkedések kialakítása a Himalája gleccsereinek és hegyeinek ökoszisztémáinak megőrzése és védelme érdekében. Mivel a Himalája kulcsfontosságú állandó folyók forrása, a feladat többek közt annak a megértése is, hogy a Himalája gleccserei visszaszorulnak-e egyáltalán, s ha igen, úgy milyen mértékben, és milyen módon kell kezelni a problémát. A feladat végrehajtásához klimatológusok, gleccserkutatók és már szakemberek együttműködésére van szükség.”

Az embereket csak az erdők megóvásába akarják bevonni, “elő kell segíteni az ökoszisztémákkal való közösségeken alapuló gazdálkodást ösztönözve a társadalmi szervezeteket és a helyi önkormányzatokat az erdős területek növelésére és védelmére."

De a klímaváltozás több mint az erdők védelme. A klímaváltozás hirtelen áradásokról, szárazságokról, egy olyan jövő megtervezéséről szól, ami más, mint a jelen. Ezért az embereket partnerként kell kezelni a megfigyelésekben és a tervezésben. A kormányzati gépezet, bármennyire legyen is kifinomult, nem ismerhet minden hegyet, gleccsert, patakot és mezőt. Az ott élő emberek szakértői a helyi ökorendszereknek és a változásoknak, amelyeket az éghajlat-destabilizáció környezetükben okoz. Az ő szakértelmüket kellene mozgósítani, hogy még idejekorán kialakítsuk az alkalmazkodás stratégiáit.

Az angol eredeti itt olvasható: http://www.zmag.org/zspace/commentaries/3866

fordította: finest