Furcsa. Itt élek Pest megyében, a fővárosba mindössze egy óra vonatozással elérhetek, Vácra fél óra az út. Olyan falu ez az Őrbottyán, akár a többi, az egyetlen különlegesség – a harangöntöde – sem igazi látványosság, kívülről mindössze egy betonkerítés és egy harangos cégér. Mégis, mintha sokkal távolabb élnék. Mondjuk úgy ötvenévnyire. Változó ez a szám, mert hiszen van számítógép, lesem a fórumokat, interneten publikálok. A kertben korszerű permetszereket használok, új növényfajtákat telepítek és pozdorja helyett már OSB-lapot teszek az ólak oldalára. Mégis, az összkép olyan… régi.

Emlékeztek még az általános iskolai farsangokra? Nekem mindössze annyi maradt meg a fejemben róluk, hogy csak alsóban jártam el – még Csömörön éltünk –, és mindig sheriffnek öltöztem. Persze a rögtönzött, szinte hétköznapi ruhákkal sosem értem el helyezést a legötletesebb jelmezek dobogóján, mindössze egy játékpisztolyt meg egy western-kalapot aggattam magamra az eleve meglévő farmergatya és kockás ing mellé. Ja, és fölhúztam még egy olcsó kis műbőr western csizmát. És akkor én voltam a sheriff.

Most, vagy tíz évvel később a tizenegy éves kisöcsém is farsangozott. Itt ér össze a két szál: ő is csak egy-két kiegészítőt kapott föl az itthoni ruhájára, ámde ebből valami más lett, mint nálam anno.

Ő felaggatta magára az én régi kürtömet, fogott egy lomtalanításon guberált játékíjat és az én régi fa fokosomat, amit a Kékesen vettem tizenegy éve. Minden mást egyébként is szokott hordani… Nagyjából két percig tartrottak az előkészületek, és már baktatott is az iskola felé... Nos, itt a végeredmény.

(Katt ide vagy a képre a galériához. Bocs, telefonnal készült képek. :D)

Mikor hazajövet után elújságolta, hogy második helyezett lett, egy „zombi” után, azt hittem, lefordulok a székről. Az öcsém kis híján megnyerte a farsangot az itthoni ruhájával.