Hirdetés

2019. május 25., szombat

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

Kicsi a bors, de gyors

Szép, kicsi, gyors, masszív és még olcsó is. Mindez egyetlen pendrive-ban!

[ ÚJ TESZT ]

SuperTalent Pico-C

PICO-C

Mindezek ellenére a véletlen műve volt az, hogy éppen most, és pont azt vettem, amit. Történt ugyanis, hogy más alkatrész után kutatva internetes árlistákat böngésztem. Ott akadt meg a szemem a Super Talent Pico-C nevű termékén. Pontosabban a „pico” és a „200x” kifejezések egyidejű használatán. Azóta ugyanis, hogy a pendrive-ok befutott termékekké váltak, időről-időre megjelentek olyan típusok, amik a szokásosnál kisebb méretükkel hódítanak. Eme tulajdonságuk nyilvánvalóan előnyt jelent a hordozhatóság szempontjából, de komoly hátrány, ha a sebességre terelődik a szó. Ez ugyan nem teljesen törvényszerű, de sajnos valós tapasztalat.

Mivel – mint említettem – már régebb óta foglalkoztatott a meghajtócsere, interneten utánajártam a terméknek, és a kedvező tapasztalatok birtokában rendeltem is egyet. Szerencsére emberi áron kapható volt a megcélzott 8GB-os méretben is. Sőt, tulajdonképpen harmadannyiba került, mint annak idején a Kingston, miközben a kapacitása a nyolcszorosára növekedett. Mi ez, ha nem fejlődés? A sebesség terén az volt az elvárásom, hogy simán hoznia kell az előd tempóját minden téren, miközben a tesztek alapján olvasásban kiemelkedő teljesítményt vártam tőle.

Miután megérkezett, végre élőben is alaposan szemügyre vehettem. Azt már korábban is tudtam, hogy kicsi, de most látszott igazán, hogy mennyire: még a csatlakozónak sem jutott fedél (konkrétumok: 31,3mm * 12,4mm * 3,4mm). A méretéhez képest viszont meglepően nehéz (pedig nincs 6 gramm). Nem is csoda, hiszen fém házat kapott, amitől elpusztíthatatlannak tűnik. Az érzést fokozza a kiváló összeszerelési minőség, a neten látható videók tanúsága szerint ráadásul vízálló is – ezt nem teszteltem. A felülete a nevéhez méltóan csillog-villog, és sajnos remekül gyűjti az ujjlenyomatokat.

Az első használat után aztán kibuktak a kis méret hátulütői is. Egyszerűen annyira apró, hogy kevesebb, mint 2 centi lóg ki a gépből. Ezt kombinálva azzal a ténnyel, hogy meglehetősen szorul a csatlakozója, feltehetően azért, mert az egyik oldala jól láthatóan befelé hajlik, és nem teljesen párhuzamos a másikkal (ejnye!), komoly kihívást jelentett az eltávolításnál. Egyrészt nem lehet rendesen megfogni, másrészt, talán mondanom se kell, hogy a fényes külső sokkal jobban csúszik, mint a DataTraveler recézett, gumírozott oldala... Gyorsan fel is raktam rá a hozzá kapott fémláncot, hogy azt megfogva lehessen segíteni a kihúzás kényes műveletét. Maga a lánc egyébként meglepően erős, nem is sikerült elszakítanom, a „zár” ugyanis hamarabb megadta magát.

A fent leírt nehézségeken túl azonban nagyon tetszik, és garantáltan mindenkinél kiváltja majd a „Wow!”-effektust. Ez tapasztalat. Persze egy pendrive-ot elsősorban nem mutogatni vesz az ember, szóval igyekeztem utánajárni, hogy mit is tud a kicsike valójában.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.