A kiállításon

Az első kiállításos napom szokatlan eseménytelenül indult: semmi elalvás, kényelmes reggelizés, médiatalálkozón ottlevés időben, kiállításbusz elérése... már akkor gyanakodnom kellett volna, hogy a világ egyensúlyra törekvésének törvénye értelmében ennek még meglesz a böjtje... de ne szaladjunk előre, vagyis inkább mégis de!

Kiállítás nappali fények:

Csak előtte még elmesélem, hogy már megint talákoztam egy pontosan ugyanolyan indiai "asztrológiai egyetemi hallgatóval", mint tavaly, aki odajött hozzám, és arról kezdett hablatyolni, hogy milyen szerencsés vagyok, meg milyen jók fognak velem történni. Már tavaly is gyanús volt, de mostmár egyértelmű lett, hogy ez valami átverés, úgyhogy hamar leráztam. (Nemigen tudott mit kezdeni azzal, hogy igazából nem érdekel a jövőm egy cseppet sem.) Rákerestem a neten, mert kíváncsi voltam, hogy ez milyen fajta csaló, és találtam egy angol nyelvű bejegyzést erről. A szokásos sztori: hosszabb bohóckodás után végül pénzre akar megvágni.

Esti fények a kiállítás teraszáról:

Az idei kiállításon annyiban jobb rendszer van számomra, mint tavaly, hogy most nem csak a többi külföldi újságíróval kerülhetek kapcsolatba, hanem a kilátogató magyar kereskedőkkel is, mert van itt egy lány a szervezőktől, aki összefogja a magyar csapatot. Ennek örömére az esti állófogadásos díjkiosztó gálára már nem is az újságírókkal, hanem a magyarokkal mentem. Itt hatalmas megdöbbenésemre összefutottam egy középiskolai évfolyamtársammal, akivel anno nagyon jóban voltam, és akit a suli óta nem is láttam... Hát, hogy ehhez Hongkongba kellett jönnöm, miközben otthon a szomszéd faluban lakik, azért az egy röhej. :-)

Nagyon megörültünk ennek a váratlan viszontlátásnak, így hát vele, meg még három újdonsült magyar cimborával rögtön kitaláltuk, hogy akkor elmegyünk enni-inni, amiből meglehetősen éjszakába nyúlt iddogatás-beszélgetés lett. Hajnali 3 volt, mire ágyba kerültem, és persze innentől esélyem nem volt többé tartani a terveimet, a reggeli felkelést, a kényelmes reggelit, a részvételt a kötelező sajtóhülyeségeken. Ráadásul buktam, hogy már az első napon tök jól átálltam az időeltolódásra... de nem baj, az az igazság, hogy egy cseppet sem bánom, hogy így alakult, nagyon örültem ennek az estének, rám is fért már egy kis társaság, mert olyan antiszociális vagyok az utóbbi időben.

Nepáli sör:

Mondjuk ez a sör jobban ízlett, mint az a sok furcsaság, amiket napközben tesznek ki nekünk, újságíróknak a médiacenterben. Ma például szójatejet meg krizantémteát kaptunk, egyik se volt túl finom, de legalább sok mindent kipróbálhatok.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!