Tizenharmadik nap
A reggeli után elhagytuk a menő lakunkat. Az ilyen helyeken mindenhol kóddal nyitható ajtók vannak, személyzet nincs.
Távozáskor csak takarítani kell és lehúzni az ágyneműt, valószínűleg hetente egyszer van nagytakarítás.
Az ár ezekhez képest nagyon baráti volt, és bőven megérte azt a 15 percet, amit a takarításra szántunk.
Hirdetés
Útközben észrevettük, hogy vészesen fogy az üzemanyag.
Vagy az autó nem jelezte, vagy mi nem vettük észre, a lényeg: 37 km-re volt még üzemanyag, és 32 km-re a következő benzinkút.
Szerencsére az út többnyire lejtett, így 8 km-rel a tartályban pont odaértünk.
A következő megálló Auttiköngäs volt, egy kanyon, ahol a 19. században a víz erős sodrását faúsztatásra használták.
A vízesés mellett egy csúszda-szerű szerkezetet építettek, amin a farönkök a vízzel együtt haladtak le.
Épp ott volt egy geológuscsoport, akik felmérést végeztek, mert szeretnék az egész szerkezetet restaurálni.
Beszélgetésbe elegyedtünk velük, részben a drón miatt, részben mert a cég, ahol dolgozom, hasonló mérésekkel is foglalkozik.
A környék egyben szabadtéri múzeum is, ahol be lehet menni régi faházakba, és megtudni, hogyan éltek itt az emberek régen.
Van egy menedékház is, amit bárki használhat vészhelyzetben, például, ha túrázás közben rásötétedik.
Apróság, de nagyon jellemző a finnekről: a fából készült járdákon fém csúszásgátlók vannak, így esőben és fagyban sem csúszik el az ember.
A túra után megálltunk a parkoló melletti kávézóban, ahol pótoltuk az energiát.
A WC különálló, klasszikus erdei budi volt, de rendkívül tiszta.
A „nagy dolgok” után fűrészport kell dobni a gödörbe, ami segíti a természetes lebomlást és megakadályozza a szagokat.
Továbbhaladva ismét belefutottunk egy rénszarvascsordába.
Az utazás előtt csak reméltem, hogy talán látunk néhányat, ehhez képest nem volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna velük.
És még két hét után sem untuk meg.
A következő megálló Korouoma, egy nemzeti park része.
Mivel jó idő volt és kedvünk is akadt, nekivágtunk a leghosszabb túrának.
A park bejáratánál egy kapu fogadott, majd sűrű erdőn keresztül vezetett az út.
Bár medvés környéknek számít, a vadásztól hallottak után már nem stresszeltem és tényleg, nem is láttunk egyet sem 
Az időjárás tökéletes volt: 12 fok, szél és eső nélkül.
A többórás túra alatt mindössze öt emberrel találkoztunk, nyugalom, természet, csend.
Aznap este egy síközpont mellett szálltunk meg, ismét egy teljes házban, ketten, 15 ággyal.
A ház ideális nagyobb csoportoknak is, de mi csak egy hálószobát használtunk, így takarítani sem kellett sokat.
Fun fact, az erdei menedékházak rendszere:
Finnországban több mint 4000 ingyenesen használható menedékház (laavu, kota) található.
Ezeket a túrázók, vadászok és síelők is használhatják. Soknál tűzrakóhely, fa és WC is van, mindez teljesen díjmentesen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
