Két hét Lappföld: Finnország, Svédország és Norvégia

Meg szerettük volna nézni természetes közegükben a nagyvadakat, az északi fényt és Hammerfestet is.

Hirdetés

Tizedik nap

A reggeli után kicsekkoltunk, és elindultunk nyugat felé, át az országon.
Nem mentünk sokat, mert megálltunk a Riisitunturi Nemzeti Parkban egyet túrázni.

A parkra jellemző, hogy az átlagosnál is többféle lakmározási lehetőséget kínál a medvéknek. Ősszel a színek valami hihetetlenül gyönyörűek.

Kiválasztottunk egy túrát a sok közül, kb. 5 km-es, lankás, kisebb hegyes útvonal volt.

Aki szeret kirándulni, annak ez a túra kötelező.

Körülbelül egy óra volt felérni a túra legmagasabb pontjára, és a felhős idő ellenére is csodás kilátás nyílt a környező tavakra és erdőkre.

Télen valószínűleg még szebb lehet – tervben van, hogy egyszer visszatérünk.

Az utak jól karbantartottak, a „semmiben” lévő erdei WC-k is tiszták voltak.
A túra után Rovaniemi felé vettük az irányt, ami a Mikulás hivatalos lakhelye.

A város környékén sok látnivaló akadt, így a túra alatt először két éjszakára vettünk ki szállást.
A szezonon kívül az árak sem voltak magasak, pláne a színvonalhoz képest.

A reggeli benne volt az árban, de reggeliztető helyiség helyett minden bent volt a hűtőben és a konyhában, bőségesen.
Nem spórolták ki az alapanyagokat: a felét magunkkal vittük, és a következő napokban fogyasztottuk el.

Estére viszont lefoglaltunk egy túrát egy profi auroravadász csapattal.
Aznap estére 6 feletti KP-indexet jósoltak, ami ritka.
Az „Aurora Hunters” csapat a felhős idő ellenére is ígérte, hogy látni fogjuk a fényeket.
A túra este 9-kor indult és reggel 5-ig tartott.
A vezető már induláskor mondta, hogy az út legalább 2 órás lesz: át kell menni Svédországba, ott tiszta az ég.

Félúton már láttuk az első erős csóvákat, szabad szemmel is zöldek voltak.
Tovább haladtunk, majd megálltunk az úton, és előttünk tárult az égbolt teljes pompájában.

Annyira erős volt a fény, hogy az utat is zölden világította be, a piros árnyalatokat is láttuk szabad szemmel.

Nem csak egy irányban, mindenhol táncoltak a fények.

Három órán át szinte megállás nélkül ment a látvány, hajnal három körül indultunk vissza.
Még a visszaúton láttunk egy jávorszarvast is, először az utazás alatt és az egyetlent.

Fun fact, aurora hunting tippek:
A sarki fények fotózásához: ISO 800–3200, f/1.4–f/2.8, záridő 1-4 mp, manuális fókusz csillagra, RAW formátum. A legjobb időszak: szeptember–április, tiszta, sötét égbolt mellett.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!