Negyedik nap
A reggeli után nekivágtunk a napnak, ez volt az a nap, amikor átértünk Norvégiába.
Nem sokkal indulás után megálltunk egy tágas vízfelületnél, ahol ideális volt drónozni.
A tavakat gyakran csak egy keskeny út választja el egymástól, fentről nézve szinte olyan, mintha a víz uralná a tájat.
Még a határ előtt is tettünk egy rövid sétát, és újra repültem egyet a drónnal.
Ahogy átléptük a norvég határt, kisütött a nap, és az út menti fák igazi őszi színekben pompáztak: sárga, narancs és vörös minden árnyalata.
Tizenöt perc autózás után egy kis kilátónál álltunk meg. Norvégiában sokszor egy tábla, rajta fényképezőgép-jel mutatja, ha van valami érdekes látnivaló. A parkolóban még nem is láttuk, mit érdemes nézni, de a víz dübörgése elárulta: vízesés lesz.
Egy rövid séta után elénk tárult a Pikefossen-vízesés, körülbelül tíz méter magas, robajló erejű zuhatag. A fotón nem jön át, élőben lenyűgöző volt.
Hirdetés
Továbbindulva eldöntöttük, hogy Alta lesz a következő megálló. A vízeséstől körülbelül 100 km-re fekszik, de közben újra rénszarvas-csordába botlottunk.
A délutáni naplemente előtt a felhők ismét gyülekezni kezdtek, különleges fényviszonyokat teremtve.
Alta egy hangulatos halászváros, méretéhez képest meglepően modern, főleg az építészetét tekintve.
A belváros tele volt éttermekkel, és már a túra elején eldöntöttük, hogy nem fogunk Google értékeléseket nézni, ami szimpatikusnak tűnik, oda megyünk be.
Ez most is bejött: kellemes helyet találtunk, és úgy döntöttem, kipróbálom a Bifrost gint tonikkal.
Nem volt rossz.
Előételnek rénszarvas-tartárt rendeltem, így még nem ettem, de kiváló volt, majd főételként is rénszarvas érkezett, desszertként pedig a híres norvég barna sajtból (brunost) készült édesség.
Vacsora után sétáltunk egyet a városban; aznapra is erős sarki fényeket jeleztek, de a felhőzet sajnos teljesen eltakarta az eget.
Fun fact, norvég barna sajt (brunost):
A brunost nem igazi sajt, hanem savó karamellizálásával készül. A tej- és tejsavó-cukor hő hatására barnul meg, ettől lesz édeskés, karamelles ízű. Főként kecske- vagy tehéntejből főzik, és Alta környékén is helyi büszkeség.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
