Hetedik nap
Az időjárás nem kedvezett Norvégiában, így visszaindultunk Finnország felé. A következő két hétre vihart és esőt jósoltak. A határig szakadt az eső, csak egy parkolóban álltunk meg enni.
A finn oldalon kisütött, és az orosz határ mentén haladtunk délnek. Volt egy kb. 50 km-es szakasz, ahol tilos a fotózás: katonai terület, a fákon is kamerák.
Hirdetés
Karasjokhoz érve megnéztünk egy számi múzeumot. A számi népcsoport Lappföld őslakosa, és a mai napig tartják a hagyományaikat. Sokan ma is számi életmódot folytatnak, kissé elzártan a világtól, viszont teljes összhangban a természettel.
A magyarhoz hasonló ábécé mellett nekik is van „logout” 
Mint ismert, a magyar és a finn nyelv a finnugor nyelvcsaládhoz tartozik, ami miatt bár egy magyar nem érti a finnt (és fordítva sem), a hangzás szerintem letagadhatatlanul hasonló. Emellett a szavak hangképzése is elképesztően rokon. A finnhez is, de a számihoz különösen.
A különféle számi nyelvcsoportok Lappföldön térképen is jól elkülönülnek. Érdekes egybeesés, de éppen a múzeumban volt egy számi gyülekezet. Amikor vettünk jegyet, megkérdezték, honnan jöttünk. Mondtam, hogy Svájcból, de a párom svájci, én pedig magyar vagyok.
Az egyik nyelvkutató hölgy ezt meghallotta, és azonnal odajött. Megkérdezte, tudtam-e, hogy kapcsolat van a magyar és a számi nyelv között. Ebből egy kisebb beszélgetés alakult ki, nagyon érdekes volt.
Kiderült, hogy valóban vannak szavak, amelyek meglepően hasonlóak, sőt kiejtésben szinte teljesen egyeznek. A hölgy megkért, hogy olvassak fel néhány mondatot magyarul, amit ő hanganyagként rögzített a későbbi elemzéshez.
Végül e-mail-címet is cseréltünk, mert lehetséges, hogy később tudok majd segíteni a kutatásban 
Kint még megnéztünk néhány számi házat, majd továbbindultunk.
Közben lefoglaltam a szállást Inariban, az Inari-tó mellett, ami az egyik legnagyobb tó Finnországban.
Útközben többször megálltunk, és készítettem pár drónfelvételt.
Kicsivel naplemente előtt értünk Inariba. A hotel teljesen fából készült, hatalmas, modern bejárattal.
Vacsora előtt tettünk még egy rövid sétát.
Ideális környék ez a medvéknek is, nyáron gyakran látni őket, amint a sziklákon lesik a halakat a vad, gyors folyású vízben.
A hotelben a vacsora eszméletlenül jó volt, talán a legjobb az egész túra alatt.
Minden tökéletes volt, de a desszert különösen különlegesnek bizonyult: minden egyes része mocsári hamvas szederből (cloudberry) készült.
Ez egy igazi finn különlegesség: Európában szinte kizárólag Finnországban található, és néha ugyan kapni különleges boltokban, de nagyon ritka. Édes-savanykás íze van, kifejezetten kellemes.
Európa többi részén, ahol még előfordul, a szüretelése tilos, mert védett növény. Finnországban viszont rengeteg van belőle.
Fun fact, a mocsári hamvas szeder (Rubus chamaemorus):
A hamvas szeder a finn konyha egyik legértékesebb alapanyaga. A bogyó tőzeges lápokon terem, csak évente néhány hétig szüretelhető, és nagy becsben tartják.
Egy kilogramm ára a szezon elején elérheti a 100 eurót is, mert a gyűjtése kézzel, nehéz terepen történik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
