Los Angeles – San Luis Obispo – Monterey
Kissé borús időben indultunk vissza San Francisco irányába. Los Angeles-t elhagyva Malibu Beach mentén haladtunk az óceán mellett. Rövid kitérőt tettünk Santa Barbarába egy séta erejéig, ahol a város a mai napig őrzi a spanyol építészeti jegyeket.
Utazás előtt lettem figyelmes egy erdei kisvendéglőre, melyhez csak egy órás kitérőt kellett tennünk. Kissé furcsa volt, hogy már jó húsz perce elhagytuk a főutat, és az erdőben kacskaringózva bíztunk a GPS-ben, mert sehol nem volt egy tábla. Végül egy árnyékos kanyarban feltűnt a csodálatos Cold Spring Tavern. Ez egy 1865-ben épített kisvendéglő, mely a lovaskocsik pihenőjéül szolgált, de még ma is eredeti állapotában áll. Forrás már nincs, de a hely mai napig üzemel; mellette még látható egy kis börtön, bolt, illetve egy múltszázadbéli madáretető is. Bár a szárnyas húsokat preferálom, itt ettem életem legjobb steakjét. A házban is minden autentikus, látszik, hogy csak ahhoz nyúltak, amihez feltétlenül szükséges.
“Miért nincs jobban hirdetve?” – tette fel a kérdést az egyik vendég a pultosnak, aki szerint így is rengetegen ismerik, egész évben járnak ide és sokan ki is veszik ünnepekre a helyet, ezért semmi szükség reklámra. Filmsztárok (Barbra Streisand, Jeff Bridges) és zenészek is visszatérő vendégek, egy héttel korábban a kinti zongorán pl. Smokey Robinson játszott.
Estére a kaliforniai borvidéken fekvő San Luis Obispóban szálltunk meg, ahol legnagyobb csalódásunkra egyetlen borkóstoló hely volt csak a főutcán. A szegényes kínálat és a borsos ár miatt maradtunk a sörnél, de akkor már legyen valami helyi kézműves sör. Többször hallottam már, hogy az amerikaiak is kezdik megközelíteni, sőt, olykor le is pipálják az Európában sztárolt főzeteket. Nem akarok szakértőnek látszani, ezért csak annyit mondhatok, jobbnál jobb söröket ittam kint (már ha azt az egy doboz Budlightot nem számítom, amit egy gyenge pillanatomban vettem egyik este).
Ködös, nyirkos reggel indultunk tovább megnézni a titokzatos Morro Rock sziklaképződményt, majd az 1-es főút Big Sur-on áthaladó, gyönyörű, part menti szakaszain vártuk, hogy enyhüljön az idő. Ritkán élvezem a vezetést, mivel ki nem állhatom a forgalmat és idehaza mindennapjaim része, de itt napokig tudtam volna menni; minden egyes kanyar egy újabb vizuális élményt nyújtott. Az út végén (általunk) a Death Cab For Cutie dalából ismert, 1932-es építésű Bixby Canyon Bridge várt minket.
Monterey-be érve rögtön elindultunk a kikötő felé. Nagyon hangulatos kis város, éppen vásár volt a főutcán, így itt is megszemlélhettük a helyi portékákat. Célpontunk a Bubba Gump Shrimp Company étterem volt, mely Monterey-ből indult 1996-ban, rögtön a Forrest Gump film után. A mára franchise-zá nőtt étterem ételei, díszletei és hangulata mind a filmet idézik. Pingpongütő alakú koktéllap, Stop Forrest-es váróhely, filmes relikviák, BB által percekig sorolt rákfélékkel, de rendelés közben még kvízkérdéseket is tesznek fel a pincérek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
