Száz és száz lélek eggyé forr: a zene gyönyörű, félelmetes szelleme maga vezényli a finom ujjakat s a tüdőt, mozgást visz a legfagyosabb levegőbe is. Hullámzik, kering a teremben, megborzolja a szoknyákat, szétzilálja a nagy gonddal megalkotott hajkoronákat. Behatol minden zugba – a kis sarkokba, fülkékbe, keresztül az ajtókon, végül egy kisgyermek fülébe… És a gyermek dúdolva ábrándozik arról, hogy egyszer majd ő is ott áll a terem közepén, őt veszik körül a hullámok, és csak sodorják, körbe-körbe… Mert elbűvölte az Operabál.

[...]

______________________________

Ez csak egy kis ízelítő, a novella bevezetője. Ha igazán érdekel, vagy csak szeretnél kicsit segíteni, kérlek, vedd meg – ha majd meg lehet – a Karcolat Írói Műhely és a KIMTE első antológiáját, melyben emellett számos egyéb válogatott írás is szerepel. Én mondom, megéri.

Bővebb információ hamarosan egy önálló cikkben!