A történetem kicsit korábban kezdődik, mint maga a tényleges esemény, amit el szeretnék mesélni, ezért kis felvezetés:
Jó 4éve egy sportbalestből kifolyólag úgy néz ki, hogy nagyjából végleg kerekesszékbe kényszerültem, gyakorlati esélyem talpraállni kb 5-10%. A rehabilitációm után - bő fél év - hazatérve sikeresen érettségiztem, majd fősuli tovább (amit még nem sikerült befejeznem egyéb okbol kifolyólag, de az is megér egy külön történetet a magyar kórházi állapotokról...).
Mivel az élet nem áll meg, haladtam tovább lehetőségekhez mérten, persze sok-sok minden kimaradt, amit szerette volna átélni, de nem panaszkodhatom így sem. Bulizgatni persze nem rögtön a februári hidegben jártam mikor hazatértem, hanem kicsit később. Rengeteget köszönhetek az akkori barátnőmnek és egyik motoros cimborámnak. Jöttek a hétvégék, kint vagyok, motoros találkozókon voltam, Hegyalja Fesztiválokon, garázspunk koncerteken, natúr 'menyünk igyunk egy sört és nézzük a csajokat a parkolóban fagyizóból' projektek tömkelege és amit helyben lehetett csinálni barátokkal, barátnőkkel.
Egyszercsak idén egyik ismerősöm meghívott Érdre a szülinapi bulijára, amivel csak annyi gáz van hogy Tokajtól kicsit messze van. - valahol tt kezdődik a tényleges történetem - Mivel eddig nem igazán utazgattam el a városból a főiskolára járáson kívül (levelezős vagyok, és ritkán járok be, szinte csak vizsgázni) csak egyszer voltam egykori barátnőmmel és szüleimmel vadasparkban. A rehabon egyik jófej gyógytornászommal kitaláltuk, hogy menjek vonattal, mert benzin drága a kocsiba és sofőr is kell és nekem úgy is van 90% -os kedvezményem MÁV utazásokra kísérővel együtt is.
Tájékozódtam a MÁV honlapján a lehetőségekről, ami a következőkép néz ki most: link, valamint személyesen a helyi vasútállomáson.
Kinéztem egy kedvező időben közlekedő vonatot butapestre, oda is a keleti pu -ba. Itthon szóltam időben az utazásommal kapcsolatban, megnyugtattak: van emelő amivel be tudok menni az IC vagonjába. Ugyan ezt a gyógytornászom is megtette a keletiben, ahol szintén hasonló megerősítést kapott, mint én itthon. Nyugodalmasan telt az idő azt gondolva minden 'sinen van'.
Elérkzett a nagy nap!
Péntek, kora délután, Tokaj, állomás:
Jegyek megvétele után utsó cigit szívva kigurulás peronra az emelő szerkezet és pár bakter, valamint édesapám társaságában.
A felszállás sikerült
Így néz ki a bejelentésem miatt felkapcsolt vagonban a mozgáskorlátozottak számára fenntartott hely
De rossz kocsira tettek fel és így utaztam - a többi utast aki ott akart átmászkálni akadályozva ezzel -
az úton semmi galiba nem volt, leszámítva azt, hogy a kaller sem tudta azt, hogy kell-e nekem helyjegy...
Megérkezünk a Keletibe. gurulok ki, hogy leszálljak, de nem tudok! nincs emelő! hanem helyette 4db jómunkásember, aki 'lesegített' a peronra. A gond nem itt kezdődik, hanem ott, ahogyan ezt megtették. Jómunkásember erővel dolgozik, nem pedig ésszel. Külön vittek ki a vagonból a székem és engem... azt nem láttam, hogy a verdámat miként szedték le, talán jobb is... viszont engem úgy vittek ki, mint egy hullát szinte, lent belevágtak kocsimba, majd büszkén elhúztak, hogy ők milyen ügyesek voltak.
gyógytornászom kb 20 percig igazgatott, míg nagyjából knyelmesen tudtam ülni.
Pár nyugtató hatású cigi, káromkodás és nagylevegő után meglátogattuk az ügyeletes tisztet az irodájában, majd elmeséltük, hogy ez így nem frankó... majd vállvonogatás után kinyögte, hogy van 2 emelő, viszont egyik most romlott el, másikat meg se csinálják. Hátkösz. Majd hozzátette: 'megoldottuk, nem?' Ezt is köszi MÁV. Távozásunk előtt közöltem ürgével, hogy rettentően díjaznám, ha másnap lenne emelő szerkezet ami működik, hogy haza is tudjak jönni.
A szülinapi móka jól sikerült, majd lénygesen korábban kimentünk, hogy hátha lesz valami bibi. Jól sejtettük. volt... mutogatott egymásra a jómunkásember és az irodai droid: 'nekünk nem szólt senki / de mi szóltunk'. Aztán lett emelő, beszálltam vele a vonatba és jöttünk. Itthon már vártak a bakterurak és a szerkezet is.
Erre rá kb 2 hónapra ismét vonatoztam Tokaj-Bp.Keleti ismét.
forgatókönyv hasonló. időbenszólás itthon minden jó fent pedig addig voltam a vonaton, mig nem hozták ki az emelőt ~30-40 perc, mert nem engedtem magam ismét kézzel levenni. Persze addíg a szerelvényt sem engedték ki. Hazafelé ismét lett szólva. Kitalálhatjátok ti is. nem volt emelő. így jómunkásemberek ismét elhajtásra kerültek, kézzel akartak felrakni. mondtam nemkösz, inkább megvárom következő vonatot ami 2 óra múlva indul de addigra legyen cuccos.
üti kicserélte pótjegyenket, vártunk és jöttük. Idehaza már vártak...
Vajon miért nem szervizelnek rendesen?
Vajon miért papírfecnikre és naptárakba írak mindent?
Vajon miért nem foglalkozik a MÁV ezzel?
Vajon miért nem válaszoltak a panaszlevelünkre?
Vajon honnan tudjam én 2hétre elöre a programomat, ha utaznék?
Állítóag csak a Keletiben van ilyen...
hát nemtudom. ez most így kijött...
végül még egy vicceskép:
