Miután az ember megtervezi és megépíti álmai számítógépét, majd kilábal abból a sötét és feneketlen veremnek látszó anyagi csődből, amit a hardverek vásárlása okozott, egy idő után képes figyelmét és anyagi erőforrásait a perifériák beszerzésére fordítani.

Eljött az idő, hogy az 1000 Ft-os Geniusunkat, noname billentyűzetünket sutba vágjuk, és komolyabb beviteli eszközökkel irtsuk a virtuális ellent.
Bár jelen írásnak nem elsődleges célja, hogy történelmi hűséggel feltárja, miféle eszközökkel csapattam a rosszakat, egy rövid felsorolást talán megérdemel a téma.

Első komolyabb egérkém egy Logitech G5 volt, jó kis cucc volt, ezt még a szülői házban, testvéremmel közös gépünkhöz vettük. Ha jól tudom, öcsém a mai napig ezt használja.

Miután elköltöztem, megépítve első saját gépemet a teljes anyagi letargia okán egy ideig valami noname golyós cuccom volt, amit hamarosan egy Gigabyte M6580X váltott az íróasztalon. Sokáig használtam, és a mai napig tökéletesen működik a műhely gépemmel.

Mivel jobbra, szebbre és nem utolsó sorban fényesebbre vágytam, online boltok készleteit böngészve bukkantam rá a Cooler Master Sentinel Advance egerére, ami a PH teszt szerint igen jól sikerült. Szerelem volt első látásra. Sajnos a láng hamar ellobbant, amikor bal kezembe fogva kényelmetlennek találtam a széles és lapos talpat, ami igen kellemetlen módon tudta becsípni a kisujjamat egy-egy hevesebb mozdulat során. Visszacsomagoltam a dobozába, és szomorúan nekiláttam megfogalmazni egy hardveraprós hirdetést.

Mivel a CM nem vált be, az utódlásra kellett összpontosítanom. Akkoriban a lélektani határ nálam tíz ropogós ezres környékén tartott, így ebben a szegmensben a Gigabyte M8000X és M8000 közül az előbbire esett a választásom. Sajnos a hozzám került példány bal gombja egy rövid idő elteltével "csattogni" kezdett, ezért visszaküldtem. Majd a cserébe kapott következő példányt is. Majd a csere cseréjére kapott harmadik csattogósat is, ezután tisztelettel visszakértem a pénzemet.

(Zárójelben megjegyzem, hogy azóta újra beszereztem használtan az apróról, és ez a példány tökéletesen muzsikál, jelen cikket is a közreműködésével írom.)
Ezután érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy kissé emelem a tétet, és magasabb árfekvésű termékek között is szétnézek kissé.

Pont akkortájt jelent meg egy cikk a Roccat cég Kone + fantázianevű termékéről.

Szerelem volt első látásra. Másodikra is.

Utánaolvasva sajnos láttam, hogy fórum szerte sok, magát hozzáértőnek gondoló "szakember" fröcskölte mérgező nyálát dühödten átkozva ezt a terméket, de én soha nem adtam az efféle ellen-fanboyok véleményére.

Szinte minden nagyobb gyártónak vannak berserk üzemmódban egymást anyázó fórumfájterei pro és kontra egyaránt. (Többnyire az adott terméket a kezükbe sem vették, de mindent tudnak, mert a haverjuk sógorának az unokatestvére mondta, hogy sz*r. Te meg ne pofázzál bele, mert az, hogy évek óta használod nem jelent semmit.) Már régen megtanultam, hogy mi az, amit érdemes figyelembe venni és mi az, amit nem.

Beszereztem hát az egeret, és egy hozzá passzoló padot alácsúsztatva használtam az elmúlt két év során minden hiba nélkül.
Két év felhőtlen boldogság után sajnos porszem került a gépezetbe. Szó szerint. A görgő időnként akadozott, szorult, ami nagyon kellemetlen érzést okozott.

Első alkalommal egy kis WD40 külsőleg megoldotta a problémát, de nem sokáig használt, újra elkezdett akadozni.

Ekkor határoztam el, hogy szétszedem és alaposan kitakarítom kis egérkémet.
Gyors guglizást követően máris találtam egy videót, amin egy hozzáértő tag szépen elmagyarázta, hogyan is megy ez. Gondoltam magamban "ez neked is menni fog, fiam"! Nem vesztegettem tovább az időt, előkészítettem a szerszámos ládát, a tisztítószereket és nekiláttam a műtétnek.
Alapos ember vagyok, ezért miután a hibát elhárítottam, gondoltam, hogy kívül is gondosan letakarítom.
Némi turkálás a vegyszerek között, a kezembe akadt egy fiola acetonos körömlakklemosó, amit általában öreg VGA-k tisztítására használok.

Miközben egy kis adagot kiöntöttem a textilre, volt bennem egy pici rossz előérzet, amit gyorsan elhessegetve nekiláttam a burkolat lemosásának.

Időnként kihagy az ember agya. Időnként megteszünk olyan dolgokat, amikre később nem igazán tudunk magyarázatot adni. Egy régi barátom sok-sok évvel ezelőtt atom részegen gyakran mesélt a kamikáze cowboyról. Megpróbálom a lehető legpontosabban idézni:
Bill és Jack ülnek a tábortűznél, babot főznek, és whiskey-t kortyolgatnak.
Jack töri meg a hosszú csendet:
- Egyszer jártam Vegasban. Marhákat hajtottunk fel az öreg McCarsonnak, Fort Mojave-ból Boulder City-be. Volt ott egy kölyök, Joe-nak hívták. Ez a srác egy nap kilovagolt a sivatagba, keresett egy helyet, ahol egy csomó kaktusz nőtt egy kupacban. Levette a csizmáját. Ledobta a kalapját és a fegyverövet.
Ledobálta az összes ruháját, és beugrott a kaktuszok közé.
Hónapokkal később, amikor visszafelé csorogtunk a Coloradon megkérdeztem tőle, miért csinálta.
- És mit mondott?
- Hogy akkor és ott jó ötletnek tűnt...

Nos, elsőre talán az acetonos lemosó is jó ötletnek tűnt. Nem volt az.
Az igazsághoz tartozik, hogy már csak a szakmám miatt is elég jól értek a különböző oldószerekhez és hígítókhoz. Pontosan tudom, hogy egy felület tisztítása előtt próbát kell tenni egy kevéssé látható részen.
Más kérdés, hogy egy egéren nem sok ilyen adódik, de talán mégsem a bal gomb kellős közepén kellett volna megkezdeni a takarítást. Két másodperc múlva tudtam, hogy baj van. Nem is kicsi.

Utólag már okos az ember, történelmi távlatból nézve minden egyszerű. Mint sok minőségi egérnél, a Kone + -nál is fontos a biztos fogás, a csúszásmentes felület. Ezt úgy érik el, hogy a sima műanyag felületet bevonják egy vékony gumiszerű anyaggal. Ez biztosítja a kellemes tapintást, ugyanakkor rendelkezik a műanyag erényeivel is. Tartós, kemény, mégis rugalmas.
Ezt sikerült nekem lemosni egy pillanat alatt.

Egyértelmű volt, hogy így nem hagyhatom, ezért némi szedtevettézés után úgy döntöttem, lemosom az egész alkatrészt. Minthogy a két oldal nem sérült, nem akartam azt is piszkálni.
Némi sikálás után így nézett ki a munkadarab:

Nem nyerte el a tetszésemet, ezért egy finom szivaccsal tovább políroztam:

Ez már megfelelő felület, elkezdhettem a fényezést. Első körben simán feketére akartam fújni, de mégis úgy döntöttem beleviszek egy kis csavart. Bár a képen nem látszik túl jól, a fekete szép lassan sötét barnába fordul hátulról a gombok felé haladva:

Természetesen a cég logója megszűnt létezni, de ez nem igazán érdekelt, mert már amúgy is csúnyán lekopott. Ami viszont hiányzott, a görgő két oldalán lévő pici nyilacska. Úgy döntöttem, ezt pótolom.
A legegyszerűbb módszert választottam. Egy elfekvőben lévő, "egyszer majd befejezem" repülőgép makett matricáiból sikerült kiválasztani két hozzáillő nyilacskát. A kép sajnos kicsit életlen.

Ezután már csak a két lakkréteg felvitele volt hátra, és az egér összeszerelése.
Mivel a teflon talpacskák a műtét során elvesztették tapadóképességüket, új ragasztót kaptak. Ennek igazából örültem is, mert az eredeti ragasztás kicsit kilógott a széleken, ami kiválóan gyűjtötte a port, elég gusztustalan módon. Az új ragasztás remélhetőleg megoldja ezt a problémát.

Végül az elkészült mű, immár nappali fényben fotózva. (Persze csak mobil minőségben.)

Itt pedig a végleges helyén, az asztalon:

Nem tudom, mennyire látható a színátmenet a fotókon, de élőben elég jól mutat. Legalábbis nekem tetszik. Tapintásra persze nem olyan, mint a régi felület, de így is nagyon kellemes. Mivel az oldalakon megmaradt a gumírozott borítás, ezért gyakorlatilag ugyanolyan biztos fogás esik rajta, mint a festés előtt.

Nyilván egy kissé túlzás ezt a javítást moddingnak nevezni, de számomra - aki mindig nagy tisztelettel nézem az igazi modderek munkáit - ez is az volt. Végül is élveztem a munkát, és örömmel tölt el a végeredmény. Talán ez az, ami igazán számít...

Remélem még jó sokáig lesz szolgálatban az íróasztalomon. Talán az én 14 hónapos kisfiam is így gondolja majd....