Előétel, főétel II, desszert II.
"Böff" saláta
Előételként tálalt különlegesség pirítóssal. Eddig egyszer ettem ilyet párom családjánál, de az ízek kavalkádja, illetve a már előtte jó sokszor hangoztatott "Böff" név hallatán már nagyon vártam, hogy megkóstolhassam. Sajnos egyetlenegy hátránya van, hogy szinte majdnem minden levesbetétet fel kell használni, hogy értelmes mennyiséget tudjuk elkészíteni belőle.
A leves leszűrése után az alapanyagokat megvárjuk míg kihűl. Ekkor jöhet csak az apróra vágása a zöldségek egy részének (sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, paszternák - de a káposztát, hagymát, zeller- és petrezselyemzöldjét nem!). Hozzáadunk szintén kockázott csemegeuborkát és külön megpárolt maréknyi zöldborsót is. A főtt húst (sertéslapocka) felvágjuk csíkokra, szinte az inaira szedjük szét. Serpenyőben megpirítjuk. Ha már szép pirított színe és illata lett, akkor hozzákeverjük a zöldségekhez, és majonézes-mustáros szósszal átitatjuk az egészet. Hűtőben tároljuk, és közvetlen fogyasztás előtt vegyük csak ki onnan.
Húsleves gazdagon
Imádom a leveseket! Mindet! Ez az első ételek egyike, amit megtanultam elkészíteni, és állítólag egész finomra szokott sikerülni. A lényeg az alapanyag megválasztása - igaz, ez mindegyik ételre elmondható. Tényleg nagyságrendekben mérhető a különbség, ha nem szépek, nem frissek a hozzávalók. Általában sertéscsontot szoktunk keverni némi tarjával, esetleg lapockával, de gyakran használunk pulykanyakat. Marhahústól pedig jellegzetes íze és színe lesz, ami valljuk be, nem szokta elrontani.
Zöldségekből a sztenderd az a sárgarépa, petrezselyem, zeller, karalábé, paszternák, káposzta, vöröshagyma, zeller- és petrezselyemzöld. Mivel már - a fentebb említett - "Böff" salátát is készítünk, így a zöldségeken kívül most csak lapockát és marhanyakat teszünk bele. Fűszerezzük sóval, borssal, lestyánnal, kurkumával, és én még szoktam belefőzni egy paprika csumáját is. Természetesen kis lángon, alig észrevehetően főjön a leves, hogy ne legyen zavaros. Cérnametélttel, Erős Pistával tálaljuk.
Mákos kalács
Nagymamám receptje. Emlékszem, hogy gyermekként több nap után is puha, mákkal teli, nem száraz töltelékű kalácsokat ettem nála. Én voltam az, aki mindig segített neki sütögetni, legyen szó egyszerű pogácsáról vagy citromszeletről, mákos kalácsról. Szerintem ő szerettette meg velem a sütést mint alkotást. Sajnos mióta nincs köztünk, ezekről a finomságokról is le kellett mondani, de elhatároztam, hogy felelevenítek néhány süteményt, köztük ezt is. Tavaly sikerrel vettem az akadályt, egyszerűen elmondhatatlan érzés fogott el, amikor az első levágott szeletet megkóstoltam. Idén is elkészítem.
A napokban felütötte a fejét egy vita szűk körömben, miszerint a bejgli megegyezik a kaláccsal. Legalábbis amikor a mák- vagy diótöltelékkel feltekert rudakat megsütve felszeletelik, az a bejgli. Teljesen mindegy, hogy milyen tésztából (zsíros vagy kelt) készül. A kalács pedig a teli, omlós tészta töltelék nélkül. Én nem gázolok senki lelkivilágába, ez nekem kalács. Nagymamám szerint is. Kelt tésztából készített, vastag, lekváros máktöltelékkel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
