2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Kalandozás a Runku-gát és a Tatár-szoros mentén

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Románia legnagyobb hidrotechnikai beruházásának számít a Runku-patak medrét lezáró duzzasztógát.

[ ÚJ TESZT ]

Románia legnagyobb hidrotechnikai beruházásának számít a Runku-patak medrét lezáró duzzasztógát. Szomszédságában található a Tatár-szoros, mely az ország egyetlen andezitbe vájt szurdoka. Érdekes szimbiózis alakult ki eme két turistalátványosságnak számító hely között, ugyanis a gát félépítése és beüzemelése a Máramaros Szfinxeivel tarkított természeti rezervátum elsüllyedését jelentheti.

Szatmárnémetiből indultunk Nagybányára, majd a Gutin hegység csodálatos szerpentinjein leereszkedve Krácsfalvára vettük az irányt. Eme kis településen, Desze felől leltünk rá arra a letérőre, mely a Runku-patak medréhez vezetett. Máramaros megyében, hegyektől ölelt, mezőségben végtelen, fenyvesekben gazdag, kalandos és kanyargós út vitt minket a már messziről is jól látható gát felé. Ez a Rekordok könyvébe is beillő építkezés még 1987-ben kezdődött és elméletben 2020-ra tervezték a befejezését, ám különböző anyagi akadályok lassítják a folyamatot.

Első ránézésre egy hatalmas kőmonstrum, mely úgy emelkedik lépcsőzetesen a két oldal között, mint valami idegen eredetű alkotás. Az érintetlen, vadregényes környezettel teljesen ellentétes és ugyanakkor lenyűgöző, trapéz alakú gátrendszer. Végső magassága meghaladja majd a 90 métert. Szerkezeti félépítése is nagyon különleges: elöl rétegezett kősorok alkotják, míg a víz felőli oldala vasbeton. A test maga apróra zúzott és simára hengerelt kő. Egy a Richter-skálán 8-as fokozatú földrengésnek is képes lesz ellenállni. 2017-ben 82%-ra becsülték a gát helyzetét. Elkészültekor a patak vizét felduzzasztják, a völgyet pedig három kilométer hosszúságban elárasztják. Ez a vízmennyiség kiegészíti majd a Nagybánya – Felsőbánya területek vízellátását, és a jelenleg épülő vízerőművekben villamos energiát fog termelni. De egy tanulmány szerint Máramarossziget és Jádremete területeit is táplálhatja majd. A gát jelentős szerepet játszik majd az árvizek védelmében három településen és közel 130 hektár mezőgazdasági területen is.
Mikor megérkeztünk éppen szünetelt a munka.

Csak egy markoló és egy emelődaru árválkodott a még szétzúzásra váró kövek mögött. Ott állva a gát tetején egyik oldalban a napfényben ragyogó, kígyózó aszfaltos út, amin mi is érkeztünk, szépen lépcsőzetesen a domb oldalán, mint valami párkány. Másik oldalban a vadregényes erdők és sziklaormok, s alant a patak most még csendes csobogása.
Miközben ez az alkotás arra hivatott, hogy természeti katasztrófáktól óvjon majd meg és ivóvizet biztosítson, energiát nyújtson az élethez, a szomszédságában található Tatár-szoros eltűnését helyezi kilátásba.

A Tatár-szoros egy védett terület, bejegyzett természeti rezervátum, mely a gát épülésének is köszönhetően már csak a patak medréből közelíthető meg. Tovább utaztunk hát néhány kanyargós szinttel, míg a végtelen mezők között egy apró híd alatt a víz közelébe tudtunk menni.
A festői tájat nagyon nehéz szavakba önteni. Jobb oldalon őrt álltak a fenyők, míg balról az úton néha – néha elsuhanó gépjárművek visszhangja hallatszott. Mindössze 700 méter a bejárható út, de a természet szerelmeseinek igazi kalandtúra.

A szoros szerkezetét tekintve vulkanikus kőzet, andezit (piroxén andezit). A patak vizének tízmillió éves munkásságát láthatjuk, amint a jobboldali falként magasló sziklákra tekintünk. Egyik részen, mintha bárddal szabdalták volna, máshol földig hatol a repedés, míg megint másik részen kész kúpokat, különálló alakzatokat lehet felfelezni a kőoszlopokban. 2009-ben Tudorel Ilie ökológus fedezte fel a ma már Máramaros Szfinxének is nevezett sziklatömböt, mely egy emberi arcra hasonlít.

A patak különböző üledékes kőzeteken halad keresztül. Találunk itt mészkövet, dolomitot, konglomerátumokat és homokkövet is. Néhol igencsak megnehezíti a látogatók közlekedését, pedig nem is olyan régen még tábortüzek égtek a meder mellett, kirándulók verhettek tábort a parton. A legördülő kövek, kisebb szikladarabok szabálytalanul igazítják a patak útját és hozzá a miénket is. Pár méteren át egész a víz medréig lehet menni, majd teljesen eltávolodik az ösvény és kettészakad az út. A patak alant folytatja útját, míg lassú emelkedőn minket egy kilátóig vezet. A sziklák tetején alig látható a vékony talaj, amiből sűrű luc és erdei fenyőerdők emelkednek.

Csak a tetőn néhány lomhullató töri meg az egységes egybeolvadást. Fantasztikus biológiai sokféleséggel rendelkezik a szoros, számos ritka növény és állatfaj is megtalálható itt, különleges zuzmók és mohafajták, magasra törő áfonya-szőnyeg, nyírfák. Állatok közül több halfaj, mint a cselle és csík, ritka lepkék, a havasi cincér, de az erdők rejtekén vaddisznók, farkasok és medvék is felbukkanhatnak.
Sajnos a magasan burjánzó növényvilágnak köszönhetően nem tudtunk leereszkedni a szoros medrében, hanem ugyanazon az úton tértünk vissza. Bár a vízelvezető csövek végig kísérik az egész patakot, a természet több helyen is megtöri, vagy teljesen befonja indáival, ágaival. Különös és végsőkig tartó ez a harc a túlélésért.
A legelő mintegy 2000 hektár, kisebb erdőkkel és kis tavakkal, mocsarakkal is rendelkezik. Olybá tűnik, mint egy tarka sivatag a sűrű fenyvesek között.

Visszaúton kitértünk egy mellékágon egy kőkitermelőig. Az otthagyott eszközök és rozsdamart fémtartályok szintén a kettősség érzetét erősítették bennünk.

Miközben alig pár száz méter távolságról beszélünk, nem lehet a szintek között átvágni. Gyalogosan sokkal hosszabb út várt volna ránk a kitermelőtől, vagy a kilátótól az úton, mintha visszafordultunk volna, a kanyargós út és a párkányszerű emelkedők, mint egy spirál tévesztik meg az ember tájékozódóképességét.

Visszaúton ránk talált a szürkület és a majd 100 méter magas sziklák árnyékában vörös palástban tért nyugovóra a Nap. Felerősödtek az erdő zajai, s mi fájó szívvel indultunk haza. Annyi csoda fogadott minket, varázslatos arcát mutatva ez a vidék, hogy örömmel térünk majd vissza alkalomadtán, hogy újra végig kísérjük a kis patakot sziklaformáló útján.

Szöveg: Habarics Ilona
Fotó: Habarics Ilona és Zsolt
Két barangoló a Facebookon

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.