Mostanában sokat gondolkoztam a kamaszok és a felnőttek közötti problémákról és arra jöttem rá hogy az ember életében, a kamaszból felnőtté válás korszaka rettenetesen fontos több szempontból is.

Egy napon a kamaszkorú ember egy nagyon fontos dologra ébred rá és ezzel a kamaszkora be is fejeződik:

Nincs értelme álmodozni, mert az álmok megvalósítása az esetek 90%-ban megvalósíthatatlan.

Igen, itt éri az első csapás az embert: a gyermeki naiv álmokat kergető én egy része megsemmisül és sajnos az esetek 90%-ban ez az én egyre jobban töpörödik össze az idő múlásával.

Igen, sokan idősebb fejjel kiábrándulnak az életből, rájönnek arra, hogy mindazon álmok, világmegváltó elképzelések amiket szövögettek sosem fogják tudni megvalósítani.

Ez egy súlyos konfliktust okoz a felnőtt és gyermek/kamasz között.

Egy kérdés maradt már csak hátra:

Kinek jobb?

A kiábrándult racionális gondolkozású felnőttnek.
Vagy
A naiv álmodozó, világot megváltó gondolatokat kergető fiatalnak?

Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

S.P.