A függetlenedő űrerő
Ezzel együtt a Űrparancsnokság kapcsán évek óta téma, hogy hát ők szívesen lennének független haderőnem. Ami hasonló helyzeti előnyökkel járna, mint amit anno a Légierő is hangoztatott: a maguk urai lennének, nem kellene egy kvázi másik haderőnem döntéseitől függeniük és persze egyben széket kapnának a Egyesített Főtiszti Törzs (Joint Chiefs of Staff) asztalánál. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a Légierőnek le kell mondania egy sor olyan bázisról és/vagy rendszerről, amit ők üzemeltettek eddig, és persze az a pénz, amit az Űrerő kiharcolhat magának, azt leginkább a Légierőtől fogják elvenni. De nem csak tőle. Van űrre koncentráló eleme a hadseregnek, az Űr- és Rakétavédelmi Parancsnokság (U.S. Army Space and Missile Defense Command (SMDC)), van a haditengerészetnek a Tengerészeti Hálózat- és Világűr Műveleti Parancsnoksága (Naval Network and Space Operations Command (NNSOC)) és az Űr- és Tengerészeti Hadviselési Rendszerének Parancsnoksága (Space and Naval Warfare Systems Command (SPAWAR)), de részben még a tengerészgyalogságnak a Tengerészgyalogsági Erők Stratégiai Parancsnoksága (U.S. Marine Corps Forces Strategic Command (MARFORSTRAT)) is foglalkozik ilyesmikkel. Hogy ezekkel mi lesz, átkerülnek-e az Űrerőkhöz, vagy maradnak, ahol vannak? Ez egy jó kérdés...
A másik oldalról persze vannak hátrányai annak, hogy egy új haderőnem megjelenik - a haderőnem saját bürokratikus hátteret, saját kiképzőközpontot és feltehetően majd tisztképzést épít ki, az űrerőhöz tartozó bázisokat pedig az űrerő katonái fogják védeni és nem a légierő katonái. De még a saját egyenruha és kultúra is kiépítésre vár. Ez így azt jelenti, hogy egy sor olyan dologhoz kell majd erőforrásokat biztosítani (személyi állomány kiszolgálása, hadtáp, stb.), ami jelenleg megvan a többi haderőnemnél (többé-kevésbé), vagyis párhuzamos képességek kiépítéséről van szó, ami végül is valahol pazarlás...
De lépjünk egyet vissza. A történések akkor kezdtek el felgyorsulni, amikor az Űrparancsnokságot is felügyelő Stratégiai Erők albizottsága megbízásából a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Government Accountability Office, GAO, egy független iroda, amely elemzéseket és vizsgálatokat tesz a kormányzati döntésekről és javaslatokat tehet a törvényhozás számára) készített egy összefoglalót az katonai űrprogramok beszerzési döntéseiről (erre olvasható). A GAO finoman szólva sem volt elégedett azzal, ahogy a Védelmi Minisztérium intézte a beszerzéseket, egyes programoknál akár háromszorosára is nőttek a költségek, és általánosak a késések, egyes esetekben akár 6-9 év szintűek is. Az EELV hordozórakéta-program keretében a Légierő alapvetően nem piaci alapú beszerzéseket hajtott végre, és nem igazán átláthatóak a döntések háttere. Általános probléma a széttöredezett, nehezen követhető beszerzési eljárások hiányos felügyelete.
David Goldfein tábornok, a légierő vezérkari főnöke 2017. április ötödikén,
Fegyveres Erőket felügyelő Bizottság meghallgatásán
A GAO által talált problémákkal a képviselők szembesítették David Goldfein tábornokot, a légierő főtisztjét, aki azzal reagált rá, hogy a Légierő tisztában van a problémákkal. Természetesen felmerült, hogy nem-e lenne jobb, ha az űrparancsnokságot függetlenítenék, így "saját" kezébe kerülne a beszerzések felügyelete is. Goldfein viszont határozottan ellenezte a felvetést, úgy vélte, hogy egy nagy volumenű átszervezés csak lelassítaná a feladatok végrehajtását, hozzátéve, hogy talán egyszer eljön ennek is az ideje, de az nem most van.
Mike Rogers képviselő
2017. június 23-án a Képviselőház Fegyveres Erőket Felügyelő Bizottsága (House Armed Services Committee) éppen a 2018-as Nemzetvédelmi Meghatalmazásra vonatkozó törvényt (National Defense Authorization Act, NDAA) készítette elő, amikor a Stratégiai Erők albizottságában előterjesztették, hogy a Légierő hozzon létre különálló haderőnemként egy Űrhadtestet (Space Corps), amely civil felügyelet terén a Légierő Osztálya alá tartozik a Légierővel együtt, hasonlóan, ahogy a Tengerészeti Osztály alá tartozik a Haditengerészet és a Tengerészgyalogság is. Az előterjesztők Mike Rogers (Republikánus, Alabama állam) és Jim Cooper (Demokrata, Tennessee állam), és a szöveg szerint a képviselők meggyőződése, hogy a Védelmi Minisztérium nem képes hatásosan és határozottan kezelni az Egyesült Államok űrbéli fölényének hanyatlását, sőt, nem is ismeri fel a veszély mivoltát és mértékét, ezért a Kongresszusnak kell utat mutatnia - ami egy független Űrhadtest létrehozását jelentené. Novemberre viszont törlik a tervezetből az előterjesztést, és így végül úgy tűnik, hogy a kezdeményezés elbukott - vagy legalábbis időlegesen lekerült az asztalról.
Mike Rogers folyamatosan nyomás alatt tartotta ettől függetlenül a légierőt: 2017 decemberében kikelt amiatt, hogy az űr-rendszerek beszerzésének "nincs gazdája", lassúak és körülményesek, illetve amiatt, hogy 2017-ben a légierő 37 ezredesét léptették elő dandártábornoknak (Brigadier General), ezek közül egy sem volt olyan, aki az űrrel kapcsolatos szakterületen dolgozott - egyébként a kritikára válaszul egy előléptetést mégis végrehajtottak, de Rogers ezt is kevésnek tartotta. Véleménye szerint ez rossz üzenet a Légierő tisztjeinek - ha karriert akarsz, ne az űrparancsnokságot vedd célba...
Trump beszédet tart 2018. március 13-án, a Tengerészgyalogság San Diego-i Miramar légibázisán
Még 2018. márciusában, egy, a tengerészgyalogosok előtt tartott beszédében Trump is határozott állást foglalt, azt mondta, hogy az új nemzeti stratégiája a világűrt ugyanúgy háborús zónának tekinti, mint a szárazföldet, légteret és a tengereket. Hozzátéve, hogy talán kellene egy új haderő, amit Űrerőnek fognak hívni.
Ebbe a helyzetbe érkezett Trump kinyilatkoztatása 2018. június 18-án, amiről már szó volt. A szóhasználat is érdekes, mert kihangsúlyozta, hogy lesz egy Légierő és lesz egy Űrerő, amelyek különállóak, de egyenlőek (ez egyébként rögtön támadási felület is lett, mert egy faji szegregációs törvény használta ugyanezeket a szavakat (separate, but equal). Az első reakciók vegyesek, sok támogató üzenet mellett akadt bőven negatív is. Bill Nelson demokrata floridai szenátor tweetben azt reagálta, hogy az elnök azokat a tábornokokat utasította a független Űrerő létrehozására, akik korábban neki (mármint Bill Nelsonnak) kifejtették, hogy ők nem akarnak független Űrerőt. Azt is hozzátette, hogy szerencsére az elnök nem tehet semmit a Kongresszus nélkül, mert nem időszerű, hogy széttépjék a Légierőt, túl sok forog kockán ehhez.
Trump vs. Putyin, az Űrerő harca? (persze ez csak poén)
Persze az internet is megtalálta magának az esetet, kifigurázva azt, nyilván nagy részt arra utalva, hogy Trump valóban "Csillagflottát" vagy "Űrbirodalmat" akar valójában kiépíteni, ami persze a fentiek fényében erős túlzás, noha a márciusi megjegyzése a háborús zónának tekintett világűrről sokakban érthető félelmet hozott.
És ez nem ütközik nemzetközi egyezményekbe?
Mert hát a kérdés jogos, no meg nem egészen tiszta, hogy végül is nem arról volt szó, hogy a világűrt békés területnek nevezték ki a világ vezető hatalmai, és oda nem telepítenek fegyvert? Nos, röviden, nem.
A Világűr Egyezmény aláírása 1967-ben
Az első ide szóló egyezmény a röviden nagyjából Világűr Egyezmény (röviden Outer Space Treaty, hosszan amúgy úgy hívják, hogy: Treaty on Principles Governing the Activities of States in the Exploration and Use of Outer Space, Including the Moon and Other Celestial Bodies) néven ismert, és még 1967-ben hívták életre (erre olvasható el a teljes szövege). Ez megtiltja a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek világűrbe való telepítését, illetve kimondja, hogy a Hold és a többi égitest csak békés célra használható. Az egyezmény célja alapvetően a világűr békés célú használata, de nem tiltja meg azt, hogy fegyvert telepítsenek a világűrbe. Az egyezmény széles körben elfogadott, ám nincs semmiféle retorzió vagy más korlátozás megállapítva benne azok ellen, akik megszegik a szerződést.
Az 1980-as évek óta formálódik egy olyan egyezmény, amely általánosan tiltaná fegyverek telepítését a világűrbe. De ez a kezdeményezés gyakorlatilag parkolópályán van évtizedek óta, a 2000-es évek elején Oroszország vetette fel a Világűrbéli Fegyverkezési Versenyt Megelőző (Prevention of an Arms Race in Outer Space, PAROS) egyezmény tető alá hozását, ez alapvetően a katonai űrprogramok áttekinthetőségére kötelezte volna az aláíró országokat, hasonlóan az atomfegyverekre vonatkozó egyezményeknél, de az Egyesült Államok nem állt kötélnek, vagyis megvétózta azt, Izrael tartózkodott, a többi állam megszavazta egyébként, de így nem emelkedett erőre - ez történt 2005-ben, majd újra, 2006-ban.
A 2007-es kínai műhold-elhárító tesztlövészet számítógépes rekonstrukciója, a sárga vonal a műhold pályája, a fehér az elfogó rakétáé, a kettő találkozási pontjából kiinduló piros vonalak a szétszóródó űrszemét pályája
2007-ben Kína lelőtt egy elavult, 867 km magasan keringő meterológiai műholdat egy dedikált műhold-elhárító rakétával, amely komoly kritikát váltott ki az Egyesült Államok és Japán részéről. 2008-ban a már említett műhold-lelövés következett, ahol egy SM-3 rakétával lőttek le egy működésképtelenné vált műholdat, az USA-193-at, amelyen cirka fél tonnányi mérgező hajtóanyag (Hidrazin) volt - ez volt a hivatalos indoka a lelövésének. Oroszország még ebben az évben előterjesztette a Fegyverek Világűrbe való Telepítését Megelőző (Prevention of the Placement of Weapons in Outer Space, PPWT) egyezményt erre olvasható). Ez deklaráltan megtiltaná a világűrbe való fegyvertelepítést. Az elkövetkezendő években kevés valós eredmény következett, majd 2012-ben az Európai Unió felvázolt egy Világűrre Vonatkozó Magatartási Kódexet (Space Code of Conducty, erre olvasható egy 2014-es változat).
Barack Obama tart beszédet a 69. ENSZ közgyűlésen, 2014-ben
2014 decemberében a PAROS-t megszavazta az Egyesült Nemzetek taggyűlése, négyen ellenezték (Egyesült Államok, Izrael, Ukrajna és Grúzia), az Egyesült Államok hivatalosan úgy véli, hogy Oroszország és Kína valójában csak betekintést akar más államok katonai programjaiba, hogy saját katonai űrprogramjaikat kedvezőbb helyzetbe hozhassák. Sem a PPWT-t, sem a PAROS-t nem lehet valódi visszatartó erejű egyezménynek tekinteni, pláne, hogy amíg az Egyesült Államok nem támogatja és ratifikálja őket, addig Kína és Oroszország sem akarja alávetni magukat.
Sajnos a politikai játszótéren nem látni egyértelműen a szándékokat. Tény, hogy Oroszország és Kína látszólag mindent elkövet, hogy a világűrben való fegyverkezési versenyt megfékezze. A valós helyzetről nagyjából senki sem szeret beszélni - vagy ha igen, akkor csak zárt ajtók mögött. A ritka kivételek egyike idén év elején volt, amikor a Francia Légierő űrparancsnokságának vezetője, Jean-Pascal Brenton egy francia törvényhozás előtti meghallgatáson megjegyezte, hogy néhány műholdjukat műhold-felderítő objektumok közelítették meg, gyakorlatilag kémkedési célzattal. Nem fedte fel, mely ország volt az, de gyakorlatilag a nagyhatalmakat és pár középhatalmat (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, India, Izrael, Japán és talán Dél-Korea, ha az európai országokat nem vesszük, de a legvalószínűbb az első három valamelyike) leszámítva más nem képes erre.
Ez csak azt erősíti meg, hogy a világűr már most is hadszintér....
Akkor most mi fog történni?
Nos, pontosan nem tudjuk. A törvényhozásban már említettem, hogy vannak támogatói és ellenzői a független Űrerő létrehozásának. De még a Védelmi Miniszter, Jim Mattis is ellenvéleményének adott hangot e téren tavaly nyáron. Ne feledjük, hogy tavaly sikerrel jártak a kezdeményezés kihúzásával a törvénytervezetből. Jelenleg nem úgy tűnik, hogy hirtelen nagyobb lett a támogatottsága, szóval attól, hogy az elnök beállt a "Space Force" mögé, még semmi sem garantálja, hogy meg is fog valósulni. Csak hát mostanság elég nehézkes lenne előre megítélni azt, hogy vajon nem-e történik egy-két olyan pálfordulás esetleg, amely mégis az Űrerő létrejöttét erősíti meg...
Ezzel együtt nagyon-nagyon korai olyasmiket vizionálni, hogy most majd katonákat a világűrbe juttató Haderőnem formálódik, a Sci-fi filmekben látható stílusban...
