Összegzés és konklúzió
Számos információból lehetne trendgrafikont csinálni összefoglalásként, de némi töprengés után arra jutottam, hogy csak kettőt teszek ide – egy érdekeset és egy fontosat. Előbb jöjjön az érdekes a legerősebb GPU-k méreteivel:
Megjegyzés: a jobb összehasonlíthatóság kedvéért a GF100-at "átcsaltam" 2009-re. A GT200b azért szerepel, mert az RV770-hez hasonlóan ez is 55nm-en készült, ezért a trendek egymáshoz képesti mozgása így jobban látható.
Az nVidia 2008 és 2011 között a legmagasabb teljesítményszintet a legnagyobb chippel gondolta elérni – a szintén termetes G80 után érkezett a GT200, majd a GF100. Az AMD-nél 2007-től működött a sweet spot stratégia, amely 250mm2 körüli GPU méretet írt elő – ezt egészen pontosan 2009-ig sikerült tartani, mert az egyébként kitűnő Cypress ennél már 30%-kal nagyobb volt.
Ez a sweet spotosdi megtetszett az nVidiának is, és a Kepler generációban már egy Tier 2-es kártyát neveztek az 500 dolláros műfajban. Innentől látszik egy igen érdekes változás a cég termékstratégiájában – egyik évben egy Tier 2-es GPU-t jelentetnek meg leggyorsabbként, a következőben pedig ugyanezen architektúrán a Tier 1-est. Ez a minta erősebb, mint a szériaszámozás, mert míg a GK110 új szériaszámmal jelent meg (GTX 780 Ti), a GM200 és a GP102 már nem.
AMD oldalon pedig az látszik, hogy a sweet spot stratégia szépen lassan bomlott le – egyre nagyobbak lettek a top GPU-k, és a Fiji már a gyárthatósági határ körülire nőtt, míg a Vega a jelentős gyártástechnológiai váltásnak köszönhetően kicsit kevesebb mm2-rel is beérte.
Lássuk akkor a legfontosabb technológiai mutató alakulását:
A hosszú-hosszú oldalakból is kiderült, de itt első ránézésre látszik, hogy a tranzisztor hatékonyság terén az nVidia 2008-ban jelentős hátrányból indult, 2010-re kiegyenlített, majd egy kis oszcilláció után 2014-től egyre jelentősebb előnyre tett szert. A legérdekesebb az egészben az, hogy az AMD grafikonja önmagában elnézve egyáltalán nem tűnik rossznak, egy ilyen mutatóban simán beleférne egy folyamatos, trendszerű csökkenés – ráadásul a legnagyobb visszaesést az egyébként mindenhol kiválónak értékelt Cypress GPU szállította. Az RX 480-at azért tettem fel, hogy látható legyen, az AMD-nél is hatékonyabbak a kisebb chipek.
nVidia oldalon a grafikon rávilágít arra, hogy a Kepler egy ügyes, de tranzisztorok terén eléggé pazarló architektúra volt, viszont onnantól kezdve megtáltosodtak – mind a Tier 2 GPU-ra épülő kártyák (GTX 980 - GTX 1080), mind a Tier 1-esek (GTX 980 Ti - GTX 1080 Ti) rendre 10-20%-os javulást hoztak a tranzisztorok kihasználásában, ezáltal automatikusan javítva mind a fogyasztási hatékonyságot, mind a költségszintet (a GPU-k méretén keresztül).
Még egy dolog látszik a grafikonon, ha nem is olyan nyilvánvalóan, mint a fentiek – míg a 10 év alatt az nVidia oldalán 5 mikroarchitektúra bukkant fel, az AMD oldalán 8. Ennek az észrevételnek fontos szerepe lesz a konklúzióban.
Utolsó összefoglaló megállapítás a végkövetkeztetések előtt. Bár eleve közismert, hogy az AMD marketingben nem igazán erős (khmmm), a piacra lépési összefoglalókat végignézve az látható, hogy egy kivételével (HD 5870) minden egyes új megjelenéskor elkövettek valami közepes vagy nagyobb pozicionálási hibát, ami azért elég súlyos – engem eléggé meglepett, ahogy így egyben láttam. Bár az nVidiának is voltak mókás húzásai a 10 év során, ezekből egyrészt sokkal kevesebb volt, másrészt jelentősen gyorsabban és kíméletlenebbül korrigálták őket.
És hogy miért kell a piaci fellépésről beszélni a technológia kapcsán? Nos, mindjárt erre is fény derül.
Konklúzió
Akkor merült fel bennem először jelen cikk gondolata, amikor a régi tesztjeim között kotorászva tréfából egymás mellé tettem a GTX 560 Ti és a HD 5870 számait, és alaposan meglepődtem, mennyire közel is vannak egymáshoz. Ha 2011 elején már ennyire közel állt egymáshoz a két cég technológiailag, miközben 1 évvel korábban az AMD még mérföldekkel vezetett, akkor talán itt lehet valahol a gyökere az AMD jelenlegi mélyrepülésének. Személy szerint ugyanis nem hiszek az egyszerű és népszerű magyarázatban, miszerint az nVidia szimplán a nagyobb anyagi erejével lenyomta az AMD-t a fejlesztési versenyben. Az előző oldalakon számos kisebb bizonyíték darabka merült fel – jöjjenek a végkövetkeztetések!
Annyi tehát a jelenség, amit a legutolsó grafikonon látunk: 2008-ban az AMD tetemes technológiai előnyre tett szert, ami 2010 végére, 2011 elejére elfogyott, majd némi oszcilláció után 2017-re jelentős hátránnyá változott. Ez a technológiai hátrány hatással van a gyártási költségekre és az egyes termékek piacra viteli körülményeire is, ezért azt gondolom, hogy elsősorban ennek az okát kell felderíteni, a többi (kisebb kiegészítésekkel) innen következik. Az elemzést több szempontra tördeltem, hogy egy kicsit egyszerűbben emészthető legyen.
1. szempont - Stratégia és végrehajtás
Bizony, ez a legfontosabb. Vessünk egy pillantást a két cég piaci stratégiájára.
Az nVidia piacvezetőként rendelkezik azzal az előnnyel, hogy megválaszthatja, milyen termékfejlesztési stratégiával operál, az AMD-nek követőként erre kell valamit lépnie. Az IT-iparban némileg szokatlan módon (piacvezetőként) az nVidia konzervatív irányt követ, nem ugrik az újdonságokra, meghagyva az innovátor szerepét a konkurenciának. Ez anyagilag általában biztonságos, viszont ha a másik húz egy nagyot, akkor komoly gond tud lenni – ez volt a helyzet a DirectX 9 megjelenésekor, és bár más módon, de a GT200 jó alapos megruházása by RV770 is ide vezet vissza.
Viszont a konzervatív irány egy erőszakos, következetes és óraműszerű végrehajtással kombinálva igen nehezen és csak jelentős kockázatok árán legyőzhető eszközzé válik – az nVidia a Fermi után erre a kombinációra talált rá. Az architektúra generációk régóta 20-22 hónapos ciklusban követik egymást, és a Maxwell óta még külső szemmel is jól azonosítható az a néhány (kevés) kiemelt design cél, amit az architektúrával el akartak érni.
Ezzel szemben az AMD tulajdonképpen tankönyvszerűen játssza a csélcsap innovátor szerepét – előkerülnek remek ötletekkel, aztán azokat vagy nem valósítják meg teljesen, vagy nem viszik őket tovább következetesen. Mire épül most a konkurencia elsöprő anyagi sikere? Arra a gondolatra, hogy az 500 USD-s ársávban Tier 2-es GPU-kat indítanak, amelyek hatékonyabbak és sokkal jobb kihozatallal gyárthatóak, mint a Tier 1-esek. Nevezhetnénk ezt a műszaki stratégiai irányt sweet spotnak is, amit az AMD már 2007-ben bevezetett, hogy aztán szépen fokozatosan elhagyja. Az architektúra ciklusuk átlagosan alig hosszabb, mint egy év, és az elmúlt 10 évben kitermeltek két teljesen felesleges, relatíve nagy erőfeszítést igénylő architektúrát is – az egyik a Cayman, a másik pedig vagy a Polaris, vagy a Vega; egyik sem rossz önmagában, de a kettő együtt felesleges.
Külön fájdalmasak a Vega chip praktikus, lényegre törő, és a gyakorlatban egyáltalán nem működő újításai. Ezek a húzások beleférnének akkor, ha piacvezetői pozícióból innoválnának, de egy ilyen erős és kíméletlenül céltudatos ellenféllel szemben csak az okos, következetes innováció és a bátor, de nem eszetlen húzások segíthetnek. Amilyen az RV770 volt.
Ahogy alig egy évvel később ráhoztak egy majdnem dupla erősségű chipet. És ahogy 2013-ban megjelentek a Mantle-lel, amiből lett a Vulkan – hogy aztán azt már kevésbé okos módon hagyják néhány lelkes fejlesztő hobbijává sorvadni. Ugyanakkor 2012 és 2016 között architektúra terén nem csináltak semmi igazán érdemlegeset – a Tongában volt 1-2 jó dolog, aztán kifújt.
Meg persze jött a Fury X-ben a HBM, ami azonban már nem az aduász típusú innovációs lépés volt, mint a HD 4870-ben a GDDR5, hanem egy kényszer, amivel a versenyképességet úgy-ahogy megőrizték, de ennek valószínűleg nagy ára volt – nehezen tudom elképzelni, hogy a Fury kártyák túl sok nyereséget termeltek volna akár az indirekt költségek elhagyása mellett is. És akkor mindezek után a következő két architektúra variáns kijön egy éven belül, telis-tele jó ötletekkel, amik a szoftveres támogatottság hiánya miatt nem fordulnak le extra teljesítménnyé. Ezek mind-mind súlyos operatív hibák – és tekintettel arra, hogy a műszaki szürkeállomány látványosan megvan a cégben, ezek minden bizonnyal a cégvezetés nem megfelelő kompetenciáján úsznak el – hiába van már belőlük a többedik garnitúra az ATI megvásárlása óta.
A fent leírtak kitűnően végigkövethetők az elemzés oldalain – a 2008-2009-es évek jó ötletei és határozott húzásai előnyhöz juttatták az AMD-t, és még 2013-ban is sikerült odasózniuk egy váratlant. Az igazi gond ott kezdődött, amikor elkezdtek nem beválni az ötletek – vagy egyszerűen csak nem tettek mögéjük annyi energiát, hogy beérjen az eredményük.
Nem akarom bántani az AMD-t, már csak azért sem, amit a hatékonysági grafikon alatt megjegyeztem – amit csinálnak, ahogy haladnak, az egyáltalán nem rossz, csak sajnos a konkurenciájukkal szemben kevés, és egyre inkább az. A két cég között nyíló olló okainak kb. 70%-a szerintem a fentebb leírtakban rejlik, és az összes többi szempont együttesen csak a 30%-ukért felelős.
2. szempont - Szerencse
Lady Fortuna az a tényező, akit egy összehasonlító elemzésben nem illik felhozni, mert azonnal magyarázkodásnak fog tűnni. Azért szerepel itt mégis, mert az egész történetet átvizsgálva egy elég bizarr kép állt össze a szemem előtt, ami pont egy elég kritikus fordulóponton segítette meg a nagyobbik gyártót. Lássuk.
Nehezen vitatható, hogy az nVidia jól megérdemelt módon aratta le az Arany Málna díjat a GTX 280-nal, egy dologban azonban határozottan pechesek voltak – a megelőző generáció a leghalványabb jelét sem mutatta annak, hogy az ALU/TEX egységek duplázásának hatására ennyire össze fog zuhanni a skálázódás. Mivel egy GPU architektúra általában 3-5 év alatt jut el az első tollvonástól a boltok polcaira, óriási segítség lett volna, ha 2006-ban, a 8800 GTX belső tesztjei során ennek már látták volna a jeleit.
Ezzel szemben az AMD-nek a HD 5870 szépen, udvariasan szólt, hogy "srácok, lassan gáz lesz". Ezáltal az nVidiának a GT200 után drasztikusan és azonnal irányt kellett váltania (ezt megtették a Fermivel, de vért pisiltek közben, és az első kézzel fogható eredmény a versenyképes sebessége mellett is közröhej tárgyává vált), míg az AMD számára többféle irány is nyitva volt, és végül ebből lett a GCN.
Azonban pont a fentiekben rejlik a perverz csavar. A G80 és leszármazottai mindössze 3,5 évig regnáltak a piacon, míg az R600-família közel 5 évig volt ott. Ez még önmagában nem lenne gond, viszont az nVidia a mai napig a Fermi alapra épít, még a Volta is ilyen, ezért ez az architektúra család várhatóan meg fogja érni a 9-10 éves kort a piacon. Vagyis, az nVidia akkorát szívott a GT200-zal, hogy muszáj volt nekik mielőbb áttérni egy olyan megoldásra, ami közel 3x időtállóbbnak bizonyult, és ebben az AMD majdnem két évvel később követte őket – merthogy őket annyira nem hajtotta a tatár. Ezt az előnyt véleményem szerint az nVidia nem érdemelte ki, a saját bénaságuk kényszerítette őket egy kiemelkedően jónak bizonyuló döntésre – emiatt azért sajnálom az AMD-t.
3. szempont - Azok a piszkos anyagiak
Ahogy fentebb már utaltam rá, nem hiszem, hogy az AMD vergődése elsősorban a gyengébb anyagi erejükre vezethető vissza. Ez nem jelenti azt, hogy több pénzből nem tudtak volna jobbat csinálni, mert biztosan tudtak volna – viszont a személyes véleményem az, hogy a jobb nem lett volna sokkal, számottevően jobb. Lassabban nyílna az olló, de nyílna, mert az nVidia nagy előnye a konzekvens, határozott végrehajtás, azt pedig nem lehet kizárólag pénzen megvenni. Szóval igen, ez is fáj, de nem, nem fordítaná meg a helyzetet a több zöldhasú.
4. szempont - További anyagiak
Viszont ha már a forrásoldalon be nem ömlő dollárok felmerülnek, mint probléma, akkor vessük fel azokat a dollárokat is, amiket az üzletágnak magának kellett volna kitermelnie. Itt utalnék vissza arra, hogy a piros oldal szinte minden jelentősebb megjelenéshez társított valami közepes vagy egyenesen kapitális kommunikációs / pozicionálási bakit, amik az eladásokra nem voltak éppen jó hatással. Nem rendelkezem pontos számokkal (pedig nagyon kíváncsi lennék rájuk), de értelemszerűen, akit pl. sikerült elriasztani a Hawaii 95 fokjával és megvette a konkurens 780 Ti-t, abból már adott generációban nem lett Radeon-vásárló; ha pedig az inventory-tól ennek ellenére sikerült mind megszabadulni, azt már csak nyomottabb áron tehették. Kivéve a legutolsó generációkat, mert...
5. szempont - A Sátán bányája
A blokklánc-alapokra építő kriptovaluták hosszú évek óta velünk vannak. Az úttörő Bitcoin kb. 5 éve okozott egy hatalmas hullámot a VGA piacon – a GCN architektúra erre a célra nagyon jó volt, hirtelen mindenki Hawaii-alapú VGA-t akart venni, az árak pedig felmentek a duplájára. Az AMD idővel kapcsolt, hogy ez a hisztéria alaposan megnövelheti az eladott darabszámot és a darabonkénti profitot is, ezért elkezdték felfuttatni a termelést – hogy aztán az ASIC-alapú "bányagépek" megjelenése ellehetetlenítse a GPU-val történő bányászást. A piac tele lett olcsó VGA-kkal, és ki tudja, mennyi R9 290(X) maradt az AMD nyakán.
Ezért a 2017 tavaszán újra lendületbe jövő kriptovaluta piacra egyelőre még egyik gyártó sem ugrott rá, viszont a VGA-árak most is az egekben vannak, és úgy fest, nincs az az inventory, amit ne lehetne eladni. Ezért a játékos teljesítményről kissé eltolódott a hangsúly, és sokkal érdekesebb az, hogy melyik gyártó milyen haszonkulccsal tudja piacra tenni úgy a termékeket, hogy a játékosok se bukkanjanak fel vasvillákkal, és az eladási ár - MSRP különbözetet se mind a kereskedők tegyék zsebre. Ez a folyamat a két cég közötti technológiai versenyt eléggé lefojtja, és jelenleg bizonytalan, mikor látunk új generációs VGA-kat.
Itt tartunk tehát 2018 elején – az nVidia játékos teljesítmény terén igen komolyan meglépett, viszont az AMD termékei bányászképességeiknek köszönhetően kelendőbbek. Új generációk kihozására pedig jóval kisebb a motiváció, mint ennyi idő elteltével a bányászat nélkül lenne. Bízom benne, hogy a kisebbik VGA gyártó ezt az égből kapott lélegzetvételnyi időt jól használja ki, és ismét felbukkannak valami karcossal.
Végszó
Nincs más hátra, mint hogy a címben felvetett burkolt kérdést megválaszoljam. A válasz pedig: 16-17. :) Remélem, érdekes volt a cikk, köszönöm mindenkinek, aki a végéig kitartott!
gbors
