DLC, Season Pass és a többiek
Régebben, ha egy fejlesztő kiadott egy játékot, majd később bővíteni szerette volna azt extra tartalmakkal, akkor készített hozzá egy lemezes kiegészítőt. Ezeket "Kiegészítő csomagnak" (Expansion Pack) nevezték, és valóban sok tartalommal bővítették ki az alapjátékot. Mostanában már szinte csak a Blizzard adja ki ilyetén módon a játékokat, például a Diablo III-hoz megjelent Reaper of Souls ékes példa rá, milyennek is kell lennie egy ilyen kiegészítőnek.
Ráadásul azóta is folyamatosan érkeznek az ingyenes tartalomkiegészítések hozzá. A nyerészkedésre fókuszáló kiadóknál a bővítés egyetlen módját kizárólag a DLC-k, illetve az ezeket tartalmazó "Season Pass" csomagok jelentik. De mik is ezek pontosan?
1. Lemezes kiegészítők: A hagyományos expanziók előnye, hogy viszonylag sok tartalommal rendelkeznek, ez olykor akár akkora bővítést is jelenthet játékidőben, mintha egy komplett második részt kapnánk az alapjáték mellé. Hátrányuk viszont, hogy elég sokáig készülnek, valamint majdnem egy teljes játék árát elkérik egy-egy ilyen kiegészítőért (Lásd: Diablo III: Reaper of Souls). Ennek ellenére ár/érték arányban még mindig toronymagasan a DLC-k fölött állnak, hiszen sokkal több új tartalom kerül így a játékokba, mint egy DLC esetén, amit nem egyszer a kész játékból vágnak ki nyerészkedés céljából.
2. DLC (DownLoadable Content): A "letölthető tartalom", azaz DLC kifejezés olyan bővítményekre vonatkozik, melyeket csak interneten keresztül, közvetlenül a kiadóktól vásárolhatunk meg. Előnyük, hogy olcsóbbak, mint a lemezes kiegészítők, hátrányuk viszont, hogy azoknál sokkal kevesebb tartalommal bírnak. Elkészítésük nem kerül sok időbe, így egy éven belül akár tucatnyi ilyen DLC is megjelenhet egy bizonyos játékhoz. Ráadásul az utóbbi időben elég sok DLC-ről kiderül, hogy a kész játékból vágják ki őket, ezért aki nem veszi meg azokat, a történet jó részéről lemarad (Lásd: Mass Effect 3: From Ashes DLC).
3. Season Pass (Szezonbérlet): A szezonbérlet egy olyan kód, aminek birtokában ingyen letölthetjük egy adott játék összes bővítményét. Előnye, hogy így némileg olcsóbban, valamint rendszerint hamarabb kapjuk meg a DLC-ket, hátránya viszont, hogy - akárcsak a lemezes kiegészítőkért - gyakran egy teljes játék árát elkérik érte (Lásd: Star Wars: Battlefront). Ráadásul sokszor már a játék megjelenése előtt árulják a Season Pass kódot, pedig ekkor még azt sem lehet tudni, milyen DLC-k lesznek benne.
4. Mikrotranzakciók: Ennek az a lényege, hogy játékon belül tudsz vásárolni apróbb dolgokat, melyek között akadnak olyanok, amik segítik az előrejutást, de némelyik csupán vizuális extra. Főleg az ingyenes MMORPG-k esetén divat ez, ahol a havidíj hiányát így igyekeznek kompenzálni a fejlesztők, hogy fenntarthassák a szerverparkokat.
Alapból ezzel sem lenne gond, viszont manapság egyre több AAA-kategóriás játékba is bekerülnek. Vegyük például a Rise of the Tomb Raidert, ahol kártyákat vehetünk majd, amik bizonyos előnyökkel ruházzák fel Larát. Magyarul fizetős cheatek, semmi egyéb.
A másik ilyen dolog, amivel manapság szeretnek élni a kiadók, azok a különféle előrendelési bónuszok. Ezen extrák segítségével szeretnék rávenni a vásárlókat, hogy a játékokat még megjelenés előtt jegyeztessék elő, és első napon vegyék meg. Teszik mindezt azért, mert a legnagyobb hasznot a megjelenéskor eladott, teljes árú játékok után zsebelhetik be, nem pedig az évek múlva, akciósan kínált darabokért. Ami az extrákat illeti, azok bármik lehetnek, az apró fizikai csecsebecséktől kezdve (kulcstartó, fémtok, póló, stb.) egészen az egyedi digitális tartalmakig (előrendelői DLC).
Közületek biztosan sokan voltak már olyan helyzetben (vagy ha nem, akkor majd lesztek), hogy egy általatok nagyon várt játékról kiderül, hogy sok fizetős DLC érkezik hozzá. Régebben ilyenkor legjobb megoldásnak az számított, ha vártunk pár hónapot - esetleg egy évet -, ekkor ugyanis kiadták az egész játékot újra, kiegészítve az összes DLC-vel. Ezeket hívják GOTY (Game of the Year) kiadásnak. A játékosok szeretik az ilyesmit, mert így már valóban a teljes játékot kapják meg, ráadásul az összes DLC-vel együtt, amiket ha külön vennék meg, kétszer ennyibe kerülne.
A problémát az jelenti, hogy a kiadók olyan bevételekhez jutnak a DLC-k eladásaiból, amiről nem szívesen mondanak le. Épp ezért van az, hogy manapság már csak és kizárólag az online klienseiken keresztül árulják ezeket a tartalmakat. A DLC-k árai pedig általában nem mérséklődnek az idő előrehaladtával, vagyis még évek múlva is annyiért adják őket, mint az alapjáték megjelenésekor. Ha kiadnák őket dobozos GOTY formájában, azzal buknának pár dollárt, de hosszútávon lehet, hogy még jobban is járnának, viszont őket ez nem érdekli.
Szintén emiatt halnak ki lassan a dobozos játékok is. Nem azért, mert olcsóbb, egyszerűbb és kényelmesebb online intézni a dolgokat. Szimplán arról van szó, hogy ránk erőltetik a nekik kedvezőbb megoldást. Mert hát, ugye, manapság szinte mindenki kártyával fizet, akkor miért ne fizessünk kártyával a játékokért is? Ezzel nincs is semmi baj, de akadnak olyanok, akik nem tudnak (vagy nem akarnak) 60 eurót kifizetni egy új játékért Steamen vagy Originen. Mégpedig azért, mert egyrészt dobozosan 13-14K körül már meg lehet őket kapni, másrészt szeretik polcon tudni a dobozt.
Mielőtt befejezném, még hadd mondjam el, hogy amiket itt leírtam, pusztán az én véleményemet tükrözik, nem általánosítok. Mindezen negatív jellemzők ellenére el lehet szórakozni az új-generációs játékokkal is, pusztán csak nehéz megemészteni azt a tendenciát, ami manapság megfigyelhető ebben az iparágban.
A fejlesztők valamiért azt hiszik, hogy csak DLC, Season Pass és mikrotranzakció útján lehet extra bevételhez jutni. Pedig ha színvonalasabb játékokat készítenének, engednék azokat kipróbálni vásárlás előtt, valamint nem bánnának mostohán egyes platformokkal, akkor minderre nem lenne szükség. A vásárlók boldogan fizetnének a minőségi játékokért, de ami manapság megy PC-fronton, valóban egyre kevesebbek számára éri meg a befektetést.
Ugyanez áll viszont a játékosokra is: ha nem vennék meg a drága pénzért árult DLC-ket, akkor nem is készülne belőlük ennyi egyetlen játékhoz. Szinte minden fórumon megy a sírás-rívás a lehúzós bővítmények miatt, mégis sokan szinte azonnal megveszik a Season Pass csomagokat, pedig még azt sem tudják, miért fizetnek előre.
Sajnos manapság egyre többen vannak olyanok, akiknek nem számít 50 vagy 100 dollárnyi extra kiadás sem, így kérhetnek a kiadók bármennyit, ők fizetni fognak, mert mindent azonnal akarnak. A többiek pedig hiába lázonganak ellene, amíg leszek olyanok, akik meg tudják fizetni ezeket a DLC-ket, addig a tendencia nem fog változni.
