A Short Hike - Szelek szárnyán
2019 | Steam | Epic Games Store
Az A Short Hike a nevéhez hűen egy... rövid alkotás. Össz-vissz 3-4 óra alatt végigpörgethető (és azt is csak akkor, ha 100%-os végigjátszásra törekedik az ember). Achievementek sincsenek. Azonban az élmény és a tanulság, melyet magában hordoz és átadni képes ezen röpke idő alatt, az több, mint amire sok más játék órák százai alatt képes. Az alapfelütés rém egyszerű és sok ponton a méltán elismert Celeste-re hajaz: adott egy fiatal lány főszereplő - jelen esetben Claire - aki a városi életből kiszakadva a természet lágy ölén, a hegyek árnyékában indul egyfajta spirituális túrára, s a legmagasabb csúcs megcélzásával, illetve a fizikális akadályok fokozatos leküzdésével egyre inkább kezd rálelni önmagára, és egyúttal megtanulni értékelni az élet apró örömeit és az anyatermészet szépségét. A Celeste-hez hasonlóan pedig a néhol bohókás, de minden esetben szerethető karakterek itt sem maradnak el és végigkísérnek minket egész utunk során.
A játék kevés problémáinak egyike technikai jellegű. A játékban lehetőség van különféle erősségű pixel-art szűrők közül választani, egészen a teljes kikapcsolásig. Ultrawide támogatás csak trükkösen hozható elő, a "cheatsplz" és az "omgresplz" parancsok/csalások beírásával. Ez azonban kilövi a fentebbi képen látható pixel-art effektust, ami negatívan hathat a játék művészi dizájnjára.
Na persze a játék messze van attól, hogy egy Celeste 2.0 legyen, viszont referencia végett mégiscsak fontosnak tartottam megemlíteni. Az A Short Hike egy méginkább szinguláris alkotói víziót tár elénk, hiszen az erősen kísérleti Antichamberhez és a The Witness-hez, vagy éppen a pixel-horror mestermű Lone Survivor: The Director's Cuthoz hasonlóan ez a játék is egy ember keze munkáját dicséri. A már többször említett 2D-s platformerrel ellentétben pedig itt 3D-ben, madártávlatból csodálhatunk rá az elénk terülő világra - a Hawk Peak nemzeti parkra - mely töltőképernyőktől mentes, egészen terjedelmes, és titkokkal, felfedeznivalókkal teli. A madártávlat pedig nem véletlen, mert itt az emberek szerepét... madarak játsszák. Há-há! Az említett perspektíva - és az egyébiránt ehhez társuló, szinte teljesen fix kamera - mindemellett játékmechanikai és hangulatfokozó célt is tolgál, mert jóval nehezebbé teszi a tájékozódást, ezzel megidézve a tipikus túrázós pillanatot, amikor kissé eltévedtnek és elveszettnek érezheti magát az ember).
Hawk Peak pedig relatíve nyitottságából adódóan jóval több szabad kezet (vagy szárnyat) ad a játékos számára, és bár szinte minden opcionális a hegytetőhöz vezető úton, de jónéhány emlékezetes karakter életébe nyerhetünk bepillantást a játék világában való elmerülés által - s nem mellesleg fontos tanulságokkal gazdagodhatunk. Lesz lehetőségünk repülni, mászni, pecázni (és kihalászni egy "illegális" táborozó túrázási engedélyét), gyöngyöket gyűjteni a parton henyerésző kislánynak, brutális áron aranytollakat venni a megszorult kölyök "dílertől", belépni a kétes létszámú hegymászó klubba, elvinni motorcsónakugratásra a helyi csónakos fiát (vélhetőleg a tulaj legnagyobb megrökönyödésére), elásott ládák után kutatni kincses térképeket nyomon követve, és még megannyi kisebb-nagyobb, szívmelengető kalandban részt venni. Mindezt pedig békés, relaxáló környezetben, értve ez alatt a játékmenetet is. Itt nincsenek a Celeste-re emlékeztető brutális platforming kihívások és bossharcok, amelyek reflektálhatnának a főszereplő belső állapotára és vívódására, és talán ez képezi a legnagyobb kontrasztot a két alkotás között. Itt a középpontban maga az utazás áll, az atmoszféra, illetve a természet szeretete és megismerése. Az eredmény és az üzenet valahogy mégis kísértetiesen ugyanaz és ugyanolyan erős: hogyha valamit nagyon szeretnél, s hogyha valamiben nagyon hiszel, akkor megfelelő eltökéltséggel képes leszel elérni azt. Az A Short Hike terapeutikus erejű és kötelező darab a független játékok szerelmeseinek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
