Kilencedik nap

Az utolsó előtti napunkon sok közeli helyet látogattunk meg – Wicklow megyén belül mozogtunk, ahol össz-vissz 80 km-t tettünk meg egész nap.

Reggeli után az első állomásunk a Powerscourt House & Gardens, Írország legszebb kastélyparkja volt. Tényleg nagyon gyönyörű, telis-tele szép virágokkal és csodás kilátással. A belépő 10 euróba került fejenként.

Ezután Írország legnagyobb vízesését (121 méter), a Powerscourt vízesést néztük meg. Sajnos itt is volt belépő, 6 euro/fő, de cserébe kocsival teljesen odamehettünk.

A következő látványosság a Lough Tay nevű tengerszem volt. (Erre a helyre Balinov nevű fórumtárs posztja alatt bukkantam.) Ha választanom kellene 3 kedvenc helyet Írországból, akkor ez lenne az egyik. Sajnos kevés fórumon említik meg, pedig csodaszép. Könnyen meg lehetett közelíteni autóval – az út szélén meg lehet állni és már elénk is tárul ez a pompás látkép. A Wicklow-hegység lankái között megbújó tavat (hivatalos nevén Lough Tay) Guinness-tóként szokták emlegetni. A tó északi partja a mai napig a Guinness család birtokához tartozik. A tó sötét színű vizét ellensúlyozva maga a család szállíttatta ide a hófehér homokot, hogy távolról, bizonyos szögből nézve egy pint frissen csapolt, habzó Guinness látványát keltse. A tó egyik oldalán a Djouce, másik oldalán a Luggala hegye magasodik, mindkettő látványos, hosszabb-rövidebb túrautakat rejt magában, szóval érdemes nekiindulni, ha még van ereje az embernek.

Ezt követően a Vartry Reservoir tóhoz vettük az irányt. Sikerült egy jónak mondható képet készíteni az ott található félhídról, bár nem volt egyszerű. Megállni nem igazán lehet, de szerencsére nem volt nagy forgalom, így kitettem az elakadásjelzőt, míg párom fotózott, addig csak 1-2 autónak kellett kikerülnie minket.

Ekkorra már igencsak megéheztünk, így betértünk a szállásadónk által javasolt étterembe, a The Wicklow Heather nevű helyre, ahol ismét egy isteni lazacot ettünk.

Kellett is az energia, mert a nap zárásaként a Glendalough tóhoz mentünk egy kis túrára. Még otthon az interneten kinéztem, hogy milyen szép ez a tó felülről, ezt mindenképp látnunk kell. A felfelé vezető út nagyon meredek, megterhelő volt, többször megálltunk pihenni (ha jól számoltuk, akkor 588 lépcső vezet felfelé, és előtte is egy komoly emelkedőn kell feljutnunk), de a végén a tájkép teljes mértékben kárpótolt. Innen lehetőség van továbbmenni, és akkor teljesen meg lehet kerülni a tavat, de nekünk már nem volt erőnk, és azt mondták, hogy több mint 2 órás út várna még ránk; így mi visszafelé vettük az irányt, hogy még egy jó adag fagyival pótolni tudjuk az elvesztett kalóriákat.

Az utolsó előtti képet feltöltöttük a Google Maps-re, ami annyira sikeres lett, hogy ha rákeresünk erre a tóra, ezt dobja fel legelőször – már közel 90 ezer megtekintésnél jár.

Ezután már csak annyi energiánk maradt, hogy elvánszorogjunk a kocsiig és hazamenjünk a szállásra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!