Első nap
Nagyon izgatottak voltunk. 9 óra után indultunk ki a reptérre, a tervezett 11:50-es indulás helyett egy órát csúsztunk a felszállással. A landolás sima volt – ottani idő szerint délután 3 órakor értünk földet –, megkaptuk a csomagjainkat, megvettük a korábban említett 24 órás tömegközlekedési bérletet, majd irány felvenni az autót. A pultnál megmutattuk a papírjainkat, küldtek is a kisbuszhoz, ami kivitt a telephelyre. Ott lepapíroztuk, amit le kell, és átnyújtottak egy Renault Clióhoz tartozó kulcsot. Kérdezték, hogy megfelel-e, mondtam, hogy igen. (Nem tudom, mi lett volna, ha nem; adnak mást?!) Megmutatták, melyik az, hát meglepődtem, hogy a legújabb típust kaptuk. 17 ezer km volt benne, és a következőket tartalmazta: klíma, Bluetooth, beépített navigáció, tempomat, esőérzékelős ablaktörlő. Elsőre nagyon fura volt a bal oldalon közlekedni, izzadtam is rendesen, az agyam meg járt, hogy akkor most a körforgalomba az óramutató járásával megegyező irányba megyek be, a másik sávba kell érkeznem kanyarodásnál stb. Az nagyon nagy segítség volt, hogy az anyósülésen párom is figyelt, és mondta, hogy mikor mehetek, mikor válthatok sávot, melyik oldalra érkezzek.
A bérelt autónk
Első utunk egy Lidl-hez vezetett, ahol vizet, üdítőt és utazás közben elfogyasztható rágcsát (müzliszelet, 7days corissant stb.) vásároltunk. Igyekeztünk minden ilyet beszerezni, hogy minél ritkábban kelljen majd megállnunk.
Ezután elfoglaltuk az első szállásunkat, ami egy Dublin melletti településen, Leixlipben, a Springfield Hotel-ben volt, ahol 2 éjszakát töltöttünk. Néztem Dublinban is szállásokat, de ott egyrészt jóval drágábbak voltak, másrészt nem nagyon volt saját privát parkolójuk, ahova be tudtam volna állni az autóval. Innen busszal 30-40 perc alatt kényelmesen be lehetett érni a belvárosba.
Lecuccoltunk, aztán irány kocsival az első állomás, a Maynooth-ban található Saint Patrick's College.
Saint Patrick's College
Könnyen és gyorsan meg tudtuk közelíteni, 15-20 percet mehettünk kb. Nagyon szép volt, kívül-belül sétáltunk egy jót, aztán visszamentünk a szállásra, letettük az autót, majd tömegközlekedéssel irány Dublin. Több busz is jó volt erre az útvonalra, kiálltunk, jött is egy, majd szépen el is ment mellettünk. Hirtelen nem tudtuk mire vélni, majd megláttuk, hogy a szemben lévő megállóban az utas leinti a buszt, mintha csak egy taxi lenne. Nosza kipróbáltuk mi is ezt a módszert, ami csodák csodájára be is vált. Útközben kiderült, hogy itt csak ebben az esetben áll meg a busz, ami hasznosnak bizonyult, mert így kb. a fele megállót kihagytuk a 35-ből.
Este 7 óra körül érkeztünk a Trinity College-hoz, aminek a belső udvarában sétáltunk egyet, majd irány az éjszakai élet. Nagyon hangulatos volt végigmenni a bulinegyedben/belvárosban, mindenhol igényes élőzene szólt és a csapból is sör és whiskey folyt. Tényleg olyan, mint a filmekben; az emberek tapsolnak, énekelnek, hangosan nevetnek, a helyi zenészek pedig gondoskodnak a hangulat fokozásáról. Rengetegen voltak mindenhol, volt, ahova be se fértünk. Először a The Church Bar & Restaurant-ba tértünk be. A nevéből adódóan régen ez egy templom volt, amit mára kicsit átalakítottak, de az orgonát pl. meghagyták belül. Ezután bekukkantottunk a híres The Temple Bar Pubba is (nagy helyiség, de millió ember), végül egy kisebb helyen kötöttünk ki. Többféle italt is megkóstoltunk: sörből a Hop House 13, whiskyből a Paddy nevezetű jött be legjobban. Természetesen ittunk Guiness-t és Jamesont is, de próbáltam olyanokat kipróbálni, amit itthon nem nagyon lehet kapni. Aki nem szereti a Guiness ízét, az kérhette fekete ribizli szörppel, úgy egy kellemesebb ízvilágú gyümölcsös sört kapott; nőknek kifejezetten ajánljuk.
Éjszaka az utolsó buszok egyikével mentünk a szállásra, valamikor 23 óra felé
Trinity College Dublin
The Church Bar & Restaurant
Random kocsmai ír sztepptánc
Drunken Sailor Live music (végül ide ültünk be)
Éjszakai életkép
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
