Bevezető
A részvény árfolyamának bezuhanása, egy néhai nagymama teljes hagyatékának elúszása, a CEO publikus imája, 15.000 alkalmazott elbocsátása és egy izzadtságszagú gen 13 v2 gen 14 után (a degradációs problémát inkább hagyjuk is) úgy döntött az Intel, hogy 5 évnyi malmozást követően megpróbál valami újat letenni az asztalra.
A teszt alanyának 6 teljesítmény magja van, melyek alapon 4.2 GHz-en, turbo módban 5.2 GHz-en ketyegnek és emellett 8 hatékonyság mag segít be 3.6 GHz alapon, 4.6 GHz turbóval. Személy szerint jobban örültem volna inkább 14 hatékony teljesítmény magnak, de a valóság nem kívánságműsor. A lapka alapjáraton maximum 125 Wattot, PL2 szinten pedig legfeljebb 159 Wattot fogyaszt, ezzel úgy tűnik vége a "minden proci TPD-je 65 Watt, csak időnként 200 Watt fölé csúszik" korszakának. A litográfia itt már 3 nm, vagyis történt egy hatalmas ugrás az előző generáció 10 nm-es gyártási technológiájához képest, azaz a korábbi félszobából kamra lett.
Háromszor is ellenőriztem elektronmikroszkóp segítségével, meg van mind az 1851 láb
(sőt, egyszer 1854-et számoltam, szóval technikailag 1852)
Tesztrendszer
Konfiguráció:
- ASRock PRIME Z810M DS3H WIFI alaplap
- Intel Core Ultra 5 245KF processzor
- Intel Laminar RM1 processzor hűtő
- 2x16 GB 3200 MHz CL16 DDR4 memória
- 2x16 GB 6400 MHz CL32 DDR5 memória
- 1 TB m.2 PCIe gen 4x4 NVMe SSD háttértár
- nVidia Riva TNT2 Ultra 32 MB videokártya
- Seasonic Prime PX-2200 2200W 80+ Platinum tápegység
Az alaplapot tekintve tudatosan az mATX formátum mellett döntöttünk, hogy a felesleges VRM fázisok és az ebből kifolyólag szükségtelennek ítélt hűtőbordák súlya ne fogja vissza a rendszer sebességét. A processzor hűtéséért pedig egy Intel gyári hűtő felel, egyrészt mivel a gyártó nagyon jól tudja, hogy milyen hűtésre van szüksége a saját termékének, másrészt pedig a 219W-os maximális fogyasztású Intel Core i5-14700 mellé is ezt a típust csomagolták, ami alapján egyértelműsíthető, hogy akár 219W-nyi hőt is képes hatékonyan elvezetni, ezzel teljesen elavulttá és szükségtelenné téve az összes 360-as (ún. "panoráma") és afeletti ("panoráma plusz") AIO vízhűtéseket. A tesztalany egyébként maximum 159 Wattot fogyaszt, ami jóval kevesebb. Ha meg mégsem volna elég hatékony a hűtő, a rendszer a 105 fokos processzor hőmérsékletet elérve úgyis leszabályoz, így nagy baj nem lehet.
Megjegyzés: A hűtő egyik lába sajnos törött volt, ugyanis az örökkévalóságra tervezett műanyag a hosszú hetek-hónapok során megadta magát, de a jó mondás szerint nincs olyan, amit nem lehet megoldani WD40-nel vagy szigetelő szalaggal. A biztonság kedvéért mindkettőt alkalmaztuk a hűtő megfelelő rögzítéséhez.
A sérülés ellenére szakszerűen rögzítve
A memóriakezelés teszteléséhez 6400 MHz-es CL32 késleltetésű DDR5-öt, viszonyítási alapnak pedig 3200 MHz-es CL16-os DDR4-es modult használtunk a konzisztens 10 ns-os first word érték, azaz az igazságos összehasonlítás érdekében. A teszteket kizárólag dual channel módban futtattuk, ugyanis a DDR5 quad channel támogatása egy fos katasztrofális pocsék hagy némi kívánni valót maga után.
A háttértár egy mezei 1 terás gen 4x4 SSD. Itt használhattunk volna gen 5x4-eset is, de úgyse szaturálja a 8000MB/s-ot egyik sem, szóval tök mindegy. A videokártyára sajnos nem maradt pénz, ugyanis a büdzsé fennmaradó részét a tápegységre költöttük, így a fiókban talált nVidia Riva TNT2 Ultra 32 MB lett a nyertes egy AGP-PCIe átalakítóval beüzemelve. Apropó, tápegység: a 2200W-os Seasonic Prime mindenre is elég, talán egy kicsit sok is, de ennyi pénzért garantáltan nem lassítja az elektronokat.
Elöljáróban megjegyezném, hogy a tesztek futtatása előtt az alaplap BIOS-ában a DO NOT FORCE ENABLE HYPER-THREADING PLEASE opciót DISABLED-re állítottuk, hogy az alapértelmezett beállítással ellentétben kihasználhassa a rendszer a Hyper-threading előnyeit. Rákérdeztünk közvetlenül az Intel-nél, hogy milyen okból döntöttek úgy, hogy ellehetetlenítsék ezt a hasznos funkciót, de nem firtattuk tovább az ügyet, miután a californiai cég szóvivője rágalmazási perrel kezdett fenyegetni.
Memóriakezelés
Első körben DDR5 memóriával teszteltük a processzor memóriakezelési teljesítményét, mert az volt közelebb a pulton. Ahogy azt az alábbi diagram is mutatja, DDR5 esetében a memória sebesség igazán meggyőző:
A DDR5-ös eredmények igazán meggyőzőek
A legújabb generációs Z-s lapok egyik sajátossága, hogy lehetővé teszi a DDR4 RAM használatát LGA 1851 processzorok mellett, ami egy igen hasznos funkció azon felhasználók számára, akik bevásároltak a korábbi generációból, vagy egész egyszerűen féláron akarnak stabilabb memóriához jutni és nincs kedvük perceket várni minden egyes bekapcsoláskor. Nyílt titok, hogy a Windows operációs rendszerhez hasonlóan itt is a páros generációk a jók (DDR2 és DDR4), a páratlanokkal (DDR, DDR3 és DDR5) szemben, amikkel csak időt próbál nyerni magának a JEDEC, hogy kifejlesszen valami használhatót (amiről valahogy a 14. "generáció" jut eszembe).
A DDR4-es eredmények mégigazánabban mégmeggyőzőbbek
Ahogy várható is volt, a DDR4 mellett a memory throughput a kétszeresére nőtt, amit nyilvánvalóan a fele akkora késleltetés (CL16 kontra CL32) eredményez. Féláron kétszer annyi, kétszer gyorsabb RAM? A hülyének is megéri. Érdemes most beruházni 1-2 TB DDR4-re, azzal el lehet lavírozni, amíg végre megjelenik a polcokon a DDR6, amire a legfrissebb előrejelzések alapján várhatóan a 2030-as években kerül sor. Már csak akkor is jól jöhet, ha az ember szeret több böngésző lapot is párhuzamosan nyitva tartani.
Számítási kapacitás
A számítási kapacitás tesztelésére a jól bevált calc.exe szoftvert használtuk. A komplex tesztünk módszere, hogy összetett számításokat táplálunk a kalkulációs szoftverbe, majd az enter leütése és a válasz megjelenése között eltelt időt hitelesített kézi stopperral lemérjük, valamint magát a végeredményt is ellenőrizzük.
Szoftveres stopperre két okból sem bíztuk a mérést; egyrészt az esetleges trükközések elkerülése végett - ne próbálja magát jobb fényben feltüntetni a processzor azáltal, hogy lassabban számolja az időt - másrészt pedig hogy ne befolyásolhassa a számítások sebességét a háttérben futó stopperes mérés. A pontosabb eredmény érdekében a stopperóra start gombjával nyomtuk le az enter gombot, hogy ezáltal (részben) elimináljuk az egyenletből a reakcióidő faktort.
A bevitelhez vezetékes gamer billentyűzetet, megjelenítéshez pedig 0.1 ms GtG válaszidejű OLED monitort használtunk annak érdekében, hogy az eredmény minél alacsonyabb input és output delay-t tartalmazzon, és a lehető legpontosabban reprezentálja a tesztelt processzor tényleges teljesítényét. Ezen felül háromszor is végrehajtottuk a tesztet és az így kapott méréseket átlagoltuk.
A mérések átlaga 00:00 lett, amivel előkelő dobogós helyezést ért el tesztünk alanya közvetlenül az ezüstérmes i5-14600KF előtt, ami szintén 00:00 alatt végzett a számítással (de öregebb, ezért hátrébb kellett sorolnunk).
Ez tényleg ennyi
Játéktesztek
A jelenlegi gazdasági helyzetben a harmadik műszak után senkinek nem marad ideje játszani - akinek mégis, az úgyis 7800X3D-t vesz 200 eFt-ért (bár fogalmam sincs, hogy miből).
Ez egyébként is egy komoly munkahely, nem lehet csak úgy játszogatni holmi PC játékokkal munkaidőben, itt cikkeket kell írni ezerrel.
Na jó, valójában azért nincs játékteszt, mert a TNT2 Ultrával az utóbbi 20 év címei közül egyik sem akart elindulni. A következő teszthez majd összekuporgatunk egy erősebb, lehetőleg PCIe csatlakozású kártyára.
Integrált videokártya
Az AMD Ryzen 8. generációs "G" jelű processzorok osztatlan sikeréből ihletet merítve az Intel is megpróbálta a szerencséjét egy igazán erős iGPU fejlesztésében. A nálunk járt példány az Ultra 5 245KF, azaz k*rvaf@sza változat, amit unlocked szorzót és az imént említett új fejlesztésű iGPU-t tartalmazza. De mivel senki nem fogja játékra használni, ezért tovább is léphetünk mindenféle felesleges tesztelés helyett. Vegyük úgy, hogy elhiszem, hogy sokkal jobb, mint a korábbiak (sokkal rosszabb ugyebár úgysem lehet).
Nem mellesleg kiderült időközben, hogy tényleg nem szabad játszani az irodában, benne is van a házirendben. Utálok itt dolgozni.
Rendszerstabilitás
A következő teszttel azt fedjük fel, hogy az újgenerációs Intel processzorok degradációs rátája hogyan alakul az elődéhez képest. Az i5-14600KF mellé egy olyan alaplapot választottunk, aminek a BIOS-a még nem tartalmazza a 3 javított mikrokód egyikét sem (a legutóbbit meg főleg nem). A garantált hatás kedvéért unlimited power módra állítottuk a limiteket, hogy rendelkezésre álljon végtelen energia. Ezekkel a beállításokkal - és a korábban is használt, hitelesített stopperóra segítségével - lemértük, hogy hány másodperc alatt következik be az első kékhalál, hogy ezt az értéket használjuk viszonyítási alapként.
A 14600KF 11:45 alatt jutott el a maradandó károsodásig, amit a 245KF-nek érthetetlen módon nem sikerült megugrania, sőt, még egy hőlégfúvó pisztolyra is szükség volt, hogy elő tudjuk idézni a rendszerösszeomlást. Ezen a téren sajnos kézzel fogható a visszalépés, amit az alapjaiban megváltozott architektúra és az alacsonyabb csíkszélességű litográfia együttesen magyarázhat meg.
A 14600KF rekord idő alatt omlik össze
Fogyasztás
125 Watt. Néha 159 Watt. Vagy valahol a kettő között. Alapjáraton meg jóval kevesebb. Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki.
Maximum 159 Watt, nem hazudtak
Végszó
Rövid, ám részletes tesztünk során bebizonyosodott, hogy a középkategóriába szánt Intel Core Ultra 5 245KF közepesen átlagos. Ha a világot nem is fogja megváltani, legalább a fogyasztást sikerült kordában tartani az új, 3 nm-es gyártási technológia segítségével, így a hatékonyság is nőtt, ami egy igen sarkalatos pont volt az utóbbi évek során.
Mindezek fényében az Intel Core Ultra 5 245KF részünkről...
...fa-(mb)sza(p)
Ugyanitt bojler eladó.
