Második nap

A második napra tutajozás volt betervezve a Dunajec-en Lengyelországban. Erre mi ketten nem voltunk befizetve, nem érdekelt minket, ráadásul reggel elég ramaty idő volt.

A csapat megindult Lengyelországba, mi pedig ketten egyéni programot csináltunk. Felfedeztük a környéket, elsősorban a Csorba-tó volt az úticél.
A többiek fotóit azért beszúrom ide a cikkbe, lássátok, miről van szó.
Tehát a tutajozás:
Esős ködös időre tekintettel a „felderítők” előre mentek a Dunajec folyóhoz a tutajok indulási pontjára, hogy ilyen időben mennek-e a tutajok. Ott már kellemes idő volt, a tutajok mentek, így a csapat többi része a felderítők után ment Lengyelországba….
A tutajozás a lengyel-szlovák határon a sziklafalak közt vezetett végig, mintegy 3,5 órás út volt, buszok hozták vissza a csapatot a kiindulási helyre.

Akinek volt kedve, az a tutajozás után átment Nedec várát megnézni (Ez a legészakibb egykori magyar vár).

Csodálatos, tiszta időnk volt...

Megálltunk fotózni, elmentünk a Tátra alatt és a Tátra mellett, feldörgettünk az autópályára, majd Poprádban kötöttünk ki, ott bevásároltunk Tátrateából, a szállásra visszatértünk, lepakoltuk a motyónkat, majd célbavettük Lengyelországot!

Avagy a Tátra 50 árnyalata...

Pózoltattuk a hegyi mezőkön az MZ-ket.

Majd Lengyelországban is lőttünk pár fotót. A lengyel határ előtt találkoztunk a csoportunkkal, Ők éppen visszafele jöttek a tutajozásból.

Lengyelországból visszafele pedig a szerpentinen megjött a lendület, és ki lett használva a tárcsafék.

Innen pedig Tátralomnicra mentünk, ahol a csapat már ott volt egy ideje.
A lomnici csúcsra nem volt érdemes a lanovkával felmenni, mert ekkora ködben úgysem lehetett volna látni semmit a tájból.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!