Amióta mobiltelefon van...
Figyelem, képek nélküli szárazanyagtartalom következik.
A vad tapasztalatszerzés palmtop ügyben 2000 elejére elvezetett oda, hogy ideje valami nagyon ütős eszközzel fejleszteni mobil informatikai arzenálomat: mobiltelefon kell. Addig is használtam ilyesmit, Matáv telefonkártya volt a neve, de a zsebemben nem volt túl elegáns a hozzá tartozó közel kispolák méretű telefonfülke. Kényelmesebb megoldás után kutatva ismerőseim bőszen segítségemre voltak, említve 25-30 ezer forintos keretemet egy használt Nokia 5110-est javasolt szinte mindenki.
Nem is én lettem volna ha nem egy új Ericsson A1018 mellett döntök ezek után, Pannon GSM-től Praktikum Privát csomagban 23 ropi volt, hétvégén hálózaton belül csak 15 ft percenként, és nekem sok pannonos ismerős volt akkor - mi ez ha nem főnyeremény? Mellette a borsos csúcsidei díjak miatt megtartottam a Matáv csodáját is, hehe, dual-sim csóróknak.
Ez a kombináció majd' egy évig kitartott, meg voltam elégedve az Ericssonnal, egyedül egy akksibővítés történt, mellyel kerek egy hetes készenléti idejét nemegyszer el is érte a derék jószág, ugyanis az üzlet nem nagyon dübörgött, többnyire dolgoztam beszélgetés helyett.
A munka addig elképzelhetetlen mennyiségű pénzt zúdított nyakamba, gyorsan vettem egy Nokia 3210-est (csak úgy, érdekelt mitől lehetett előző évben olyan mocskosul nagy sztár), aztán egy Siemens S35i-t (melyet infrakapcsolattal rászabadítva Ericsson MC218-amra meglett az első sikeres mobilinternetes élményem is), és 2001 nyarára kikötöttem a Nokia 9110i kommunikátornál, ami mai napig meghatározza a mobilinternetről alkotott képemet.
Akkor már bőven kifutott a 9000 és a 9000i, a Psion Series 3-hoz hasonlóan a fáziskésésem miatt ezek sem izgattak fel, mivel akkori (és mai!) fogalmaim szerint is egy kompakt, kiforrott, remekül használható társnak tekintettem a 9110i-t. GEOS oprendszere nem zavart mert már nem igazán volt igényem a programozásra, 80486-os processzora elegendő volt 640x200 pixel megfelelő kezelésére, táblázatkezelőt és 1-2 játékot töltöttem le rá, innentől kezdve tökéletes volt számomra.
Picit később megjelent az Ericsson R380, a svéd cég első kommunikátornak is csúfolható próbálkozása. Szimpatikus volt a tesztek alapján, szemeztem is vele sokat, végül nem lett belőle semmi. Úgy érzem, kissé megkésett a 9110-hez képest, hiába kapott érintőképernyőt és kezesebb méretet, az MC16 és MC218 egyszerű brandolása után túl nagy falat volt az önálló fejlesztés - itt az első hiba. A második pedig, hogy nem nyújtottak köztes modellt a P800-ig, a rokonság ugyan tagadhatatlan, de az Ericsson ezzel az elnyújtott termékciklussal átaludta az okostelefonok hajnalát (mielőtt Ericsson-ellenességgel vádolnátok, jelzem, hogy minden egyes kommunikátorom mellett csendben tette a dolgát egy átlagos Ericsson/SonyEricsson modell is, évekig használtam/használom mind, igazán megbízhattam bennük). A cikk végén egyébként majd valami hasonló gyanúnak adok hangot a Nokia közelmúltbeli és mai helyzetével kapcsolatban.
A Nokia 9210 megjelenésekor a színes képernyőt nézve leesett az állam. Várható volt, meg hát fejlődés van vagy mi, de akkor is - a vele nagyjából egyidőben megjelent Ericsson T68 színeit elnézve döbbenetes volt a különbség, de még jópár hónapig verte a többi színes modellt is, az összes Nokiát beleértve. Meg aztán beépített rendes táblázatkezelő és szövegszerkesztő, telepíthető pdf-olvasó és .zip kezelés, valamint visszatért az EPOC (Symbianná átnevezett) operációs rendszer - már a reklámfotókon feltűnt a fontkészlet és a legördülő menük rokonsága a Psion Series 5-el. HSCSD adatátvitel 43.2kbps sebességgel (csak a Pannon támogatta, valamelyik mobilos újság tesztelője Westeles simmel próbálta, aztán fanyalgott a marhája hogy lassú) megintcsak elég, igen szerettem őt is.
Ekkoriban kezdett kialakulni a panaszkodás a mobilinternetre hogy drága, meg lassú, és ma a fórumokon ez csak erősödik.
Ezt inkább kezdjük az elején: a szó úgy kezdődik, hogy "mobil", az valami mozgásra utaló dolog ám. Ebben az összetételben arra próbál utalni, hogy mozgás (séta, utazás, közlekedés, stb.) közben is megadja az internet-hozzáférés lehetőségét. És itt bezony felmerül egy alapvető eldöntendő kérdés: szükséged van erre vagy nincs? Ha a válasz igen, akkor nem fikázunk, kerül amibe kerül, szükség van rá. Mindegy, hogy pénzügyi hasznod származik belőle mert a gyors reagálási képességednek köszönhetően előnybe kerülhetsz az internetes kereskedelemben, vagy egyszerűen csak szórakoztat, hogy utazás közben a kedvelt Prohardver! meg Totalcar cikkeket olvasgathatod. Mindegy (csaknem), hogy milyen a sebessége: nem azért menő, mert 117 email-t tudsz küldeni-fogadni a Kálmán Imrén Győrtől Budapestig, hanem mert egyáltalán képes vagy akár egyet is, a melletted ülő meg valószínűleg egyet sem, pedig lehet hogy szeretne. Na ez kerül pénzbe, ezeket a lehetőségeket kell először mérlegelni, majd a végső döntésnél mint lényeges tényezőt figyelembe venni. Igen, elismerem, nyilván vannak balhúzásaik a szolgáltatóknak is attól függetlenül hogy engem még egyik sem érintett végzetesen 9 éves mobilnet-pályafutásom alkalmával. De meggyőződésem, és néhány panaszos ismerősöm részletes kifaggatása csak megerősített, hogy a mobilinternetben való csalódás többnyire a felhasználó hiányos információinak, vagy igényeinek és lehetőségeinek téves felmérésének a következménye. Ma például eszembe nem jutna az egykor általam kedvelt Pannont ajánlani aktív mobiltelefonos internetezéshez: náluk havi 200 megánál megáll a tudomány, ráadásul az sem túl olcsó, gondolom nem hisznek benne vagy mittudomén, de az USB modem + mobil PC kombót igen erőltetik, hát legyen. Korábban itthon egyedül ők kínáltak HSCSD adatátvitelt (43200 bps vs. 14400 ill. 9600 bps, jó dolog volt ám), arra volt szükségem, tehát azt használtam. A Vodafone kezdte az átalánydíjas GPRS mókát (lett is botrány a kezdeti "korlátlanság" után) és szeretem őket használni ma is, de a T-mobile is szimpi mert támogatják az átmeneti EDGE technológiát, ami igenis sokmindenre elegendő ha elfogyott a 3G a pusztában. Voltak és vannak előnyök és hátrányok, azonban némi információszerző/elemző/döntéshozó képesség nélkül reménytelen megtalálni az ideális eszköz-szolgáltató párost.
Vissza a korai kommunikátorokhoz, a 9210-zel nálam így nézett ki a mobilinternet-használat: ha emailről volt szó, a nem sürgőseket csak a következő csatlakozáskor küldettem el, ha sürgős (és még mindig gazdaságosabbnak ígérkező a hívás/sms/mms bármelyikénél) akkor azonnal, de ez volt a ritkább. Ha meg webről kellett infó, akkor nappal/hétvégén Pannon kártyával, éjszaka Westel sim-mel mindenképpen pár perc alatt lecsorgott amit akartam, természetesen költségoptimalizálás miatt cserélgetve a kártyákat. Egy percig tartott és nagyjából egy SMS árába de inkább kevesebbe került nagyságrendileg 3-4 rövidebb (értsd: 1-2 ezer karakteres) email elküldése, SMS-be átszámolva mennyi is lett volna az? Egy apronetes hirdetésfeladás is megvolt 3-4 perc alatt, ami jól pozicionálva bőven visszahozta az árát. Segített az is, hogy nem voltak agyonflashelve az oldalak, ami infó kellett, az jött és nem a fölösleges sallang.
Ettől függetlenül a Nokia 9500 megjelenése igen jólesett. Végre GPRS benne, kamera is (igen tré képpel), még jobb belső LCD mely minősége azonban ezúttal csak a felzárkózáshoz volt elég, Symbian S80 oprendszer ismét de miért is lenne teljesen kompatibilis a 9210-el, a bluetooth piros pontot ér, az MP3 lejátszás szintén, és az ász: WiFi.
Ez volt az első jelentősebb készülék a primitív A1018 óta ami újonnan került hozzám, pöttynyi késéssel, 2005 elején. A Vodafone-al boltoltam össze, 140 ropit bizony nem sokalltam érte, és szerintem pont feküdt neki a 100MB-os csomag havi 3125ft-ért. Minden információ belefért 30-40 megába havonta (nem film, zene, játékprogram meg egyéb hülyeségek: hanem INFORMÁCIÓ!) amit forgalmaznom kellett, arra évekig elég volt, 2008 decemberéig nem volt rá példa hogy kevésnek találtam volna, pedig akkor már tombolt a 3G.
Akkor is inkább a technológia izgalmas fejlődése, meg a weboldalak pofátlanul fölösleges flash-edése vezetett a Nokia E90 felé. GPS, jobbnak ígérkező kamera, hihetetlen felbontású kijelző, nagysebességű internet, szakítás az MMC-vel a nagyszerűnek ígérkező microSD javára, szabványosodó portok az érem egyik, hasznosabbik oldalán. Symbian S60 oprendszer a másikon, mi lesz ebből?
Nagy ellentmondás lett. Volt, hogy gépet kedveltem vagy gyűlöltem már ennyire, de egyszerre még soha.
Az E90 kommunikátor gyors, erős, szép is szerintem, igazán hatékony tud lenni ha akar, überfasza végső csodafegyver a hozzáértő kézben.
Az E90 kommunikátor egy hülye dilettáns balfék, nem több mint egy (amúgy általam nagyra becsült) N95 kiegészítve egy bazi nagy képernyővel meg egy még bazi nagyobb billentyűzettel, és ez utóbbival a Symbian S60 egyszerűen nem tud mit kezdeni. A billentyűkombinációk szinte ki is merülnek a CTRL-C/CTRL-V kezelésében, aztán szevasz, mindent csak a menüből lehet elérni, jó esetben 2-3 menüponton át 5-6 gombnyomással, a szövegszerkesztő egyértelműen nyomorult és buta, a táblázatkezelőben egy tartomány kijelölése kész tortúra, a beépített webböngészőben nem lehet új lapon megnyitni egy hivatkozást. A legújabb Opera mobile 10 is csak arra képes, hogy új lapot nyithassak meg, cserébe lassabb lett bármit is szajkóznak róla, és a belső LCD melletti 2 softkey-t fordítva kezeli (próbáld csak ki az autódban a kormány forgásirányának megfordítását valahogy, mókás lesz az eredmény), szóval most 3 böngésző terpeszt a gépen melyek közül az Opera mini 4.2 a leghasználhatóbb nálam, de együtt is tökkelütöttebbek a 9500/9300 gyári megoldásánál ami pedig szintén Opera volt. Az MP3 lejátszóban nem lehet beletekerni a számokba, szerencsére dugig a net normális megoldásokkal. A GPS valami botrány, télen nem nagyon merem használni, mert úgyis odafagyok mire jelet talál, akkor meg minek? A PC-s támogatás megint valami ökör találmánya, és ez most minden napjainkbeli Nokiára vonatkozik: mi a fenéért nem lehet közvetlenül a telefonnal netről frissíteni a térképeket például, minek ehhez a PC? Ha meg már kell hozzá, miért nem tárolható és böngészhető a PC-n a sok letöltött térkép?
Még tart a hűségem, de csak mert a konkurencia valami apró defekttel mindig képes elcsúszni előttem (beleértve iPhone-t, HTC-t, házon belül 5230-tól N900-ig, egyáltalán: mindenkit), ez tartja életben az E90-et a kezemben. Ezen írom e cikk 95 százalékát, Győrtől Debrecenig elszórakoztatott, ezután csak a csinosítgatás jön majd. A Nokia mint cég kínlódik, mind hardveresen mind szoftveresen, szenved az útkeresés súlya alatt. El nem tudom képzelni mit tud majd az új kommunikátor aminek már nagyon itt lenne az ideje, de ha ismét előkerül a Symbian S60 ebben a kategóriában, az borítékolható bukta lesz. A cégünknél az összes főnök E90-nel szaladgál (Komáromban van, telefonokat gyárt, szerinted ki az...?), de nem vagyok benne száz hogy a büszkeségen kívül ne éreznének valami sokkal keserűbbet is a használatakor.
Gyakran kérdezik tőlem, nem nagy ez (a 9110i és azóta bármelyik kommunikátorom) a telefon, nem nehéz? Meg azt is előbb vagy utóbb, ha egyszer sokat utazok miért nem veszek laptopot? Ilyenkor muszáj visszakérdeznem, miért jobb nekem alsó hangon 2 kilót cipelnem 20 deka helyett? Manapság a kis netbookok kissé megingattak, de ott csak a Windows lehetőségét kapom, a sebességélmény nullázva lett a fogyasztás oltárán. Tehát Windows nélkül elvagyok az úton (emlékezzetek a mobilinternetes részre: mérlegelés, mi kell, mi nem), a többi lényeges dolgot pedig mint az internetezést -benne mail, msn, egyéb trendi izék-, dokumentumszerkesztést, zenehallgatást, valamint E90 barátommal már néha filmnézést számomra sokkal praktikusabban is megoldhatom. Ráadásul a laptoppal az elegáns telefonálás is kimondottan kihívást jelent, KELL mellé egy telefon, ami amúgy is 10 deka. Akkor meg?
Nem merek tippelni hogy mit hozhat a következő 10 év. A házam nyilván téglából lesz, az autóm valószínűleg még mindig benzinnel megy, és szeretni fogom a sört. Van, ami örök, van, ami változik kicsit egy emberöltő alatt, de a számítástechnika és annak mobil ága 10 esztendeje egyszerűen túl sok önjelölt Nostradamusoknak. Bármennyit is szidtam aktuális telefonjaimat, számomra ők jelentik a mobil kommunikációt: működnek, elvárásaimat többnyire teljesítik, amihez rám is szükség volt, hogy felismerjem az elvárásaimat, ami lényegében ma is csak ennyi: Információt bárhol, bármikor.
