A téren tömeg gyülekezett, vártak valakire. A figyelmes szemlélő sem láthatott semmi többet mint ami valójában, volt, amit általában kora ősszel láthatunk. Az éppen nyugodni készülő nap aranyló fényében sárguló falevelek tündököltek. A tér szép volt és gondozott, bár a lehullott faleveleket még nem szedte össze senki. Az emberek alaphangja egy kicsit magasabb volt a szokásosnál, szinte hallani lehetett a morajt. Érdekes volt látni, hallani őket, de ez igazából senkit sem zavart.

Az egyik ház ablakán egy pillanatra megcsillant a fény ahogyan kinyílott. Egy csillogó szemű kisfiú jelent meg az ablakban. Mosolygott, de nem lehetett ott sokáig mert édesanyja elhúzta onnan, becsukta a nyílászáró alkalmatosságot és leengedte a redőnyt. Van akinek nem tetszik a változás...

Az embersereg teljesen vegyes volt, voltak öregek, fiatalok, középkorúak, különböző kisebbségekhez tartozók és olyanok is akik csíkos zászlót lengettek. A kisebbségek képviselői és a piros-fehér, vagy trikolór zászlót lengetők furcsa látványt nyújtottak, pláne így együtt. Egy cigány kisfiú szaladt két Magyar zászlóval a kezében és az egyiket a kishúgának adta.

- Lengesd te is Mari! - mondta neki.

A kis Mari alig ha érthette miről van szó de nagy mosollyal az arcán lengetni kezdte a lobogót, csak mert a bátyja megkérte rá. Tanulták az iskolában minek a jelképe is ez, és boldogan szorongatták a kezükben.

Hirtelen csend lett, a tömeg egy pillanatra kettéoszlott, egy szemüveges köpcös ember sétált át a keletkezett folyosón majd a katedrára szökkent. Testőrök, hét méter hosszú golyóálló limuzin nélkül érkezett, egy egyszerű középkategóriás autóval. Az emberek éljenzésbe kezdtek, és nem is nagyon akarták abbahagyni. Emberünk intett, hogy szót kér.
Csend lett.

"Magyarország népe, Kedves barátaim, testvéreim! - szólt a köpcös.
Éppen 25 éve, hogy ráléptünk erre az ösvényre. Ráléptünk egy ösvényre amely gyökeresen megváltoztatott mindent szeretett hazánkban, szülőföldünkön. Egy ösvényre melyen haladva sikerült visszaszorítanunk a cigánybűnözést és ezzel megszűntek az ellentétek, sikerült objektívvé tenni a sajtót, és a szociális rendszer reformjával sikerült felzárkóztatni az összes hazánkban élő kisebbséget. A leglátványosabb fejlődést a cigány kisebbség érte el. Volt honnan fejlődniük, de ezt álmukban sem gondolták volna. Képesek voltak rá, a gyermekeik nem maradoznak ki az iskolából, kilencven százalékuk pedig érettségit tesz a saját anyanyelvén, hogy ápolhassa azt a kultúrát ami a miénket is színesíti. Ennek köszönhetően megindult a gazdasági fellendülés, a befektetőket vonzotta az újonnan verbuvált jól képzett szorgalmas munkaerő, a fiatal kisebbségieket pedig az a lehetőség, hogy kitörhettek abból a helyzetből amiből már mindenkinek elege volt. Amikor elkezdtük, senki sem hitt benne, hogy sikerülhet. Amikor az ösvény első kövét letettük, még mi sem hittünk benne igazán. Amikor minden napra jutott egy "rasszista" megnyilvánulás a TV híradóban, amikor négyszer annyi képviselője volt az országgyűlésünknek mint most, amikor a korrupció tengere úgy háborgott mint a természeti erők talán sohasem, valójában mi sem hittünk benne igazán. Nem mertünk hinni benne, amikor fasisztának, nácinak tituláltak minket egy egy olyan intézkedés miatt ami végül ide vezetett ahol most állunk. Az idő végül minket igazolt, nem kellett hozzá bántani senkit, egyszerű törvényi eszközökkel értük el amit elértünk, és végül mindenki aki ellenünk volt kénytelen volt elismerni, hogy tévedett. Ti is, kedves cigány honfitársaim. Eleinte lázadoztatok, de mára ti is rájöhettetek, hogy nektek is ez volt a kedvezőbb. Egy ösvény a békében együttélés felé. Most az ösvény végén járunk, már nincsenek ellentétek, szinte minimális a bűnelkövetés, köszönhetően a prevenciós programnak, a korrupció a nullához konvergál, egy jóléti államban vagyunk. Azt kérditek hova tovább?! Előre, az ösvénynek nincs vége, folytassuk amit elkezdtünk, van még tennivaló bőven. "

Ezzel emberünk lelépett az emelvényről, az újonnan keletkezett folyosón elindult autója felé és eltűnt a kanyarban. Az emberek a Himnuszt énekelték. És, hogy ki volt ez az ember?! Teljesen mindegy, nem a neve számít, hanem az amit elért. Amit elért a mögötte állók segítségével. És, hogy kik álltak mögötte? Egy ország lakossága volt.

...csak akarni kellene.