A 3D eljövetele

3Dfx-Nvidia-ATI: a 3D igazi nagyágyúi

Közben telt-múlt az idő, mi meg ide-oda ugrálunk ebben a hihetetlenül szerteágazó kavalkádban, így most egy elérkeztünk ismét az 1990-es évekelejére. Ekkor újabb kihívásnak próbáltak eleget tenni a mérnökök, a három dimenziós megjelenítést lehetővé tévő technológiák kifejlesztését. Ez elindított egy újabb iparágat, a külön csatlakozóval számítógépekbe helyezhető videokártyák fejlesztését-gyártását. A számítástechnikai piac egyértelműnek látta, hogy az otthonokba hazacipelt gépek egyik, ha csak nem elsődleges feladata az lesz a jövőben, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt egy új piacnak hódoljanak, ez pedig a számítógépes játékipar volt. Ez az üzletág talán még gyorsabban fejlődött, mint bármelyik másik. A videokártya gyártó cégeknek eltökélt szándéka lett, hogy minden évben egyre jobban lehetővé tegyék az egyre élethűbb megjelenítést a monitorjainkon.

1995 egy amúgy is közkedvelt dátum. Ekkor jelenik meg a Windows 95, a Java programozási nyelv megkezdi hódító útját, és bejelentik az első DVD -k kiadását. Továbbá ebben az évben az Nvidia kiadja az NV1 grafikus magra épülő videokártyáját, mely főleg Saturn (játéktermi gép) játékokat próbált meg megjeleníteni a számítógép képernyőjén. Az akkoriban nagy riválisnak számító 3Dfx is gőzerővel dolgozott első grafikus chipjén, náluk szinte egyértelmű volt a cél: a játékok 3D-s környezetben futtatása, főleg az ID Software által fejlesztett játéknak. A Quake az első technikailag is 3 dimenziós FPS játék, ami a kezdeti időkben 3D gyorsítás nélkül is futott, s 1996-ban jelent meg, abban az évben, mikor a 3Dfx piacra dobta első videokártyáját, Voodoo néven.

Ebben az időszakban volt egy másik jelentkező a videokártya piacon, a kanadai illetőségű Matrox, mely az évtized elején a 2D képes Millenium sorozattal rukkolt elő, később a már 3D-t is kezelő Mystique termékkel, mely azonban hiányos képességeinek köszönhetően igen gyenge 3D teljesítmény nyújtott.(viszont abban az időben mindenki tudta, hogy 2D-ben a Matrox a "király").

Agresszív reklámkampányának és remek teljesítményének köszönhetően a Voodoo rendkívül népszerű lett. A korhoz képest remek tulajdonságokkal rendelkezett: hardveres textúrázás, bilinear filtering, alpha blending, és a 4 MB memória mellett pedig a könnyű programozhatósága is vonzóvá tette. Több sikeres játék, például a Tomb Raider első része is kapott Glide támogatást, sőt, nem sokkal később, a 3Dfx unszolására Carmack megírta a Quake teljesen 3D környezetben való futtatásához szükséges MiniGL meghajtóprogramot. Nem sokkal később egy kanadai illetékességű cég is kapcsolódott ehhez az iparághoz, az ATI, és bemutatta 3D-s „szörnyetegét”, a Rage-t.

Azt ezt követő időszak ebben az ipari szegmensben is viharos gyorsaságú volt. Az Nvidia és a 3Dfx egymással versengtek a legjobb VGA címéért, az ATI meg az OEM piacon tarolt. Egyet azonban már akkor látni lehetett: az Nvidia szisztematikusan lépkedett előre, míg vetélytársa nem elsődlegesen az új technológiákkal, hanem a sebességgel, az egyre gyorsabb memóriákkal akarta elkápráztatni a vásárlókat. Ez is külön cikk témája lehetne, ezért most csak röviden:

1998-ban a 3dfx (innentől kisbetűvel) kiadta a Voodoo II-t, 12 MB memóriával és 90 MHz-es GPU -val, de még továbbra is szükség volt hozzá még egy 2D kártyára. A Voodoo Banshee-t még ez év szeptemberében adták ki, mely már önálló, egy GPU -s 2D/3D-s kártya volt. (Csakúgy, mint az 1997-es Rush, de egyikük sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket)

999 áprilisában debütált a Voodoo III, ebből több verzió is készült 143 MHz-től a 183 MHz-ig, s már TV-out -tal is rendelkezett, PCI és AGP foglalatba is gyártották (az volt első AGP videokártya!). Ez nagy siker lett, bár a 3dfx piacot vesztett, mivel az Nvidia kiadta a TNT 2-t. Ez kiszorította a Voodoo III -t egyre jobban a játékpiacról, mert a „zöldek” kártyája a 3D-s grafikát teljes 32 bites színmélységben támogatta, a Voodoo -k pedig csak 16 bites színmélységig.

Ugyanebben az évben a Matrox is megrázta magát, és megpróbált felkapaszkodni az élbolyba a G400 kártyájával. Azonban driverei kívánnivalót hagytak maguk után (pl. teljes OpenGL támogatás csak 2000 közepén érkezett hozzá). Mindemellett a G400 MAX verzió az egyik leggyorsabb kártyának számított a 3dfx Voodoo 3 3500 és az Nvidia TNT2 Ultra mellett! A cég amúgy elsősorban a több-megjelenítős megoldásairól volt inkább híres és kedvelt a szakma szemében.

Nem sokkal később, 1999 -ben az Nvidia kiadta a GeForce 256-ot. A 3dfx válasza, a Voodoo IV és V csak megkésve került a boltokba, ami rosszul sült el. Egyrészt az Nvidia igazi újításokat tett a kártyáikba, a 3dfx csak több és gyorsabb RAM-ot és még egy GPU -t. Utóbbi viszont egy újabb történelmi pillanatot eredményezett: a Voodoo V a táptól külön kábelen kapta az áramot! A Voodoo IV és V természetesen már 32 bites színmélységben dolgoztak, nagyszerű AA támogatásuk volt, több memóriát mutattak fel, de már ekkor vitatható volt, hogy a videokártyák királya lenne.

Ráadásként, mivel sokkal később dobták a piacra, ezért a GeForce -ot feleannyiért meg lehetett vásárolni, melynek következtében a 3dfx gyorsan süllyedni kezdett, s mindezt tetézte, hogy az Nvidia készíthette a Microsoft első konzoljának GPU -ját.

És ha ez nem lenne elég, a 3D kártyák piacán felbukkant az addig halkan dolgozó és fejlődő, főleg OEM számítógépekbe videokártyát gyártó cég, az ATI, mely 2000-ben megkezdte az első generációs Radeon árusítását. A Radeonok voltak a cég első olyan 3D gyorsító kártyái, melyek iránt a játékosok is komolyan érdeklődtek. Az új szereplő első és egyben hatalmas sikere felborította a piacot, az Nvidia levegőért kapkodott, rögtön utána a 3dfx -ért, melynek már nem volt elegendő tőkéje a fennmaradáshoz, ezért 2002-ben csődöt jelentett. Ki más is elégíthette volna ki a 3dfx részvényeseit, mint az Nvidia! Ügyes megállapodásban még a padlóra küldött cég összes technológiája is birtokukba került, ami, valljuk be, jól jött nekik, most, hogy felbukkant egy újabb vetélytárs.

Talán kevesen tudják, de a 3dfx zuhanása annak is köszönhető volt, hogy az USA-ban katonai megrendelésekre is dolgozott (partnere a Quantum3D volt), ami miatt a tervezőgárda nagy részét elvonta a játékosoknak szánt kártyáktól. Bár 2001 -ben megjelent egy „vadállat” a műhelyükből, mintegy utolsó próbálkozásként, a Voodoo V 6000, amely nem ámítás, négy chip -et (!) tartalmazott, akár 183 MHz -en üzemelt, 4×32 Mbyte memóriával rendelkezett, és a földbe döngölte az akkori Geforce -ot, a 256GTS -t. (egyik Nvidia -ra szállt technológiájuk később a Geforce 5900 -ba került, ez volt a Rampage, a SLI korai megoldásáról nem is beszélve. Ez volt a 3dfx hagyatéka az Nvidia-nak és nekünk, játékosoknak)

A következő évben a Matrox még egyszer, utoljára, egy nagyot durrantott, ugyanis ekkor jelent meg egy 4 pixel-futószalagos, darabonként 4 textúrázó egységgel és 256 bites memóriavezérlővel rendelkező kártya, amelyet Parhelia néven ismerhetett meg a közönség. A Matrox Parhelia igazi "szörnyeteg" volt: 80 millió tranzisztor, 150 nm-es gyártástechnológia, és mindezek következtében a magas hőtermelés.A cég azóta az üzleti ágazatot célozta meg, piaci részesedése a teljes iparág 3-5% -ra tehető.

Az ezután következő évek az ATI – Nvidia, most meg AMD – Nvidia versenyről szóltak-szólnak. Erre nem is vesztegetek időt, mert csak annyi történt és történik, hogy egyszer az egyik, máskor meg a másik cég készíti el az aktuálisan leggyorsabb videokártyát, közben meg kiszolgálva az átlagos felhasználókat mind az asztali gépek, mind a laptopok területén.
Mert eljött egy pont, mikor már teljesen világossá vált az iparágban szereplők számára, hogy a munkahelyi alkalmazások mellett, legyen az irodai-, vagy éppen valamilyen tervezőszoftver, a játékprogramok fognak kellő teret és fejlődési irányt mutatni a jövőben a videokártyák számára. Ehhez pedig egyre gyorsabb memóriák, egyre jobb videokártyák és egyre erősebb processzorok kellettek.

Ennek első jeleként a Pentium II debütált 1997 tavaszán, 7,5 millió tranzisztorral a fedélzetén. Az órajelek emelésén kívül (233-450 MHz!) számos újítást tartalmazott, mint például az akkoriban igen szokatlan méretű L2 gyorsítótárat, mely 512 KByte -ot nyomott. Talán ennél a processzornál fordult elő utoljára az az igazság, mely szerint dupla órajelért dupla teljesítmény jár…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!